Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-56

Az országház felsőházának 56. ülése szüntetni. Ez a diszparitás a felsőházat bizonyos interioris helyzetbe hozta. Ennek a törvényjavaslainak a célja tehát az, hogy kiemelje ebből a helyzetből a felsőházat, adjon neki új erőt, tataimat és politikai súlyt. Az 1926. évi XXII. te. javaslata maga is érezte és tudta, hogy ez a diszparitás fennforog és hogy a felsőháznak nem adatik meg a képviselőházzal való teljes egyenjogúság, hiszen az indokolás azt mondja, hogy egyelőre nem kíván az elkerülhetetlenül szükséges mértéken túl változtatni a két Ház viszonyán és célszerűbbnek találja ezt későbbi, nyugodtabb időkre hagyni. Ezek az idők most elérkeztek, de a most citált indokolásból megállapítható az is, hogy már 11 évvel ezelőtt gondolt a kormány arra, hogy az egyenjogúságot helyre kell állítani és így az indokolásnak ez a kijelentése is megcáfolja azt a felfogást, amivel ma oly gyakran találkozunk, hogy tisztán és kizárólag a választói joggal kapcsolatosan határozta el magát a korinány arra, hogy_ a most tárgyalt törvényjavaslatot benyújtsa. Én semmiféle junktimot nem látok és nem láthatok e törvényjavaslat benyújtása és a választójogi törvényjavaslat között; nem látom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak, amelyet most tárgyalunk, az általános titkos választójog volna az occasio légise, de ép ezért nem szeretem, ha e törvényjavaslat végrehajtásánál is bizonyos értelemben tekintettel vagyunk vagy akarunk lenni a választójogi törvényre. (Helyeslés.) A felsőház abban a struktúrájában, amelyIvel az 1926. évi törvény alapján ma bír, a maga működésével teljesen kivívta a közvélemény megelégedését, mert erkölcsi komolyságával, magas nívón mozgó vitáival, demokratikus irányban való munkálkodásával, a fejlődés jegyében és a szociális érdekek kellő mérlegelésével mindent elkövetett, ami a nemzet vitális, nagy érdekei szempontjából szükséges. Örömmel kell tehát üdvözölnünk ennek a törvény javaslatnak a benyújtását és elismeréssel tartozunk a Darányinkormánynak azért, hogy beterjesztette ezt a törvényjavaslatot és különös hálával és köszönettel tartozunk az igazságügyminiszter űr ő excellenciájának, (Úgy, van! Ügy van!) hogy olyan nagy szaktudással, szorgalommal és eréllyel igyekszik tető alá hozni ezt a törvényt. De hálátlanok lennénk, ha nem mondanánk, őszinte köszönetet gróf Károlyi Gyula ő excellenciájának (Ügy r.an! Úgy van!) és az ő elnöklete alatt álló bizottságnak is, amely évek hosszú során át küzdött azért, hogy a felsőház megkapja azt a jo got, amely törvényeink és ősi alkotmányunk értelmében valóban megilleti. (Beöthy László: Helyes!) Már 1926-ban hangsúlyozták azt, hogy a felsőház politikai súlyát és tekintélyét növelni kell a volt főrendiházzal szemben. Ez nagyon helyes célkitűzés volt. Az az út azonban, amelyet a nemzetgyűlés követett, amikor az 1926. évi XXII. tc.-et megalkotta, nem volt erre alkalmas. A felsőház hatáskörének megnyirbálása nem vezethet tekintélyhez és nem vezethet politikai súlyhoz. A mostani törvényjavaslat van hivatva arra, hogy helyreállítsa azt az egyensúlyt, amelyet akkor elmulasztott. Nekünk oda kell törekednünk, — amint azt maga a törvényjavaslat indokolása is mondja —hogy a felsőház jogköre ugyanolyan legyen, mint aminő jogkört adott 1885-ben a VII. te. az akkori főrendiháznak és méltán követelhetjük politikai szempontból is, hogy ez a jogkiterjesztés megtörténjék, ha azt vizsgáljuk, hogy 1937. évi december hó 16-án, csütörtökön. 91 hogyan van összeállítva a mai felsőház. A mai felsőház és a főrendiház között igen nagy különbség^ van, ma a felsőházi tagok nagy része választás útján jutott ide be és gondoskodások történtek arról, hogy a szakszerűség erősen legyen biztosítva és képviselve. Itt akarok válaszolni Szontágh ő méltósága tisztelt felsőházi tagtársam tegnapi beszédére, aki azt mondotta, hogy új érdekképviseleteket ne hozzunk be a felsőházba, me^t attól lehet tartani, hogy az érdekképviseletek saját speciális, önző f érdekeiket fogják folytonosan hangoztatni és előtérbe tolni, nem pedig az ország nagy érdekeit, A legutóbbi tíz év megmutatta azt, hogy ez a felfogás nem helytálló, mert már ma is nagy számban vannak képviselve az érdekképviseletek a felsőházban és ha a saját érdekeik tekintetében követeléseket. kívánságokat, posztulátumokat elő is terjesztettek, ezek mindig csakis olyan követelésekre vonatkoztak, amelyek a közérdek szempontjából szükségesek és amelyek a közállapotok folytán kívánatosak. w

Az ügyvédi kamarák képviselői legalább ettől az elvtől egyetlen egyszer sem tértek el a múltban és nem fognak eltérni a jövőben sem. A mai felsőház struktű ráiában a születési és a vagyoni előjogok elég szűk körre vannak szorítva. Nem! tartom helytállónak azt a felfogást sem, mintha a képviselőház vagy pedig a felsőház bizonyos világnézeteknek, bizonyos határozott politikai felfogásoknak és irányoknak kizárólagos védőszerve volna. Nézzünk körül nyitott szemmel: itt a felsőházban is vannak liberálisérzésű egyének épp úgy, mint a képviselőházban és a képviselőházban is vannak retrográd és konzervatív gondolkodású egyének, épp úgy, mint itt. Éppen ez is mutatja, hogy ha a nemzet valódi akaratának az exponensét keressük, ezt nem kereshetjük'csupán egyik vagy másik Házban, hanem mindkét Házban együttvéve. Én. tehát nem tartozom azok közé, akik azon a nézeten vannak, hogy a', kéuviselőhjáz egyoldalúan és kizárólag a társadalmi szabadságnak, a közszabadságoknak a védelmezője és a szociális irányzat fenntartásának a 'hivß. valamiképpen azt sem vallhatom, hogy. a felsőház kizárólag a. retrográd vagy pedig a konzervatív irányzatoknak vagy pedig a fejedelmi hatalom érdekei orgánumának lenne az exponense. A felsőház épp úgy képviseli a nemzet valódi akaratát, mint az al«ó ház. A nemzet minden érzése, minden gondolata, minden törekvése, minden vágya, minden erkölcsi és szellemi értéke, szóval a magyar géniusz épp lígy visszatükröződik a felsőházban, mint a képviselőházban. Akik-azt tartják, hop-y non bis in idem, vagyis* hogy nem szükséges egy törvényt, amely már letárgyaltatott a képviselőházban, újra letárgyalni, megvitatni, esetleg megváltoztatni, vagy részben meo-változtatni a felsőházban, azok nem barátai és nem lehetnek ha-, rátái a kétkamarás rendszernek, azok az egy* kamarás rendszer hívei, azt pedig a magyar ősi alkotmány nem ismeri. At akarok térni arra a kérdésre, hogyan szabályozza a törvényjavaslat a konfliktust, amely esetleg keletkezhetik a két Ház között. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a két Ház közötti véleményeltérések, összeütközések, konfliktusok kiegyenlítése hitem és meggyőződésem szerint,, az országgyűlés belső ügye és e konfliktusok elintézésénél semmi úgynevezett államszuverenitási akarat nem alakul-, hat ki. Én tehát csakis olyan elintézési mód17*