Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-60

126 Az országgyűlés felsőházának 60. ülesfi 1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. nem döntés tárgya» ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni nem kívánok, hanem csupán az ellen volna észrevételem, hogy a törlési indítványnak ez az eléggé misztikusszövegezésű tartalma akképpen értelmeztetnék, mintha az 1891 : XVII. tc.-nek, vagy bármely a státustörvény előtt keletkezett törvénynek volna olyan ma is hatályos rendelkezése, amelynek értelemszerű alkalmazásával gyakorlatilag ugyanaz az eredmény volna elérhető, amelyet a javaslat a törölt rendelkezésekkel elérni kívánt. Történtek a múltban ilyen kísérletek, de azok mindig megtörtek a magyar királyi Közigazgatási Bíróságnak illet • ményügyekben végső fokon döntésre hivatott hatóságnak következetes elvi döntésein. Az pedig, íhogy az adminisztráció nem vonta le minden irányban ennek a bírói döntésnek útmutatását, hanem, olyan esetekben, amikor a dolgot a közigazgatási bíróság elé vinni nem lehetett, azzal a bírói döntéssel ellenkező adminisztratív intézkedéseket tett, ez jogforrássá nem lehet. Nem untatom a mélyen t. Felsőházat ennek az érdemben el sem döntendő kérdésnek további taglalásával, csupán azt emelem ki, hogy itt nem puszta kanapé-processzusról, vagy egyszerű illeménykérdésről van szó, hanem a bírói függetlenség és tekintély érdekében egy megértőbb korszakban hozott törvényalkotásnak, az 1920 : XX. tc.-nek a védelméről. Osak ezeket kívántam, előadni. Elnök: Finkey Ferenc ő nagyméltósága következik. Finkey Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Juhász Andor ő excellenciájának felszólalása után igazán csak pár pillanatra óhajtom igénybe venni a mélyen t. Felsőház türelmét, és pedig elsősorban azért, hogy a legnagyobb örömömet fejezzem ki azon újítások felett, amelyek ebben a javaslatban foglaltatnak, amelyek az igazságszoláltatai» szempontjából talán kicsinyesek, kisszerűek, de mégis jelentős emelésére fognak szolgálni a joggyakornoki kar körében azok helyzetének, akik itt kezdik az igazságszolgáltatás munka ját. A legfiatalabbak közül a legérdemesebbet kiemelése és aljegyzői állásba emelése nem újítás tulajdonképpen, hanem a régi szabálynak helyreállítása, ami mendenesetre örvende tes, hogy akik letették a bírói vizsgát, önálló funkcióban, mint aljegyzők szerepeljenek az igazságszolgáltatásban. A telekkönyvvezetők és a fogházfelügyelök minősítésének emelése szintén hozzá ÍQÍ járulni ezek munkájának sikeréhez. Ugyancsak helyeselni tudom a műszaki és a gazdasági tanácsok felállítását, amelyek kü lönösen büntető ügyekben szintén sokszor hasznára lesznek az igazságszolgáltatás helyességének. Itt azonban némi aggodalmam volna s erre vagyok bátor az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni. Tudniillik az ilyen szakértő tanácsok, kivált, ha azok felülbírálják az alsóbb fórumok véleményét, meg lehetősen meghosszabbítják a bűnperek tartamát. Megtörtént nem is olyan régen, hogy nyolc-tíz esztendőssé vált egy-egy bűnügy el intézése szakértői vélemény folytán. A Kúria visszaküldte, hogy tessék még egy szakértői véleményt adni és bizony egy-két esztendő telt bele, amíg megkapta. Arra kell kérnem a miniszter urat, kegyeskedjék a 18. § szerint a végrehajtási utasításban vagy rendeletben gondoskodni arról, hogy a szakértői vélemé uyek megadása ne húzódhassák sokáig, hanem megfelelően rövid terminusok alatt adják be, hogy ezek miatt ne húzódjék el a bűnper olyan sokáig. Egyébként nincs más megjegyzésem, csupán mivel a végrehajtási utasítást említettem, volnék bátor az igazságügyminiszter úr ő excelleneiájának szíves figyelmébe ajánlani, hogy miután ez a javaslat különböző tárgyakról szól, nem lehetne-e az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek egy régi óhaját talán részben honorálni, azt tudniillik, hogy a társas bíróságok körében bírói tárgyalások formapuíhában történjenek. A bíróiság részérői ma bizony — nem lévén ez előírva — a legkülönbözőbb öltözetben szoktak megjelenni és ez természetesen nem. szolgál a tárgyalás méltóságának emelésére. Bat eigy egyszeírű rendelettel, — a kérdésnek van ugyan sok bibéje, nagyon jól tudom — onégis el lehetne intézni. Méltóztattak látni, — örömmel veszem tudomásul — hogy amikor a Főméltóságú Asszony a magyar hölgyeknek felhívta a figyelmét a Szent István év alkalmából, hogy ünnepélyes alkalmakkor magyar ruhában jelenjenek meg, ez: milyen jé hatást váltott M az egész országban, az egész társadalomban. Éppen úgy, mint ahogyan a (katonaságnak és a papságnak formaruhája van, a bíróságnak is, amikor működik, éppen úgy, mint külföldön és mindenütt, formaruhában kellene megjelennie. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezt rendeletben el lehetne intézni. Ezeket voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani, egyébként a javaslatot elfogadóim. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kivan szólni Mikecz Ödön igazságügyministzer: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Azok után, amiket a javaslatról az előadó úr, Juhász Andor úr ő nagyméltósága és a koronaügyész úr ő nagyméltósága mondottak, azt hiszem, szükségtelen volna külön indokolnom, azt, hogy a mélyen t. Felsőháztól a javaslat elfogadását kérjem. Mégis felszólalok azért, 'hogy választ adjak azokra; a (kérdésekre, .amelyeket Juhász Andor felsőházi tag úr ő nagyméltósága felvetett és válaszoljak a koronaügyész úr ő nagyméltósága által felvetett néhány kérdésire. Mélyen t. Felsőlház! Abban a tényben, hogy ennek a javaslatnak a képviselőházi tárgyalása során a többek által kifogásolt 21. §-nak megfelelő rendelkezéseit és a 22. §-t elhagytam, egyedül annak: 'bizonyítékát kívántam adni, hogy az, itt felvetett kérdések tárgyalását nem tartóim szükségesnek azért, miért ezeknek a, kérdéseknek a rendezése nélkül is a bírói szervezetben mutatkozó kisebb hiányosságok orvosolhatók, tehát azoknak a rendelkezéseknek az elhagyása egyáltalában nem érinti a bírói szervezet helyes funkcionálását. Arra a kérdésre, amelyet Juhász ő nagyméltósága az 1891:XVII. te hatályosságával kapcsolatban felvetett, nem akarnék most nyilatkozni, hiszen éppen azért, mivel nem tárgya ennek a jaivaslatnak a felvetett kérdés, talán időszerűtlen volna annak taglalása. Nagyon köszönöm ő exeellenciájánafc azt a megállapítását, hogy a javaslat a maga intézkedéseivel hézagot pótol, hiszen ez is (bizonyos mértékben kormányzati és törvényhozási kötelesség. A koronaügyész úr ő nagyméltóságának a ja-