Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

148, Az országgyűlés felsőházának úl. étet iskolák is legyenek, amelyek hasonló bizonyít­ványt, képesítést tudnak adni, hogy a művelt ifjúság a művelt társadalomban el tudjon he­lyezkedni Ezeknek a kívánságoknak óhajta­nak eleget tenni az előttünk lévő törvényja­vaslatok. Azt várjuk tehát, hogy nagy szelek­táló hatásuk lesz, hogy az ifjúság már idejé­ben ki tud választódni részben az egyetem, részben más felsőbb szakiskolák elvégzése felé. Ezt a célt könnyen el lehet majd érni a kul­tuszminiszter úr mostani reformja következté­ben, mert a középfokú oktatás alsóbb osztá­lyaiból a gazdasági gyakorlati iskolákba való átlépés minden nehézség nélkül megtörténhe­tik. Nem kell felvételi vagy különbözeti vizs­gát tenni. Mi a középiskola gyakorlati életé­ből nagyon jól tudjuk:, hogy mennyire hat ez a fiatal tanulóra, milyen szívesen változtatja az iskolát, ha észreveszi, hogy nem boldogul egy megkezdett irányban, feltéve, hogy köny­nyen átléphet egy másik iskolába. Ezektől a gyakorlati gazdasági középisko­láktól és a líceumTól azt várjuk, hogy sok te­kintetben a társadalom mentalitását, eszme­menetét is meg fogják változtatni. Eddig mindenki csak arra törekedett, hogy középis­kolai érettségit szerezzen, mert azt gondolták, hogy különben a művelt társadalomban nem foglalhatnak helyet. Most azonban itt vannak a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő középfokú iskolák, melyeknek révén igen sok közgazdasági pályára nyílik meg a tanuló útja és ezekben az iskolákban bizonyára sok­kal könnyebben boldogul. Nem mondom, hogy ezek az iskolák a középiskola színvonalát le­süllyesztik. Távol legyen tőlem ez a gondolat. Azt a kifejezést, hogy könnyebben boldogul­hat, szándékosan használtam, mert ezeknek az iskoláknak tanulmányi berendezése nem kí­vánja a mély elméleti képzést, viszont ismer­jük a tanulóknak azt a hajlandóságát, hogy gyakorlati irányú műveletekben, munkálatok­ban, amelyek későbbi szaktanulmányaikra nézve nagyon fontosak, igen szívesen vesznek részt s azokat sokszor játszva el tudják vé­gezni. Azt várjuk ezektől a gyakorlati középisko­láktól, hogy általuk a társadalmi osztályok közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy meg­szüntessék az osztályellentéteket, mert mind­egyik osztálynak meg lesznek a maga körében a megfelelő vezető emberei, akik közel állnak hozzá és ezt a nivellálást el tudják végezni. Ezért nagyon helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat általában nem engedi meg az egyik gyakorlati középiskolafajtából a má­sikba való átmenést. Ebből a szempontból csak a líceum kivétel. A líceumba^ ugyanis át lehet lépni másfajta középiskolából, kereske­delmiből, felső mezőgazdasági, felső ipariskolá­ból, sőt gimnáziumból is. A gyakorlati életből kiindulva ellenben nagyon rigorózusnak tar­tom, hogy viszont a líceumi tanulók nem me­hetnek át másfajta iskolákba. Pedig az egyik iskolafajtából a másikba való átlépés a gya­korlati életben igen sokszor előforduló jelen­ség. Hiszen maga az egyetem is azt akarja el­érni, hogy a tulajdonképpeni kiválasztás a megkezdett tanulmányok után csak egy év múlva történjék meg. A gyakorlati életben a jövőben sokszor elő fognak fordulni olyan ese­tek, hogy valamelyik tanuló, aki a líceumot, tehát a tanítói pályára való előképzést meg­kezdte, azt fogja magán észrevenni, hogy neki természeténél fogva nem való a tanítói pálya, — például komorabb felfogású ember nem igen e 1938. évi április hó 8-án, pénteken, alkalmas a tanítói pályára — mivel azonban egyébként jó tanuló, más irányban szeretné továbbfolytatni tanulmányait. Legalább is lehetőséget kellene tehát nyúj­tani arra, hogy az ilyen tanuló egy év múlva valamilyen úton-módon mégis átmehessen más­fajta szakiskolába. Az nem baj, hogy abban a. másfajta szakiskolában másfajta szakképzés történik, mert a gyakorlati irányú középisko­lák I. osztályában, — például az ipari, à mező­gazdasági középfokú szakiskolában és így to­vább — ez még nem olyan nagymértékű, hogy azt szorgalmas utánpótlással kellőképpen ne tudná behozni az a tanuló. Ha tehát legalább az első év után át le­hetne lépni a liceumból másfajta középisko­lába, ez nagymértékben előmozdítaná a ki­választást. Igen helyes intézkedés _ a gyakorlati közép­iskolákról szóló törvényjavaslatban az, hogy ezekben a szakiskolákban külön osztályt szer­vez felnőttek számára. A felnőttek ugyanis hi­vatásuk gyakorlása közben veszik sokszor észre, hogy szakmájukhoz tartozó ismereteik hiányosak. Ezek szívesen és készséggel tanul­nak tovább, ha szakirányú továbbképző tan­folyamok állnak rendelkezésükre és ezeknek fiatalja, öregje — tapasztalatból ismerem ezt a jelenséget — szívesen iratkozik be ezekre a tanfolyamokra. Ezeknél a tanfolyamoknál csak az szokott a hiba lenni, hogy sokszor pedagó­giailag nem kellően képzett ember az előadó vagy legalább sokszor csak rokonszakmából való s ezért az ismereteket nem tudja olyan módon közölni hallgatóival, hogy azok ismere­teit kiegészítse s a továbbképzésre biztos ala­pot nyújtson. Ebből a szempontból tehát nagyon jó» hogy a felnőttek oktatása ezentúl ugyancsak a szak­irányú iskola keretén belül történik, mert így a tanítás sokkal nagyobb eredményekkel fog járni. Nagyon kiváló és a gyakorlati követelmé­nyeknek igen megfelelő lesz a tulajdonkép­peni leánynevelő intézet* melynek alsó tagoza­taiban a gimnáziumra támaszkodva, a felsőbb osztályokban már a háziasszonyi és a család­anyai hivatásra lesz feladata képezni hall­gatóit. A Katolikus Háziasszonyok Szövetsége a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságához me­morandumot nyújtott be és felsorolta, hogy milyen szakismereteket kíván a leányképzés­től, sőt arra kérte, hogy minden leánynevelés­sel foglalkozó intézetnek legyen figyelme ezeknek a bizonyos szakismereteknek a közlé­sére. Ami a leánynevelőintézetet illeti, részle­tes tantervét még nem ismerjük, de azt hi­szem, minden tekintetben eleget fog tenni a Katolikus Háziasszonyok Szövetsége követelé­sének és meg fog felelni annak a magasztos hivatásnak, amelyet a nőnek a családban be kell töltenie. De ez a leányiskola tényleg olyan életpá­lyákat is nyit meg a nők előtt, amelyekre a női természetnél fogva a nők a legalkalmasab­bak: gondozói, nevelői és ehhez hasonló pá­lyákat, (Helyeslés.) amelyek elsősorban nőknek valók. Hogy azután minden fajta nőiskolában a háziasszonyi teendők ismereteit nem lehet abban a mértékben közölni, mint ahogyan azt a női társadalom kívánatosnak tartja, az ma-, gátol értetődik. A tudományos pályára felső oktatási intézetekben készülő leánynövendékek uem foglalkozhatnak egyéb tudományok mel­lett olyan intenzíven a háztartás ismereteivel,

Next

/
Thumbnails
Contents