Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-60
144 Az országgyűlés felsőházának 60. ülé, — mint éppen Nagyvárad — sa kultúrgócpontok elvágásával a csonka vármegye rendezetlen iskolaügyi helyzetbe került. Semmi esetre sincs két egyforma vármegye és nem lehet egyformán elbírálni ezt a kérdést, méltóztassék tehát tekintetbe venni a helyi viszonyokat; de megint csak hangoztatom, hogy az országos szempontokat méltóztassék kellő eréllyel megvédeni azzal a küldöttségjárással és közbenjárással szemben, amely az iskolák létesítése kapcsán egészen bizonyosan meg fog indulniEgészen bizonyos, hogy az ország területén nincs szükség több gimnáziumra, viszont a gyakorlati irányú középiskolákat kérjük a perifé riákra. Azt hiszem, ez egyezik a miniszter úr ő nagyméltóságának intencióival is. Beszédemet befejezve oda konkludálok, hogy e két törvényjavaslat együtt korszakalkotó lépés az iskolaügyben, de az egész nemzet sorsának jövendő kialakulása tekintetében is. Mint mondottam, helyesnek tartom az intenciókat, okosnak a megvalósítás formáját, most már csak a végrehajtási utasítás van hátra, amelynek ezeket az intenciókat valóra kell váltania, kérem, hogy annak megszerkesztése közben a főcél ne homályosuljon el és értékében ne csökkenjen. Én a miniszter úrnak ehhez az alkotásához a magam részéről a legmesszebbmenő szerencsekívánataimat jelentem ki itt a felsőház ülésén. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Liptay László felsőházi tag úr ő méltósága. Liptay László: Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy ez után a magas nívójú vita után csak rövid két-három percre vehessem igénybe szíves türelmüket és ezt is kizárólag azért, mert ennek a törvényjavaslatnak van némi mezőgazdasági vonatkozású része is- Ehhez bátorkodom néhány megjegyzést fűzni. A gyakorlati középiskoláról szóló javaslatot leginkább azért üdvözlöm, mert azt remélem, hogy ez a gyakorlati élet felé fogja terelni az ifjúságot. Megelégedéssel állapítom meg, hogy a tanítóképzés reformja szükségét látja annak, hogy a falusi és tanyai tanítók az eddiginél jóval nagyobb gazdasági kiképzéssel menjenek ki az életbe, mint eddig. Méltóztassék megengedni, hogy az idő rövidségére való tekintettel csak röviden összefoglalva, pár kérést intézhessek a miniszter úr ő nagyméltóságához. Kérem, hogy^ mindkét törvény végrehajtási utasítását méltóztassék megküldeni az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek hozzászólás céljából. Ez volna az egyik, kérésem. A másik az, hogy a tanítóakadémiákon megfelelő ^ képzettségű gazdasági szaktanárok adják elő a mezőgazdasági ismereteket. Harmadik kérésem pedig az» hogy méltóztassék a falura kerülő tanítók mezőgazdasági továbbképzését állandósítva tervbevenni. En ezt csak két szóval indokolom, mert természetes, hogy a mezőgazdaságban is állandó a fejlődés. Méltóztassék r továbbá a kertészeti oktatásra is megfelelő súlyt fektetni, annál is inkább, mert ennek nemcsak a faluban, hanem a városban is egyformán hasznát fogják látni. Ha nincs is ezzel a törvényjavaslattal szoros összefüggésben, nem akarom elmulasztani az alkalmat, hogy a mezőgazdaságban végzett fiatalság gyakori panaszára, még pedig érzésem saerint jogos panaszára, itt orvoslást kérjek. Meg kell állapítanom, hogy a Horthy Miklós-ösztöndíjalappal kapcsolatosan a mezőgazdasági pályára készülő fiatalság jogosan érezie 1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. heti magát háttérbe szorítva a más pályára készülő ifjúsággal szemben. Azt kérem, hogy a mezőgazdasági akadémiát kitűnő eredménnyel végzett és külföldi nyelvet beszélő ifjak ne legyenek háttérbe szorítva az egyetemet végzett hallgatókkal szemben. Szükségesnek tartom, hogy agrárországunkban a fiatal gazdanemzedék kiváló és értékes elemei a legmagasabb ismeretekkel rendelkezzenek, r amihez magasabb látókörük kifejlődése érdekében szükségesek a külföldi utazások. Ezért kívánom, hogy a Collegium Hungaricumokban kellő szám blztosíttassék részükre. Abban a reményben, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága meg • értéssel fogja elbírálni kéréseimet és mert a javaslatot a jobb jövő kimunkálására alkalmasnak találom, a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Zimmermann Ágoston felsőházi tag úr ő méltósága. Zimmermann Ágoston: Nagyméltóságú Elnök "ÜT! Mélyen t. Felsőház! A középiskola világszerte r reformkanszakát éli és ennek során egymásután kerültek felszínre olyan középiskolai típusok, amelyeknek egyrésze csak, hogy úgy^ mondjam: egészen efemer, kérész-életet élt és újból eltűnt, míg mások és éppen ezek között éppen a klasszikus gimnázium megállta a helyét és azt hiszem, meg fogja állni a jövőben is mindenkor. Az 1937:XI. te. arra az elvi alapra helyezkedett, hogy a középiskolákat lehetőleg egy nevezőre kell hozni. így alakult ki az az egységes középiskola, amelynek nemzetnevelő hatását mindannyian ismerjük és elismerjük, amely azonban kétségtelenül azzal a hátránnyal is jár, hogy az ezt végzett fiatalság, mondhatnám csaknem kivétel nélkül az egyetemekre törekedett. Mi lett ennek a következményéi A diplomatúltermelés, az állástalan diplomások légiója, s ez kétség kívül már annyira aggasztó mérvet öltött, hogy a legjobb akarat mellett sem sikerült még megoldani ezt a kérdést. Ezért nagy örömmel kell üdvözölnünk ezt a törvényjavaslatot és különösen ennek a gyakorlati pályákra terelő irányzatát, sőt — bocsánat, hogy ezt merem mondani — debuisset pridem, ezzel már előbb kellett volna jönni és akkor kétségtelenül el tudtuk volna kerülni sok fiatalember mai lehetetlen helyzetét. Kétségtelen, hogy a gimnázium más konstitueiót, más lelki és testi alkatot kíván, mint a gyakorlati iskola- Nagyon helyesen jegyezték meg az előttem szólók között is többen, hogy a gyakorlati iskola semmiképpen sem teremt inferioris állapotot és semmiképpen nem lesz inferioris ember az, aki gyakorlati középiskolát végez. Ezt nem lehet eléggé hangoztatni és kiemelni. Kétségtelen, hogy ebben az országban, ebben a per excellence agrárországban több mezőgazdasági tudásra van szükség azoknak a természeti adottságoknak tudatos kihasználásához, amelyek önként kínálkoznak, ez pedig nálunk — sajnos, be kell vallanunk — kissé még hiányzik. Mert van nálunk alsófokú iskola, amely a nevének megfelelő ismereteket tanítja, és van olyan, amely kutatókat, vezetőket képez ki, de hiányzik éppen az a típus, amelyet most tárgyalunk, amely ebben a törvényjavaslatban nyer megoldást s amelynek áldásos s mondhatom minden tekintetben megfelelő hatását alkalmam volt külföldön is látni és tapasztalni; nem kell messzire mennünk: a szomszédban, Ausztriában is nagyon jól bevál-