Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

66 Az országgyűlés felsőházának 39. ülése 1937. évi január hó 29-én, pénteken. telni, a legszigorúbb mértéket kell alkalmazni, nehogy az ügyvéd valamikor kísértésbe jöjjön. Azt hiszem, méltóztatnak tudni, hogy senki a világon jobban nem üldözi az ügyvédi 'bűncselekményeket, mint maga az Ügyvédi Kamara, senki a világon nagyobb szigorral nem lép fel az ügyvéddel szemben, mint maga a Kamara és a Kúria ügyvédi tanácsa csak igen ritkán jut abba a helyzetbe, hogy súlyosbítsa, a legtöbb esetben enyhíti a kamarák ítéleteit. En nem látom, ihogy az ügyvéd úgy szerepelne a közvéleményben, mint aki a kliensekkel szemben visszaéléseket szeret elkövetni. A Budapesti Ügyvédi Kamajrának ebben az évben meghozott fegyelmi ítéletei szerint 42 ügyvédet ítéltek feddésre azért, mert a beadványban erősebben nyomta meg a pennát, vagy egy-egy bíróval szemben nem használt tiszteletteljes hangot, 37 ügyvédet ítéltek pénzbírságra, mert hanyag vagy felületes volt s a terminust elmulasztotta, 15 ügyvédet függesztettek fel és 6 ügyvédet mozdítottak el. 3320 ügyvédből tehát összesen csak 21 ügyvéddel szemben állapították meg azt, hogy vagyon elleni deliktumot követett el. Ez nem olyan óriási szám a 3320-hoz viszonyítva, hogy e miatt a 21 ügyvéd miatt úgy kelljen beállítani az egész ügyvédi kart a közvélemény előtt, mintha az ügyvéd nem volna más, mint a társadalom első számú közellensége. Azt hiszem, bizonyos bűncselekményeket csak az követhet el, aki abban a foglalkozási ágban él. Tiltott műtétet orvos vagy szülésznő szokott elkövetni, valutavisszaélést az, aki külföldi fizetési eszközökkel manipulál, s ép így a klienst az forgatja ki vagyonából, aki ügyvéd és vagyonkezeléssel foglalkozik. Ezek a számok szerintem nem olyan szörnyűek, amelyek miatt drákói (rendszabályok (behozatalára volna szükség. Mélyen t. Felsőház! Az előbb közbeszólás formájában egypár olyan megjegyzést hallottam, amelyekből szintén azt az ügyvédellenes hangulatot vélem megállapítani, amelyről az ügyvédek állandóan panaszkodnak. Hogy miért van ez, azt nem tudom megérteni. Hisz minden foglalkozási ág kapott már valamit a törvényhozástól, az ügyvédség az egyedüli, amely soha nem kapott semmit. Az igazságügyminiszter úr ő excellenciájának van egypár olyan törvénye ugyan, amelyekért az egész ügyvédi kar valóban hálás lehet, de azon 200.000 pengőn kívül, amelyet a törvényhozás minden esztendőben beállít a költségvetésbe, anyagiakban kifejezhető eredményt egyik törvény sem jelent az ügyvédség számára. Azt hiszem, hogy ezek az ügyvédellenes álláspontok merőben indokolatlanok s a komoly kritikát alaposabb vizsgálat után nem bírják ki. Hogyha ő excellenciája kegyes volt már arról törvényt hozni, hogy hogy lehetne az ügyvédi pálya tekintélyét növelni, akkor legyen szabad felhívnom a miniszter úr figyelmét egy körülményre. Ha az ügyvédet kinevezik bíróvá, akkor az ügyvédnek az ügyvédi ténykedése a nyugdíj szempontjából beszámít. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Beszámítható!) Igen! Ha az ügyvédet kinevezik köztisztviselővé, akkor az ügyvédi ténykedése már nem számítható be. Ezért volt kénytelen ő excellenciája, a mélyen tisztelt igazságügyíminiszter úr már két esetben ahhoz a megoldáshoz nyúlni, hogy például Költsey esetében Költseyt kinevezte egy napra táblabírónak, egyilk azóta elhalt kedves barátomat pedig egy napra bírónak, s azután a jogügyi igazgatósághoz, hogy ilyen módon nyugdíjat lehessen nekik biztosítani s az ügyvédi pályán töltött működésüket beszámítani. Ha ő excellenciája tényleg azon a véleményein van, amiiint'Memiéleim, hogy azon van, hogy az ügyvéd nemcsak azért dolgozilk, hogy fizetésit kapjon, hanem egyúttal feözfuinlkciószerű ténykedést is végez, ákkioir kérem ő excellenciáját, legyein .kegyes megfontolás tárgyává tenni azt, hogyha az az ügyvéd, vagy közjegyző elmegy főispánnak, főpolgármiesternefk vagy polgármesterniefk, akikor az ügyvédi pályán töltött ténykedés! ideje sízámíttassék be a köztiiSiztviselői szolgálati idejébe, mert ez az ügyvéd úgynevezett közi megbízatási tevékenységéivel indokolt. A mélyen t. Felsőház szíves elnézését kérem azéirt, hogy ilyen hossizú (ideig vettem igénybe a felsőház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Méltózatssanak eÜhiinaii, ezt azért tettem, «mert mint mondottaim, tagja vágyóik a Budapesti Ügyvédi Kaimara választmányának és mostani lázas állapotomban is szükségesineik véltem, .'hogy az ottani hangulatot <a törvényhoizás, illetőleg a mélyen t. Felsőház előtt anély tisztelettel előadhassam. Mélyen t. Felsőház! Nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot az előbb kifejtett okoknál fogva. Kritikát 'gyakoroltam fölette, de kérem a mélyen t. Felsőházat, kegyeskedjék tudomásul venmii, hogy 'kcritíiikám nem megáció volt, az én bírálatom nemi tagiadás, én nem tagadóan, hogy ügyvédi proibléiroa van, 'hogy az ügyvédi probléma tényleg mcgoldastra vár, én nem tagadom a miniszter úr töreikvéseiinelk tisztaságát és nem tagadom a mlMisater úr elhivatottságát ama, hogy az ügyvédi rendtartást, amely hatvankét éven keresztül volt érvényben, további talán megint két generációra kiható hatállyal újra szabályosa. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra (követlkiezsik Szontagh Jenő ő méltósága. (Halljuk Halljulk!) Szontágh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Űri Igen t. Felsőház! A parlamenti szokásokhoz képest engedtessék meg nekem, hogy előzőleg röviden reflektáljak előttem szólott igen t. tagtársaim beszédére. Ghyczy Elemér ő méltóságával szemben meg kell jegyeznem, hogy nagyon sajnálom, hogy amikor négy éven keresztül az ellenzéken mindig egyértelműséggel voltunk, most ellene kell mondanom. Én t. i. vele ellentétben ebben a javaslatban semmiféle politikumot nem látok. A múltban igen sokat kifogásoltuk azt, hogy a törvényjavaslatok nagyobb része kerettörvény, amely bőséges alkalmat ad arra, hogy az illető miniszter, vagy kormány olyan intézkedéseket is tehessen meg, amelyek alkotmányjogi szempontból a íörvényhozás elé tartoznának. Ebben a javaslatban azonban nem igen látok még ilyen velIeitásokat sem. Láng Lajos felsőházi tag úr nagyon értékes és érdekes felszólalására vonatkozóan talán beszédem további folyamán fogok válaszolni. Itt csak egyetlen egy dolog az, amelyei meg akarnék említeni, még pedig az, hogy a túlzsúfoltság illusztrálására az orvosok és az ügyvédek számát egymással szembeállították. Szerény felfogásom szerint ez a kettő összehasonlításra nem alkalmas. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen más dolog az emberiségnek és ennek a nemzetnek az egészsége. Én azt mondom, hogy