Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése előtt, azt hiszem, neon fog senki, sem opportundtással, vagy pedig szerviilizimussal vádolni, mert hiszen én a múltban mindig őszintén anegflujojidottaan a véleményemet akkor is, ha az rám nézve előnyösi nem volt. En abban a reményiben, hogy ezeket a talán apró-cseprőinek látszó szempontokat, — bár, ha ezekből felépítjük, nem az ügyvédség, hanem az ország egész lakosságának helyzetét, máskép látjuk a dolgokat — a miniszter, úr meg,gondolás tárgyává teszi és ott, ahol kirívó anomáliák vannak, orvoslmi fogja, a javaslatot általánosságiban elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szóiásira következik Töreky üeaa ő nagyiméltósága. • _...,, _-. , Töreky Géza: Nagyméltóságú Einoik Ur! Igen t, Felsőház! A most tárgyalás alá került törvényjavaslatnak legfőbb jelentősege abban van, hogy az első lépés megtételét jelenti egy olyan baj orvoslása felé, amely régóta fennálló, de az újabb időben rohamosan rosszabbodott hajnak gyógyítása végett eddig jóformán semmiféle komoly lépés nem történt. Ez a baj, ez a veszedelem az ügyvédi túlzsúfoltság, amelynek következtében máris beállott az ügyvédek gazdasági válsága és megkezdődött az ügyvédeknél bizonyos morális dekadencia, amely folyamat megkezdését nem Láng igen t. felsőházi tag úr statisztikájából lehet legjobban megállapítani, 'hanem igen jól és biztosan meg lehet állapítani azt az ügyvédi fegyelmi ügyekből és a királyi ügyészségek és a bíróságok elé került ügyvédi bűnügyek igen tekintélyes számából. Ez a jelenség azonban bizonyos fokig szükségszerűség, mert hiszen mindnyájan tudjuk és látjuk azt, hogy ha valamely foglalkozási ágban a megélhetés feltételei hirtelen és igen nagy mértékben rosszabbodnak, azzal szinte elválaszthatatlanul együtt jár az illető foglalkozási ágban, az illető pályán működők lelki erejének, ellenáll óképességének a meggyöngülése is. Nálunk, a régi Magyarországon az ügyvédek igen nagy száma megszokott jelenség volt. Ezt elődeink bizonyára azért nézték a mi szemünkben túlzottan közömbösnek látszó türelemmel, mert hiszen ez a baj akkoriban még égető sebeiket nem okozott. Hiszen tudjuk, a régi Nagy-Magyarországon végtére is minden jóravaló törekvésű ember megtalálhatta a maga kisebb-nagyobb darab kenyerét és így volt ez az ügyvédeknél is. Ehhez száz egyéb okon kívül bizonyos mértékben hozzájárulhatott az is, hogy régen a mostanihoz képest aránytalanul több olyan fiatalember lépett az ügyvédi pályára, aki hazulról már bizonyos vagyonos megalapozottságot hozott magával. De hozzájárult ehhez az is, hogy a régi ügyvédek igényei IMizony sokkal szerényebbek voltak a maiakénál. Hogy az ügy vélek száma olyan horribilis nagyra megnövekedett, mint ahogy ez nálunk megtörtént, ennek szerény nézetem szerint egyik fő okát abban kell keresnünk, hogy elimlairadt a szükséges kiválogatás, elmaradt az a szelekció, amelyet már régóta következetesen keresztül kellett volna vinni, nemcsak az ügyvédi pályára való lépés kapujában, hanem már előbb, az egyetemeken, még előbb, a középiskolákban, sőt én azt hiszem, az állami közigazgatás némely területein is. Ügy van! Ügy van!) A javaslat mindenféle eszközt megpróbál kihasználni az ügyvédség anyagi helyzetének 1937. évi január hó 29-én, pénteken. 71 javítására. Ezek között az intézkedések között, amelyekkel a javaslat az ügyvédek anyagi jólétét iparkodik előmozdítani, nincsen túlságosan sok lényeges intézkedés. Ezt azonban méltánytalanság lenne a javaslat terhére róni és úgy feltüntetni a dolgot, hogy a javaslatban nincsen meg ebben az irányban is a kellő jóakarat, mert a valóság az, hogy nem igen állanak rendelkezésre olyan eszközök, amelyekkel az ügyvédek anyagi jólétét momentán és hathatósan egyáltalán emelni lehetne. (Ügy van! Ügy van!) Azok aiz intézkedések, amelyek mégis erről szólnak, általában helyesek. Mégis egy-kettő van ezek között, amely ellen állást kívánnék foglalni. Az első ilyen intézkedés a javaslat 98. §-ában van lefektetve és arról szól, hogy a bíróság előtt folyó eljárásban megállapítandó ügyvédi díjak mértékét az igazságügyminiszter rendeletileg szabályozhatja. Ez ellen az intézkedés ellen először is abból a döntő okból emelek kifogást^ mert érinti a bíróság szabad mérlegelési jogát, a bírói kognició szabadságát, akár van már ilyen intézkedés, akár nincsen. Érinti pedig azért, mert reá kíván oktrojálni a bíróságra egy olyan költségmegállapítást, amelyet a bíróság esetleg túlmagasnak találna és a maga meggyőződése szerint nem állapítana meg. De nemcsak ebből a szempontból kifogásolom ezt az intézkedést, hanem azért is, mert nem találom praktikusnak. Ezek a tarifák, amelyekről itt szó van

; az ilyen díjszabások, amelyeket a miniszter ur majd kibocsát, a tömegmunkára, a sablonmunkára vonatkoznak. Ha ezeknek a tömeg- és sablonmunkáknak díjazását előreláthatólag lényegesen felemelik majd a törvényjavaslat törvénnyé válása után, akkor ez nem azt fogja, maga után vonni, hogy az ügyvédek nagyobb keresethez jutnak, hanem előreláthatólag azt fogja maga után vonni, hogy a publikumnak vlószínűleg műveletlenebb része, ez a rész azonban mindig többségben van, tehát a publikumnak egy nagy része a drága ügyvédektől az olcsó zugírászokhoz fog menni — akik közt, hangsúlyozni kívánom, egyáltalán nem értem a községi jegyzőket — és így végeredményben az ügyfelek még jobban el fognak idegenedni az ügyvédektől. Nem tudom sajnálni azokat az ügyvédeket, akik állítólag ezért a tömegmunkáért, ezért a sablon-, blankettamunkáért nem kapják meg állítólagos megfelelő díjazásukat, mert az én praxisom, az én tudomásom szerint ez a díjazás mindig igen méltányos, sőt sokszor még a méltányosságnál is jobb. Ellenben igenis sajnálom azokat a kiváló ügyvédeket, akik kiváló munkájukért, azért a munkáért, amivel ügyfelük érdekeit valóban előreviszik és amivel a jogélet érdekeit is szolgálják, nem tudják manapság megkapni az őket joggal megillető és méltán elvárható anyagi díjazást. (Ügy van! Ügy van!) Ennek az oka azonban nem a, bíróságok szűkkeblűségében keresendő, hanem igenis keresendő és megtalálható a magyar társadalom sajnálatos elszegényedésében. A gazdasági természetű intézkedések közül a másik javaslat 100. $-ában van és arról szól, hogyha az ügyfél az ügyvédnek adott megbízást kellő indok nélkül visszavonja, akkor az ügyvéd az általa elvégzett' munka díjazásán felül — tehát az el nem végzett munkáért is — bizonyos kártérítést követelhet. Ennek az intézkedésnek oka, amint azt az igazságügyi