Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

162 Az országgyűlés felsőházának 61. ülése vitte életét a vásárra, ezek alatt a terhek alatt sokkal hamarabb összeroskad, mint a férfi. Ha valakinek szüksége van támogatásra, akkor ez a három kaszt az. Szerintem a törvényjavaslat egyik legnagyobb hibája az, hogy nem ennek a három kasztnak ellátását állította az ellátás előterébe. Méltóztassék megengedni, hogy most bizonyos, mértékben a nemzeti szemponttal is foglalkozzam. A törvényjavaslat végén van egy statisztika, amelyről azt mondhatom, hogy minden jóérzésű magyar embert, aki hazáját szereti, kétségbe kell hogy ejtsen. A statisztika legutolsó lapján kimutatják a miniszter úr szakértői, hogy Magyarország férfilakossága a 2000-ik esztendeig a mai létszámmal szemben 317.000 lélekkel fog csökkenni. Az alatta lévő táblázat kimutatja, hogy ezzel szemben a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság létszáma 197.000 lélekkel fog emelkedni. Ha a két számot egymással szembeállítom, akkor azt látom, hogy Magyarország lakosságából az a több mint 2 millió férfi, aki foglalkozik, körülbelül 25 százalékkal fog apadni 52 esztendő múlva. De külön veszem bonckés alá a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságot is, mert hiszen nemzeti szempontból ennek a kérdésnek elbírálásánál ez a legfontosabb. A mezőgazdasági lakosságnál kimutat a statisztika 197.000 léi eks zápor ulatot és pedig a születés korától kezdve egészen 80 éves korig. Ellenbein ha meg méltóztatik nézni azt a táblázatot, amely az előző oldalon van, ahol az van kimutatva, hogy hogyan fog alakulni Magyarországnak munkás- és cselédállománya, akkor meg méltóztatik látni, hogy a mezőgazdasági lakosságnak 197.000-es szaporodásával szemben a 18 esztendőméi idősebb cselédek és munkások létszáma 351.000 emberrel szaporodik és hogy addig, amíg az egész mezőgazdasági lakosság nem egészen 200.000 emberrel szaporodik, maga a munkásság és cselédség létszáma 400,000-rel emelkedik. Végeredményében tehát a gazdaközönségből is az az osztály, amelyiknek kezében van a föld nagy része, létszámából 20 százalékot veszít. Mélyen t. Felsőház! Ügy érzem, hogy nincs nagyobb feladata ennek az országnak, mint az, hogy népessége szaparodjék, mert egyedül a szaporodó népesség adhatja meg azt az erőt, amely ezeket a trianoni határokat szétfeszítheti. Egyedül a szaporodó népesség adhatja meg elsősorban azt a közkatonát, amint azt ő Királyi Fensége igen helyesen jegyezte meg, aki talán rövidebb, talán hosszabb időn belül, e féltétlenül a torniszterrel a hátán, ki fog állani a határokra. És ha körülnézünk, az öszszes magyar osztályok közül ez az egyetlen osztály az, amelynek asszonya azért, hogy a vonalait el ne rontsa, vagy azért, hogy a gyermek estéli szórakozásaiban ne zavarja, nem dobja el magától a gyermekáldást. Ez nem teszi meg azt, amit a fülem hallatára megtett egy községben egy egykés gazda felesége, hogy — bocsánatot kérek a kifejezésért — a aiyilt utcán leringyózta a leányát, mert házasságuk negyedik évében szíve alatt hordozta a második magzatát. Ez az asszony megteszi azt, hogy távol minden szociális és higénikus intézménytől, ötször-hatszor is elmegy a halál előszobájába, hogy új katonát, új munkást hozzon a világra, aki azután arca verejtékével kihozza a földből a mindennapi kenyeret, amelyért mindennap imádkozunk. (Úgy van!) 1938. évi április hó 8-án, pénteken. Méltóztassék megengedni, mélyen t. Felső ház, nem tudok megnyugodni abban, hogy ennek az özvegynek, ennek az árvának ellátását a törvény 32. §-a eshetőségektől, miniszteri hozzájárulástól, biztosítástechnikai számításoktól tegye függővé. Méltóztassék megengedni azt is, hogy számszerű adatok alapján ezt az eljárást ne tartsam indokoltnak. Ugyancsak az, indokolásnak statisztikai adatai szerint, ha kiszámítom, évente 12.000 ember lesz az, aki a 65 éves életkor elérése révén oda kerül, hogy öregségi ellátásra lesz igénye. Ezzel szemben a 18. életévtől egészen a 65-ik életévig 9000 férfi pusztul el évente. Nem lehet számítani azt, hogy minden férfi után marad özvegy, mert hiszen az elpusztuló férfiaknak egy része alul van azon a koron, amikor már házasodnék, de ezenkívül özvegy ember is van közöttük. Ha csak azt az esetet veszem, hogy öt év teljesítése után egy minimális, 30 pengő nyugbért biztosít a törvényjavaslat az özvegy részére, mit jelent ez megterhelésben? Számokkal dolgozom. Azt jelenti, hogy a hatodik esztendőben 270.000 pengő és a 26-ik esztendőben nehezedik egy 5,400,000 Pengős teher ebből magára az intézményre. r Most szembeállítom ezzel az intézmény számadását. Ha figyelembe veszem azt, hogy az az emelés, amelyet a képviselőház a díjaknál és hozzájárulásoknál törvénybeiktatott, körülbelül 2 és félmillió pengő többletet jelent és itt minden valószínűség szerint ugyanazzal a biztonsági kulccsal számoltak, mint az eddigieknél, akkor kisül, hogy évente ezen a réven 9 millióval kezdődő tartalékolás indul meg az intézetnél. Ha ellenben folyósítják ezeket a bizonyos 30 pengős évi ellátásokat, mához 25 esztendőre jut először -abba a helyzetbe az intézet, hogy nem fog tudni díjaiból félretenni, ellenben a tartalékoknak összege addig az ideig fel fog emelkedni a legszerényebb számítás szerint is legalább 160 millió pengőre. Igen t. Felsőház! Ügy érzem, hogy azok a gazdasági szakértők, akik ezeket a számításokat Összeállították, annyira el voltak telve az intézet biztonságának fogalmával, hogy elvetették mellette azt a célt, amelyet az, egész intézmény szolgálni van hivatva. Az én véleményem szerint ez nem biztosítóintézet, ez nem szociális jótékonyság, ez olyan kötelezettség, amelyik terheli az egész magyarságnak azt a 20%-át, amelyik 20 százalékból egyikünket sem lehet kivonni, amely a nemzet jövedelmének 80%-át magáénak mondja. Ha elfogadom a miniszterelnök úr ő excellenciájának azt a kijelentését, hogy közel 4 és fél milliárd nemzeti jövedelem van, akkor eb bői 32 millió esik erre a 20%-ra, amelyik 20% a. statisztika tanúsága szerint vissza fog esni 15-re vagy 16-ra. Ez azt jelenti, hogy ezt a jövedelmet meg kell esetleg majd 25 esztendő múlva adóztatni talán egy negyed- vagy esetleg félszázalékos jövedelmi adóval. Ezt a kockázatot én B> föld mívelésügyi miniszter úr helyében merném vállalni. Mélyen t. Felsőház! Számokkal tudom igazolni, hogy azok a kiáltó igazságtalanságok, amelyek — mint említettem — kifejezetten a lazításra alkalmasak, a törvényben benne foglaltatnak tisztán azért, mert az, özvegyek ellátását a törvény teljesen figyelmen kívü] hagyta. Mihelyt az övegyek ellátását csak minimális mértékben méltóztatik bekapcsolni a törvénybe, azok az igazságtalanságok, amelye ket ma, amikor a szélsőségek minden eszközt