Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

74 Az országgyűlés felsőházának 39. ülése 1937. évi január hó 29-én, pénteken. nes, ellenkezőleg: valamennyi felszólaló találkozott abban a megállapításban, hogy a magyar ügyvédségnek nagy históriai múltja van, nagy eredményei vannak az alkotmány helyreállítása körül, nagy eredményeket ért el a törvénykezési munka előkészítésében. Egyesegyedül Szontágh Jenő ő méltósága az, aki — nem vádolom őt ad personam ügyvédellenes hangulattal — ide olyan csokrát hozta az egyes ügyvédi ténykedéseknek, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy itt is és odakint is ügyvédellenes hangulatot teremtsenek. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) ő méltósága azonban nagyon egyoldalú volt és elsősorban csak azt az ügyvédet mutatta be, amely azokkal a folytatólagos végrehajtási kérvényekkel foglalkozik, amelyekből ő dedukcióját levonta. Elfelejti azt, vagy legalább is hallgatással mellőzte, hogy a magyar ügyvédség — nem akarok csak a tudományos életről beszélni — a gazdasági élet terén igen nagy konstruktív munkát fejtett ki, mely nélkül Magyarország nem fejlődhetett volna oda, ahol van. (Láng Lajos: Es nem vett 2000 holdas birtokot!) Azt is említette ő méltósága, később óhajtottam rátérni, de a közbeszólás miatt most mondom, hogy ő méltósága úgy tüntette fel a dolgokat, mintha az ügyvédség vagyoni javakban bővelkedő osztály volna. Csodálkozom nagyon azon, hogyan jut akkor ahhoz, hogy a javaslatot általánosságban elfogadja. A javaslat abból indul ki, hogy a magyar ügyvédség teljesen el van szegényedve, a magyar ügyvédség gazdasági helyzete beavatkozást provokál és hogy ez a javaslat az adminisztratív kérdések rendezésén kívül az ügyvédség gazdasági helyzetének javítására szolgál. Ha vannak egyesek, vagy az ö vármegyéjében vannak, akik gazdagságra tettek szert, arra vonatkozólag megjegyzem, hogy nem az ügyvédség az egyetlen foglalkozási kösr, ahol ezt tapasztaljuk, a foglalkozási ágnak mindegyikében a tömeg elszegényedik, vagy legalább is szegény marad, csak egyesek gazdagodnak. A legrosszabb kritika az, amely generalizál, akár felülről lefelé, hogy egy ember gazdagságából következtet az egész foglalkozási kör gazdagságára, akár alulról felfelé, hogy egyeseknek bizonyos morális defektusából következtet az egész egyetemes ügyvédségre. ö méltósága mást is elfelejtett., Ö méltósága mean mondta azt, hogy ezeket a vádakat fogja a mai ülésen előterjeszteni, tmert^ különben én is elhoztam volnia &gy Ms csiokirát azoknak az eseteknek, amelyekkel aiz ellenkező jéít lehet bizonyítani, ahol az ügyvédség nemes szíve tiszte&égtudása, lojalitása ellem feliéivel szemlbem megnyilatkozott és ahol' nyújtott olyan ellenszolgáltatásokat, amelyeket legalább is fel kellene említeni. Ha valaki kizárólag csak ezzel áll a törvényihozás felsőháza elé, hogy íme, én megfestem az ügyvédséget; az ügyvédség ebiben az oirszágíban mást sem. tesz, mint azt, ihogy 'élősködik felesleges költségek okozásával és szaporításával. Méltóztassanak meggyőződve lenni, igen tisztelt Felsőház, hogy az ügyvédség jövedelmi forrása a legcsekélyebb mértékben a késedelmekiből adódik. Az ügyvédség foglalkozásának; fő-főfumkciója konstruktív munka, az a felépítő mitunlka améryiről az előbb említést tettem, amely szolgálja azt a célt, hogy az ország gazdasági élete emelkedjék, iílieitvie megszerzett poziiiciója imegtartassék. Ha van közöttünk olyain, ki visszaél akár a költségek tekintetében, akár egyébeklben, azzal a noblesse ofeligezsial, hogy így fejezem ki mágiáimat, amely feltétlenül kötelezi az ügyvédséget a maga egészében és külön-ikülön mindenkit, az ügyvédség nem vállal azizal szolidaritást. Én Ibelátom, azt. hogy a (követeléseik 'behajtása mem megy minidig a jótékonyság jegyiében, Ihogy a »mora« természetes (konzekvenciája ikellemietlen. Az ügyvédi foglalkozás ezt a kellemetlenséget tisztességtudással, emberiességgel és lojalitással tűrhetővé és elfogadhatóvá teszi. Ez ia mai magyar ügyvédség jellegzetes tulajdonsága, ezt merem itt a törvényihozás termében, a nagy nyilvánosság előtt hangoztatni. Az tehát, amit ő méltósága az ügyvédségről mondott, lehet egy speciális kis kép, amit ő magának alkotott, de a magyar ügyvédség — nem vagyok felhatalmazva, azonban meg vagyok győződve arról, hogy e tekintetben mindegyik ügyvéd mögöttem áll — tiltakozik az ellen, hogy úgy állíttassék be, mintha a funkciója csak albíhól állana, ^amit ő méltósága előterjesztett. A magyar ügyvédség megérdemli azt a hangot, azt az elismerést, amelyet kapott ő excellenciájától és kapott tegnap az előadó úrnak ragyogó beszédében és kapott Deák Fememéitől kezdve, a múlt lést jelenlegi kúriai elnökig, .akik egyeirtelmüieg kivétel nélkül elismerést szavaztak, az ügyvédség egyetemességének és az ügyvédség önzetlen funkciójának és 'munkásságának. Persze ez az elismerés nem szól annak a nagyon kevés embernek, aki eltévelyedve, nem szolgált rá arra, hogy elismerésre méltó tagja legyen a magyar ügyvédi karnak, akivel szolidaritásban egyikünk sincs, egyikünk sem lehet; csak azzal vagyunk szolidaritásban, akik ugyanazokat az elveket vallják amelyeknek én az előbb kifejezést adtam, amelyek az ügyvédséget egy magas, rgem magas erkölcsi piedesztálra 'emelik. Mélyen t. Felsőház! Ismétlem, ő méltósága nem tett említést arról, hogy az ügyvédség szegénysége szülte sok vonatkozásban a tárgyalás alatt álló javaslatot. Ez kétségtelen, mert azok a panaszok, amelyek ő exeellenciájához évről-évre mennek a kamarák részéről, mindig csak ezt panaszolják, jó, vagy rossz, helyes, vagy helytelen indokolással, de kétségtelen, hogy ez a panasznak indokolása. Téves dolog azonban ezt azzal aláfesteni, hogy ez a szegénység az ügyvédség erkölcsi nívóját is aláásta volna. A budapesti ügyvédi kamara utolsó évi jelentése, amely itt van a kezeim között, büszkén hangsúlyozza, ihogy dacára annak a gazdasági depressziónak, amelyben^ az ügyvédség van, magasan tudta tartani fejét és pozícióját és az ügyvédség ellen erkölcsi szempontból soha semmi kifogás nem lehetett. Az ügyvédség szegénysége nem izolált valami, következik az az ügyvédség járulékos természetű foglalkozásából. Az ügyvédség szegénysége karöltve jár a magyar társadalmi rétegek valamennyiének elszegényedésével. Egy számot íleszek bátor mondani. Az utolsó tíz évben, amióta a nemzeti jövedelem statisztikáját csinálják, négy és félmilliárdról három miliárdra csökkent a nemzeti jövedelem. Ez gazdagabb államokban is kritikus eredmény, de egy szegény társadalomban, amely körülbelül a létminimum oiivóján kénytelen élni, amelynek minősének számottevő feleslegei, sem vagyonban, sem jövedelemben, ha ez a társadálom