Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

52 Az országgyűlés felsőházának 38. ülése 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. szabad és független maradjon. Elsősorban a politikai szükségszerűségekkel akarok foglal­kozni. Minden Helyes politikának a célja az, hogy az állami és a társadalmi életben a he­lyes evolúció keresztülvitele szempontjából lé­tesítsen és ha már van, fenntartson egy kö­zéposztályt. A középosztály képezi .a nemzet zömét, a középosztály az, amely kiegyenlíti azokat a nagy ellentéteket, amelyek a legalsó és a legfelső rétegek között vannak; ezt a kö­zéposztályt meg kell becsülni, ez a középosz­tály nálunk az intelligenciából áll és ebben a középosztályban vezetőszerepet visz és vitt mindig az ügyvédség. Ha az ügyvédség nem lett volna független és szabad, nem adhatott volna ezen kar annyi szónokot az országnak, mint amennyit tényleg adott, akik száz évvel ezelőtt előkészítették azokat a nagy társa­dalmi és politikai reformokat, amelyek 1848­ban tényleg meg is valósultak. Az ügyvédi karból mindig igen sokan helyet foglaltak a parlamentekben, a vármegyéknél, a városi törvényhatósági bizottságokban és sokan kö­zülük vezérlőszer epet játszottak. Az ügyvédi kar a múltban is s a jelenben is igen sok je­les minisztert adott a kabinetteknek. Nincs humanitárius mozgalom, nincs kulturális in­tézmény, nincs gazdasági megmozdulás, amelyben az ügyvédség tagjai részt nem ven nének és pedig a legtöbbször vezetőszerep jut nekik. Az ügyvédséget tehát nem szabad úgy felfogni, mintha az ügyvéd csak kliensének a megbízottja volna, aki kliensének a parancsát tartozik teljesíteni. Az ügyvédségnek sokkal nagyobb a szerepe ennél. Az ügyvédség foly­tonosan a közérdeket, a közjót, az alkot­mányt, a közszabadságokat védi és oltalmazza. Ha nem lett volna szabad ügyvédség, akkor 1867-ben — amikor megalakult az első kiegye­zési kormány, amelynek Horváth Boldizsár volt az igazságügy minisztere, aki a szabad ügyvédség emlőin növekedett fel — nem tud­ták volna megalkotni az 1869 :IV. tc.-ben lera­kott bírói hatalomról szóló elveket és az azok­kal kapcsolatos egyéb törvényeket, olyan for­mában, amint azok ma megvannak s amelyek a bírói függetlenséget úgyszólván teljes mér­tékben biztosítják. Mélyen t. Felsőház! . Amikor az 1874. évi XXXIV. tcikket tárgyalták a képviselőházban, az akkori oppozíció a kamarák ellen foglalt ál­lást azzal az indokolással, hogy félti az ügyvé­deknek a szabadságát és függetlenségét a ka­maráktól. Hát az oppozíciónak ebben nem volt igaza, mert hosszú, 50 éves praxisomra vissza­tekintve jó lélekkel állíthatom a mélyen t. Felsőház előtt,, hogy a kamarák sohasem aka­dályozták meg az ügyvédek függetlenségét és szabadságát. De állíthatom azt is, hogy amióta kamarák vannak, az ügyvédség úgy az igaz­ságszolgáltatási kérdésekben, mint pedig a jog­alkotási kérdésekben és egyáltalában a kor­szakos jogi reformok életbeléptetése terén nagy, igen nagy szolgálatokat tett a hadának. Eppenazért nem esett jól a magyar ügyvéd­ségnek az, amikor a törvényjavaslat 43. §-ában azt olvastam, hogy feltételezhetik a magyar ügyvédségről és ügyvédi karról azt, hogy olyan határozatokat hozhatnak, amelyek ellen­tétbe kerülhetnének a nemzeti gondolattal. De strigis verő quae non sunt, nulla questio fiat. Mélyen t. Felsőház! Az utolsó évtizedben nagy áramlatok mutatkoztak a numerus clau­sus kérdéséiben az ügyvédi karban is. Nem ál­lítom azt, hogy az ügyvédi kar egyhangúlag ellene van a numerus claususnak,, de állítom azt, hogy nagy része ellene van, Hivatkozom arra, hogy ő excellenciája, az igazságügymi­niszter úr is ellene van a numerus claususnak. Ezt parlamenti beszédeiből tudjuk, de tudjuk a törvényjavaslat indokolásából is. A magyar ügy­védség mindig ellene volt a numerus clausus­nak. így például 167 évvel ezelőtt Mária Teré­zia az ügyvédi rendtartásról törvényjavaslatot dolgoztatott ki és akkor tapogatództak, nem lehetne-e a numerus clausust megvalósítani. A magyar ügyvédség akkor azt mondotta (ol­vassa): »Az ügyvédeiket bizonyos számra szo­rítani kényelmetlen, sőt káros dolog« — szóról­szóra idézem. — »A fiatalságra nagy csapás lenne a számbeli korlátozás, a hazai jog min­denben ellankadna, a hivatás silány lenne, ha lenne, ha azt annyira megkötik.« Közéletem egész folyamán a szabad ügy­védség híve voltam. Abban a (beszédemben, amelyre az előadó úr ő excellenciája hivatko­zott, mint kamarai titkár igenis hangsúlyoz­tam, hogy kell tenni valamit a túlzsúfoltság megakadályozására, de ci7i ci valami nem a numerus clausus volt, mert akkor is határozot­tan a numerus clausus ellen foglaltam állást. A törvényjavaslat, bár indokolásában a zártszám ellen szól, mégis megengedi a kama­ráknak azt, hogy kérelmezhetik, hogy a ka­mara területén lévő bizonyos helyre, esetleg az egész kamara területére rendeltessék el a numerus clausus. Ez a parciális numerus clau­sus, vagyis a felvétel korlátozása arra az esetre, hogy ha úgy találja az igazságügyi kormány, hogy nincs meg a kellő harmónia az ügyvédek között a kereslet és a kínálat szem­pontjából, vagyis az ügyvédek nem állanak kellő arányban a lakosság szamához és gazda­sági erejéhez és ha az ügyvédek rendes, min­dennapi ügyvédi munkából meg nem élhetnek. Bizonyos ellentmondást látok a törvény­javaslat indokolása és a törvényjavaslat emlí tett intézkedése között. Hiszen, ha nem aKar­juk a numerus clausust, akkor ne hozzuk azt be álutakon, még pedig úgy, hogy nem is tör­vényhozás akaratából, amely szuverén, hanem az egyes kamarák kívánságára az igazságügy­miniszter rendeli el az egyes kamaráknál a numerus clausust. Mert mi lesz annak a következménye, ha egy-két-három kis kamara kérelmezni fogja ' a numerus clausust és az el fog rendeltetni, aminthogy el kell rendelni, mert az előfeltéte­' iek tényleg fennforognak? Akkor a többi ka­mara önvédelem szempontjából kénytelen lesz kérni a numerus clausust és ott vagyunk, nogy numerus clausus lesz az országban anél­kül, hogy a törvényhozás azt akarná és elő­írná. Azt mondják, hogy a numerus claususnak ez a neme, ez, az úgynevezett parciális nume­rus clausus nem sérti t az ügyvédek független­ségét. Ellenkező a nézetem. Ez a korlátozás annyit jelent, hogy a megüresedett helyek nem fognak teljes számban betöltetni, csak hányad­részben, ha tehát megüresedik például 30 hely és csak 10 hely lesz betöltendő és így az aspi­ránsok kétharmada nem fog kielégítést kap­hatni, akkor már szelekció lesz, amely szelek­ció bizonyos emberek javára és bizonyos em­berek kárára fog eszközöltetni. Nem lesznek a jelöltek függetlenek, hiszen függeni fognak azoktól a bizottságoktól, amelyek a felvétel tárgyában határoznak, sőt függeni fognak a királyi ügyésztől is, akinek a felvételt, vagy fel nem vételt elrendelő végzés ellen fellebbe­zési joga van. Hogy pedig a szabadverseny akadályozva lesz, az igen természetes. Hol van

Next

/
Thumbnails
Contents