Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

178 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1938. évi április hó 9-én, szombaton. gőnek legalábbis 80%-át a földbirtok fogja fizetni. Szerettem volna, igen t. Felsőház, ha ezek a terhek, amelyekről itt szó van — és úgy látom, hogy a közeljövőiben majd ismét újabb terhek előtt állunk — nyiltan, világostan és számszerűleg is kimutathatólag lennének a földbirtokra róva. Megmondom miért. Minékünk gazdáknak egyik legnehezebb feleletünk, amikor azt a kérdést intézik hozzánk, hogy: tessék megmondani, ennek vagy annak a termeivénynek mi a termelési költsége. Egy gazdasági üzem a maga összefonódottságában olyan nehezen választható szét, hogy igen komoly és nehéz dolog, majdnem azt mondhatnám, lehetetlen megállapítani igen sok termeivénynél, hogy mi is az a, költség, amely, egyik, vagy másik mezőgazdasági cikk termelésével kapcsolatos. Csak egy példát akarok felhozni. Hogy a cselédházakba, vagy az istállókba befektetett tőke miképpen oszlik meg a búzatermelés és a lentermelés, vagy mondjuk, a cukorrépa- és a ricinustermelés* 'között, azt rendkívül nehéz szétválasztani és rendkívül nehéz megállapítani azt, hogy mi is annak a termewénynek a termelési költsége. Már pedig éppen tegnap megszavazott a 33-as bizottság egy kormányrendeletet, amely kormányrendelet felállítja — rövid szóval mondva — az árdiktátorságot, ami a mezőgazdasági termeivényre is vonatkozik. (Mozgás.) Közbevetőleg kötelességszerűleg mondom, hogy a tegnapi napon a gazdasági miniszter úr ő excellenciá ja azt mondotta, hogy minden instrumentummal arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdasági termeivények árát nivóban tartsuk, tehát emeljük, az árdiktáitorságnak errevonatkozó hatálya és hatalma tehát ma csak felfelé érvényesülhet és nem lefelé. Ez igaz, de felteszem a kérdést; nein fordulhat-e mégis elő olyan eset, ahol ez a kérdés más szempontból bíráltatik meg? De ha csak felfelé irányuló tendenciával is bírálják meg ezt a kérdést, akkor is mindig szükséges lesz, hogy az indexszám megfelelő aránya kimutatható legyen, már pedig ez a termelési költségek pontos megállapítása nélkül az igen nehéz és igen körülményes. Én tudom azt, hogy a kormány a kötött gazdálkodási rendszertől nem tud eltérni, nem azért, mert elvileg ehhez ragaszkodnék, hanem azért, mert a körülöttünk lévő világgazdasági helyzet, ennek az országnak speciális mezőgazdasági jellege ma parancsolólag követeli, hogy a kormányhatalom keze és helyes irányítása mindén vonatkozásban érvényesüljön. De ha ez így van, akkor egészen biztosan meg kell állapítani azt is, hogy az egész termelés és értékesítés, tehát a mezőgazdaság rentabilitása ma tisztán a kormány helyes és okos gazdaságpolitikájától függ. (Ügy van! Úgy van!) Például tegnap a 33-as bizottságban el lett határozva, illetve meg lett szavazva az a rendelet, amely kimondja, hogy tekintettel arra, hogy a legutóbbi három évben nagykiterjedésű területen történt és nagy termelési eredménnyel felmutató ricinustermő területet 6000 k. holdról 2000 holdra kell csökkenteni, mert túltermelés állott elő. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy azok a befektetések, amelyeket a gazdák a tavalyi esztendőben a ricinustermelés folytatásának reményében tettek, ma kamatmentesen és kihasználatlanul terhelik a gazdaság budgetjét. Igen 1 Felsőház! Ezeket csak azért voltam bátor ezt itt előadni, mert hiszen a miniszterelnök úr is mondotta 'és József királyi herceg ő fensége megerősítette, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika, minthogy pedig a gazdaságpolitika sorsa az időjáráson kívül — különösen a jelenlegi nagyon sivár időjárási viszonyok mellett, melyeket az TXristecn áldása ós kegye kell hogy megváltoztassoin — ma elsősorban a kormány kezében van, ezért a magam részéről ez alkalmmal is igen kérem a m kir. kormányt, főképpen a földmívelésügyi miniszter urat arra, méltóztassanak ezeket úgy összhangban tartani, hogy azok a terhek, amelyek a gazdára nehezednek, megfizethetők is legyenek. Meggyőződésemi, hogy a gazdaságok .azt a közterhet, amelyet viselniük kell, mindig hazafias készséggel fizetik és teljesítik, a teherbírási képességen felüli terhek fizetése azonban máinem az ő jószándékuktól vagy akaratuktól függ. Igen t. Felsőház! Annak biztosítására, hogy a gazdaságok rentabilitása állandan megmaradhasson, a legfontosabb eszköz a hitelnyújtás, (Gróf Somssich László: Bizony) hiszen a mezőgazda az időjárási viszonyoknál és a természet törvényeinél fogva számtalan kellemetlen meglepetésnek is ki van téve. A legjobban vezetett gazdaságban is előállhat az az eset, hogy a gazda egy-, vagy kétévi egymásutáni rossz termés miatt nem képes viselni azokat a terheket, amelyek reá köztartozásként, vagy más vonatkozásban hárulnak. Ezért van nagy szükség mezőgazdasági hitelre, amit mi már körülbelül tíz esztendő óta teljesen nélkülözünk és ezért kell itt felhívnom erre a magyar kormány figyelmet, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy a beruházási törvényjavaslattal kapcsolatban félő, hogy azok a források, amelyek eddig még kilátásban voltak, szintén megszűnnek a mezőgazdaságnak pénzt nyújtani. Igen t. Felsőház! Ezek igen komoly és nehéz kérdések, mert ha a mezőgazdaságot nem tudjuk ezen a nehéz esztendőn hitellel átsegíteni, akkor olyan nehézség elé kerül, hogy a közzel szemben fennálló tartozásait sem fogja tudni teljesíteni és lerongyolódik a maga üzemében, ami azután a termelésre a legnagyobb kárt fogja hárítani, mert hiszen azoknak a terheknek a fedezetét, amelyek ma mindig jobban és jobban a mezőgazdaságra háríttatnak, részben ugyan az egyéni takarékossággal, de főképpen termelésünk fokozásával kellene elérni. A termelés fokozása az a forrás, amelyben fedezetét kell hogy találja az az áldozatkész teherviselés, amelyre minden gazda, hajlandó. Nem szabad azt mondani, nem is kell azt hinni és tiltakozom is az ellen a beállítás ellen, mintha a magyar gazda nem volna igen leleményes a termelésben -és mintha, nem volna igen jó gazda. Méltóztassanak visszaemlékezni, eddig is úgy volt mindegyik termelési ágnál, hogy amelyik pillanatban elérte a rentabilitás határát, rögtön túltermelés állott elő. (Ügy van! Ügy van!) A gazda ösztönösen megérzi a nagyobb rentabilitást és a következő évben már az >a, 'baj, hogy abból, amit az imént, a múlt esztendőben még rentábilisan 'termiéit, most már túltermelés van és megint csökkenteni kell a termelést. (Ügy van! Ügy van!) Ez mutatja a gazda szorgalmát, leletményességéit, ímert nem azon fordul meg a termelés fokozása, mintha a gazda akár értelmi képzettség, afeár imás eszközök hiányaiban nem tudná termelésiét fokozni, hamem azon, hogy annak a bizonyos plusznak, amely a belfogysztásiban nem tud elhelyezkedni, a külföldi értékesítése okoz nehézséget és min-