Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

42 Az országgyűlés felsőházának 38, üléi főváros lakossága, mint a székesfővárost el­látó vidék szempontjából mégis csak szüksé­ges valami egységes rendezés és felfogás ki­alakulása, (Igaz! Úgy van!) és ezt nem lehet másképpen elérni, mint úgy, bogy a kormány, mint az osztó igazság végrehajtója, ezekbe a kérdésekbe belenyúljon. (Helyeslés.) Ez nem­csak erre az egy kérdésre, hanem sok más ha­sonló kérdésre is vonatkozik. Egyébként pedig a főváros autonómiája teljesen sértetlenül ki­élheti a maga kívánságait azok között a lehe­tőségek között, amelyeket neki a szabályren­deletalkotási jog biztosít. Még egy kérdésre kívánnék itt utalni. A kormánynak beleszólási jogot biztosít ez a tör­vényjavaslat közegészségügyi vonatkozásban is. Ezzel kapcsolatban röviden az a megjegy­zésem, hogy a járványok nem ismernek kerü­leti határokat, (Igaz! Ügy van!) itt tehát egy bizonyos egységre feltétlenül szükség van. A vegyes rendelkezések tulajdonképpen most aktuálissá vált problémákat igyekeznek rendezni, ezekhez hozzászólni nem is kívánok, a főpolgármester illetményének kérdésében E edig a részletek tárgyalásánál fogok az el­angzottakra felelni. (Helyeslés-) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a Budapest Székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. te. újabb kiegészítéséről és módosí­tásáról szóló törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Felkiáltások; Elfogadjuk!) Ha igen, akkor kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosság­ban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta­Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy, először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon, szakaszai­nak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat címét és 1—4. §-alnak sorszámát. Olvassa az 5. §. sorszámát). t Elnök: Péchy Manő ő méltósága kíván szólni. Péchy Manó: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az 5. §-szal kapcsolatban a Ripka Ferenc ő méltósága által indítványo­zott módosításoikkal szemben nagyon röviden [kifejthessem a 'fetóház köaigiazgafcási bizott­ságában elfoglalt álláspontomat. A főpolgármesteri fizetésre vonatkozólag az előbbi szokástól eltérően a javaslat 5. §-a azt mondja, hogy azt nem a törvényhozás ál­lapítja meg évenkint, hanem a fizetés a IV. rangosztálynak megfelelő összegben állapí­tandó meg. Ez az intézkedés egy bizonytalan­ságot szüntet meg és szerény véleményem szerint nagyon helyesen fixíroaza azt az Ösz­szeget, amelyre a főpolgármester mindenkor igényt tarthat. Ez a megállapítás;, ez a IV. fizetési osztályba sorolás, tulajdonképpen csak az összeg számszer űségét, fixírozott mennyiségét jelenti, mint ahogyan a főispá­noknál is az V. és IV. fizetési osztályokban vau a járandóság megállapítva. Egyébként is az eddig szokás, amikor a törvényhozás álla­pította meg évenként a főpolgármester fizeté­sét, nagyrészt megfelelt az ebben a törvény­javaslatban megállapított összegnek, amennyi­ben az 1925. évi 70000-es rendelet ugyancsak a IV. fizetési osztálynak megfelelő összeget ál­lapított meg. 1934-től kezdve pedig szintén a a IV. fizetési osztálynak megfelelő összeg volt a főpolgármester járandósága. Kivétel e 1937, évi január hó 28~(m } csütörtökön, csak 1930-tól 1934-ig volt, amikor járandósága a III. fizetési osztálynak megfelelő összeg volt. (Ripka Ferenc: Tévedés!) Szerintem egy hivatali állás tekintélyét nem a fizetés nagysága állapítja vagy hatá­rozza meg, hanem az a tekintély, amelyet az az egyéniség képvisel annak a kötelességnek a teljesítésében, amelyre az illetékes ténye­zők által elhivatott. A főpolgármesteri fizetés­nek a városi hivatalnokok fizetésével való szembeállítása nézetem szerint nem reális, amennyiben a városi tisztviselők közül pél­dául az alpolgármester fizetése tudtommal nagyobb, mint egy miniszter fizetése; a ket­tőt összehasonlítani tehát igen nagy tévedé­sekre adhat alkalmat. Mindenesetre ezzel nem következihétik : be, hogy az a főpolgármester hivatali állásánál fogva túlköltekezik, illetőleg tönkremegy, mert hiszen a törvényjavaslat 5. §-a kimondja, hogy a reprezentációs költségeket a törvény­hozás évről évre állapítja meg. Ha tehát annak a főpolgármesternek nagyobb reprezentációs kiadásai vannak, akkor a törvényhozásnak mindig módjában áll a főpolgármester repre­zentációs költségeit olyan mértékben megálla­pítani, ahogyan arra szükség van. Elesik tehát az az aggály is, hogy a főpolgármester sze­gény ember nem lehet, mert a főpolgármesteri funkciókkal a tönkre jutásnak néz elébe. Mindenesetre az az állapot, amelyet az 5. § határozna meg. hogy ne évenként szavaz­tassák meg a főpolgármesteri fizetés, hanem a IV. osztálynak megfelelő fizetés állapíttas­sák meg, annyival is inkább helyes, mert ma­gának a főpolgármesteri tekintélynek is rová­sára mehetne az, ha egyik főpolgármester magasabb fizetést kaphatna, mint a másik; ez később a nyugdíj szempontjából is bizonyos klasszifikációt jelenthetne a. főpolgármesterek között, amennyiben egyiknek nagyobb lévén a fizetése, nagyobb nyugdíjat is kapna, mint a másik. Ezeknek az indokoknak az alapján kérem a t. Felsőházat, hogy a bizottsági javaslattal szemben az 5. szakaszt a Képiviselőház által elfogadott szövegben változatlanul megszavaz­ni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Ripka Ferenc ő méltósága. Ripka Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t Felsőház! Én változatlanul fenntar­tom' azt a javaslatot, amelyet a közigazgatási bizottság is magáévá tett. Ez azt jelenti, hogy az 5. § töröltessék ebből a törvényjavaslatból s így változatlanul érvényben marad az 1930. évi törvénynek idevonatkozó pontja. Azok az érvek, amelyeiket előttem felszo­lalt Péchy Manó felsőházi tagtársam előadott, nemcsak hogy nem gyengítették meg a véle­ményemet, de ellenkezőleg megerősítették azt, hogy helyesen javasoltam ennek a szakasznak a megváltoztatását. Azt mondja az előttem szólott t. felsőházi tagtársam, hogy ez a rendelkezés meg fogja szüntetni azt a bizonytalanságot, amely idáig fennállott a főpolgármester nyugdíja szem­pontjából. Azt vagyok bátor kérdezni mélyen t. előttem szólott felsőházi tagtársamtól, hogy miért nem csinált semmi bajt ez a bizonyta­lanság 1872-től egészen 1932-ig. Ez alatt az idő alatt is nyugdíjazták a főpolgármestereket és azok minden fennakadás nélkül élvezték nyug­díjukat. Semmiféle bizonytalanság tehát ebből nem származott. Azt mondja azután a t. felső-

Next

/
Thumbnails
Contents