Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-58

108 Az országgyűlés felsőházának 58. ülése Balogh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Magyaros őszinteséggel be kell vallanom, hogy a Nemzetek Szövetsége hosszú fennállása óta nem kényeztette el szegény hazánkat. Elég, ha utalok arra a magatartásra, amelyet az utódállamokban lakó magyar kisebbségeik panaszai elintézése alkalmával követett és arra a sajnálatos tényre, hogy évtizedes törekvések ellenére még ma is fennáll az a tarthatatlan megszorító rendelkezés, hogy kizárólag tudományos munkák nem juthatnak be rendes úton és korlát nélkül az úgynevezett utódállamod területén lakó magyarsághoz, amely ennek folytán a tulajdonképpeni anyaországban levő tudományos körökkel szellemi együttműködést nem i& fejthet ki. Ezekből a sajnálatos tényekből azonban nem lehetne levonni azt a következtetést, hogy Genfből semmi jó sem jöhet hozzánk. Különösem nagyon figyelemreméltónak tartom .azokat a különböző javaslatokat és munkálatokat, amelyeket a Bureau international du Travail, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal időnként hozzánk is eljuttat és amelyeket — itt is ki latoaroin emelni, mert rendszerint nem köztudoaniásiú — az illetékeis bizottságok, mindig tüzetesen és niagy figyelemmel tárgyalnak le. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Az a kérdés, amelyhez pár percre a mélyen t. Felsőház türelmét kérném, a fiatalkorúak munkanélküliségének és a fiatalkorúak szabad időben való foglalkoztatásának a kérdése, az úgynevezett »loisirs desouvriers«, ahogyan a francia szöveg ezekben a nemzetközi egyezményekben kifejezi. Hozzáteszem, hogy különösen az utódállamok területén is, de Európa nyugati államaiban is ezekről a kérdésekről terjedelmes, többszáz oldalra terjedő köteteket adnak ki, besizáimiolván a tett initézfcedésekiről. Ennek folytán is szükségét latom annak, hogy a magyar felsőház részéről a kérdés szintén felszólalás tárgyává tétessék. De van ennek egy másik oka, aminek elmondására türelmet kérek, tudniillik az a tény, hogy fiatalságunk egy része, amellyel közéleti sokféle kötelezettségeim miatt összeköttetést kell fenntartanom, nagyon szívesen hallja azt a bűvös dalt, hogy Magyarországon társadalompolitikai téren semmi sem történik, vagy hogy különösen az idősebb nemzedéknek ezek iránt a kérdések iránt (kellő fogékonysága és érdeklődése nines. Amint Goethe híres verse azt mondja: »Gyermek ezt hallgatja Örömmel«, úgy a fiatalság egy része minden olyan kritikát, amely az elmúlt évtizedekre, vagy éppen a legutóbbi évekre vonatkozóan elhangzik, ha az minél hangosabb, minél elítélőbb, minél kevésbbé elismerő, mindig szívesebben hallgatja, mint azt a komoly, nyugodt és tárgyilagos hangot, amellyel ezeket a kérdéseket tudomásukra kellene hozni. MindentekelôM táhát — nethogy félreértés legyen — azt akarom kiemelni, hálával ismerem el, hogy ezen a téren, tudniillik a fiatalkorúak foglalkoztatása terén az állam, a tisztelt kormány, az egyházak, a törvényhatóságok és más szervezetek, különösen ifjúsági egyesületek is igém sokat tettek a múltban és tesznek a. jelenben is. Természetesen a nélkül, hogy ezen a téren mindent meg lehetne tenni.. Különös hálával ismerem el például azt, hogy az igen t. miniszterelnök úr, mint földmívelésügyi miniszter azokban ^ téli gazdasági isko1938. évi február hó 10-én, csütörtökön. Iákban, amelyek egyikének-mási&ának a munkásságát a magam egyéb közéleti kötelessége révén megfigyelhettem, olyan intézményt rendszeresített, vezetett be és szervezett meg. amely éppen a falusi fiatalság foglalkoztatására nézve a téli hónapokban rendkívül üdvös« eredménnyel jár. Mivel egyik-másik ilyen tanfolyam már bezárult, az illető hivatottak a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak erről a kezdeményezésről. Nem arról van tehát szó, hogy bírálatot gyakoroljak, hanem arról, hogy kiemeljem, hogy ha nem teszünk meg és pedig lehető sürgősséggel a fokozatos fejlődés útján ezen a téren is mindent, akikor bizony, igen rövid idő múlva el fogunk késni annál a sajnálatos ténynél fogva, mert az országban más szervezetek vannak, -- nem akarok tüzetesei} belemenni és azokat ismertetni •-- amelyek ráteszik a kezüket a fiatalságra, amelyek izgatással, a demagógia eszközeivel, a gyűlölet felkeltésének megkísérlésével dolgoznak és mivel hangjuk néha nagyon szívesen hallatik, bizonyos eredményeket érhetnek el. Mélyen t. Felsőház! Az az eszmény, amelyet ebben a kérdésben szem előtt kellene tartania minden törvényhozónak, kormányzatnak és egyéb szervezetnek, nagyon egyszerűen meghatározható: állandó foglalkoztatása annak a fiatalkorúnak, aki kikerült az iskolából és pedig lehetőleg hathatós felügyelet mellett. Amilyen egyszerűen lehet odaállítani ezt az eszményi célt, éppen úgy — őszintén meg kell vallanom — meg vagyok győződve róla, hogy egyik állam sem fogja ezt minden esetben, kivétel nélkül és általánosságban megvalósítaná. Ez az eszmiény — csak elérhetetlen magasságiban — ott lebeg a törvényhozás és a kormány fölött és a felé kell törekednünk, a nélkül, hogy biztatni lehetne magunkat, hogy mindent elérjünk. Mindenesetre azonban, amíg a falusi fiatalkorúak között nagyon egyszerű eszközökkel, bizonyos tanfolyamok szervezésével, az ifjúsági egyesületek részéről szavalóverseny, dalosverseny és hasonló mulatságok rendezésével csaknem anyagi eszközök nélkül is eredményeket lehet elérni, addig másfelől nagyon nehéz a helyzet a fővárosban és a nagyobb városokban, ahol az ilyen fiatalkorúaknak nagy tömegei élnek. Azt én sem fogadnám el, amit a genfi munkaügyi értekezlet javasol, hogy országszerte ki kell terjeszteni a kötelező oktatást 15 évtől 18 évig, habár ki kell emelnem, — és megint kifelé is jó, hogy ezt itt hangoztatjuk — hogy igenis egyes felekezetek ós egyes szervezetek részéről már nyolcosztályu elemi iskolákat tartanak fenn, amelyek éppen úgy, mint bizonyos ismétlő iskolák és szaktanfolyamok, kedvező eredményeket érnek el. Nagy hálával vesszük azokat a kezdeményezéseket is, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a különböző szakiskolák szervezése tárgyában már többünkkel megismertetett s amelyek — gondolom — legközelebb a törvényhozás elé is fognak kerülni. De ezenfelül az a tiszteletteljes kérésem, különösen a törvényhatóságokhoz és a gyári és munkaügyi egyéb szerveitekhez, hogy a maguk jól felfogott érdekében is foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, illetőleg a fiatalkorúaknak a szabad időben való elfoglal tatására figyelmet fordítsanak. A gyáripar például önmagának tesz szolgálatot azzal, ha szervez olyan tanfolyamokat, ahol a fiatalkorúak, akik kikerülnek az iskolából, rajzoláshoz és egyéb kézügyességhez juthatnak. Amikor bizonyos idő múlva az a fiatalkorú, mint tanonc, megfelelő alkalma-