Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-56

Az országház felsőházának 56. ülése dek kollektív fogalmával, akikor állnak csak hivatásuk magaslatán, ezek az úgynevezett érdekképviseletek. Ha érdekképviseletről beszélünk, akkor a kiküldöttek tulajdonképpen érdekképviselők volnának, már pedig ez nem áll, ezek is oirszágos képviselők, csak a tagságuk technikai megalakítása módjára, arra, hogy hogyan kerültek ide, utal ez a kifejezés. Befejezésül még arra vagyok bátor rámutatni, hogy több oldalról elhangzott ez a különösen niagyon heiyets megjegyzés, hogy ne menjünk 'mi külföldi példák után, nekünk erre nincs szükségünk. Valóban, a magyar fejlődés olyan autochton nemzeti fejlődés, amelynek megvan a maga múltja és a maga útja és iránya a jövőre is. De ha mi külföldi példák után is nézünk egy ilyen fontos alkotmányjogi javaslatnak, meg más törvényjavaslatnak is a tárgyalásánál, akkor ezt nem azérlb tesszük, hogy a külföldi példát szolgailag utánozzuk, hanem azért, hogy a külföldön szerzett tapasztalatoknak és tanulságoknak hasznát vegyük, és mert kétségtelen, _ hogy <egy intézmény lényege és gyakorlati jelentősége isiokfcal jobban megérthető, ha összehasonlító megvilágításba helyezzük. Igaz, hogy a külföldi példákkal úgy vagyunk, hogy tulajdonképpen minden tétel igazolására lehet valami példát találni, úgyhogy a külföldre való hivatkozás ezért nem abszolút érv. Különben ez majdnem így áll egy állam belső életéből vett példákkal is. Ha egy állaim múltjából akar az ember valami adalékot kapni, bizony majdnem minden tétel igazolására kaphat példát. A lényeg azonban .az, hogy az állam belső jogfejlődésében mi az alapirányzat, az; alapelv éis ezt az alapelvet milyen történelmi dokumentumok, előzmények támogatják. Anni _a külföldi példákat illeti, — és ezzel be is fejezem előadásomat — a külföldi példáknak _ a mondott célon kívül van még -egy másik jelentőségük is: _ különösen nagy hasznuk van akkor, ha majdnem egyöntetűen egyféle megoldás mellett szóiinak, amint ahogy ebben a szerencsés helyzetben vagyunk a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál is, amikor azt látjuk, hogy a külföldi példák szinte kivétel nélkül a kétkamarás rendszer mellett szólnak, akár köztársasági államformáról, akár királyságról van szó, a külföldi államok ugyancsak legnagyobb többségében, a kétkamarás rendszer lényegéből folyólag, az egyenlő jogú szabályozást fogadják el, akkor ez kétségkívül amellett szól, hogy ez a szabályozás felel meg a kórdés_ természetének és, ez felel meg a magyar jogfejlődésnek. Éppen ezért annál nagy o!bib nyomatékkal és örömmel fogadhatjuk el ezt a törvényjavaslatot, amely szintén ezen az alapon áll. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az országgyűlés felsőiháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen.) Kimondom! a határozatot, hogy a felsőiház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy szíveskedjék a törvényjavaslat címét és, azután a szokásos módon szakaszainak sorsizámát felolvasni. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét.) Elnök: Szontagh' Jenő Ő méltósága kíván srólani. FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. 1937. évi december hó 16-án, csütörtökön. 97 Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Mindössze három mondatot kívánok mondani. Kérhettem volna a szólásjogot félreértett szavaim helyreigazítása címén is. Toancsiányi ő méltóságával szennben meg kell jegyeznem*, hogy tegnap nern^ azt mondottam, hogy ellene vagyok — használjuk ezt a rossz kifejezést — az érdekképviseleteknek, ellenkezőleg, azt 'mondottam, hogy a foglalkozási ágaknak ezt a dozirozását helyesnek és a felsőház érdekéiben lévőnek tartóim, amint azt a múlt is megmutatta. En csak annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy a foglalkozási ágak szerinti csoportosuláson alapuló képviselet ne terjesztessék ki túlságos mértékben, amivel nem mondóim azt, hogy imár nem volna lehetséges egy-két foglalkozási ágnak itteni képviselete. En csak parlamentáris szempontból ellene voltam egy olyan ország; gyűlésnek, amely egészen, vagy túlnyomó 4öbbségében ilyen képviseleten alapszik és azt lizzal indokoltam meg, hogy mindig^ sokkal függetlenebb az, akit nem egy érdekképviselet küld be, hanem a törvényhatóság' vagy akármi más, miután ezek felüleimielkedh étnek az ő foglalkozási ágak érdekein. Elleniben mindig bizonyos feszélyezettség áll fenn, — ezt mondottam — azoknál, akik ilyen foglalkozási ág által küldetnek ki, marosak azért is,, mert ha az illető korporáció nincs (megelégedve az ő szempontjából aninak a kiküldőittnek a szereplésével» azt mindig visszahívhatja'. Azt a kifejezést használtam, hogy ez emlékeztet a _ régi országgyűlés követküldósi és visszahívási jogára. Én tehát, — újból hangsúlyozóin — nem kifogásoltann az egyes

1 foglalkozási .ágaknak mostani képviseletét. Elnck: A cím imieg nem támadtaltiván, azt elfogadottnak jelentem ki. Gróf Bethlen Pál jegyző: 1. §. Elnök: Meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Gróf Bethlen Pál jegyző: 2. §. Elnök: Teleszky János ő méltósága kíván szólani, Teleszky János: Nagyméltóságú Elnök Ur! mélyen t. Felsőház! Nem magához a szakasz szövegéhez szólok hozzá, de méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a szakasszal kapcsolatiban adjak kifejezést egészen röviden annak a nézetemnek — épp úgy, mint ahogy ez a képviselőházban is szóvátétefcett — hogy ajkét Ház közötti eltérésiek kiegyenlítésére szolgáló eljárás megindítása érdekében az 1926:XXII. te. 32. §-a értelmében az országos küldöttségek javaslata alapján 1933-ban és 1934-ben hozott országos határozatok bizonyos kiegészítésre és módosításra látszanak szorulni. Magával a doJog lényegével nem akarok most foglalkozni, ^nemcsak azért, mert nem tartozik tulajdonképpen a törvényjavaslat keretébe, hanem azért sem, mert az, dgazságügyminiszter úr a képviselőházban kijelentette, hogy ezzel a kérdéisael a maga részéről komolyan fog foglalkozni és meg fogja vizsgálni ezt a kérdést. Célszerűnek láttam, hogy a felsőházban is kifejezésre jusson az (Helyeslés), hogy ha már a törvény az egyeztető eljárást és annak folyományaként most már az együttes ülés megtartását rendeli el, iákkor aiz erre vonatkozó eljárási szabályok a legponltlosabhan és oly módon legyenek megállapítva, hogy a sima elintézést minél inkább előmozdítsák.