Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-38
Az országgyűlés felsőházának 38. ülése Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mélyen t. Felsőház! Miután azokat az indokokat és szempontokat, amelyek a magyar kormányt e kulturális egyezmények megkötésére késztették, a megelőző hasonló egyezmények tárgyalása alkalmával volt szerencsém a t. Felsőház előtt megvilágítani és miután a bizottságban a német-magyar kulturális egyezmény kérdése, azt hiszem, alaposan megvitattatott, itt a felsőház plénumában ma hosszasabb indokolásra nincs szükség, ezért egyszerűen kérem a javaslatnak általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. (Általános helyeslés!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil- ' vánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a szellemi és kulturális együttműködés tárgyában Berlinben, 1936. évi május hó 28-ik napján kelt magyar-német egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ainak sorszámát. A Ház a törvényjavaslatot hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közigazgatási bizottság jelentése alapján a Budapest székesfőváros közigazgatásairól sízóló 1930:XVIH. te. újabb kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a közigazgatási bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a közigazgatási bizottság jelentését). Elnök: Szólásra következik Ripka Ferenc ő méltósága. Ripka Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A belügyminiszter úr ő nagyméltósága által beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. A törvényjavaslatnak csupán egy rendelkezésével szemben voltak súlyos aggályaim. Ezeket az aggályokat a Felsőház Közigazgatási Bizottságának ülésén előadva, azokat a Közigazgatási Bizottság magáévá tette és a törvényjavaslat ezzel a módosítással került ide a mélyen t. Felsőház plenáris ülése elé. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden megindokolhassam azt az álláspontomat, amellyel ezt a törvényjavaslatomat és pedig annak első fejezetét változatlanul elfogadom és megindokolhassam azt is, miért kérem a második rész egyik szakaszának módosítását. A törvényjavaslat az 1930 :X VIII. te. 53. $-nak egy rendelkezése folytán került az országgyűlés elé. Ez á szakasz akként intézke1937. évii január hó Z8-án\ csütörtökön. 39 dik, hogy a kerületi közigazgatás rendezésére, illetőleg a kerületi előljáró hatáskörének és illetékességének megállapítására vonatkozólag a kormány tartozik három éven belül törvényjavaslatot benyújtani. Itt tehát egy régi tartozás rendezéséről van szó. ._•. En nom kívánom sérvemként-feipaaiiaszülni azt, hogy ez a törvényjavaslat késedelemmel nyújtatott be, még pedig azért nem, mert ez a késedelem, őszintén megvallva, semmi hátrányt nem jelentett a székesfőváros közigazgatása szempontjából. Azután el kell ismerni azt is, hogy a belügyminiszter úr a legutóbbi időben bőségesen ellátott bennünket törvénytervezetekkel, még pedig Olyan törvényjavaslatokkal, amelyek fontosság és sürgősség tekintetében a legnagyobb méltánylást érdemelték. De előnyösnek tartom ezt a késedelmet a törvényjavaslatra nézve azért is, mivel elkerülte az 1934:XH. tc.-hek politikai légkörét. Egészen bizonyos, hogy ha abban az időben készítik elő ezt a törvényjavaslatot, akkor az ugyanolyan terheltséggel került volna az országgyűlés elé, mint amilyenben az 1934:XII. tcikk tárgyaltatott. Ma pedig örömmel állapíthatjuk meg erről a javaslatról, hogy az politikamentes. T. Felsőház! Több oldalról hallottam aggályokat amiatt, hogy ez a törvényjavaslat az 1893:XXXIII. te helyett, amely a kerületi közigazgatást részletesen szabályozza, nem új törvényt ad, és nem az egész kerületi igazgatás szabályozását foglalja magában, hanem csak egy novella, egy kerettörvény formájában rendezi a kérdést. Aggályok vannak a tekintetben, hogy vájjon ez a rugalmas megoldás ki fogja-e elégíteni a közönség igényeit. El kell ismerni, hogy az 1893. évi törvény teljes részletességgel szabályozza a kerületi közigazgatást, és a közönség ezt a törvényt, amelyet megismert, meg is szerette-e, mert minden ügyes-bajos dolgára nézve megtalálta benne a könnyű eligazodást. Most félő, hogy a kerettörvény természeténél fogva alkotandó szabályrendeletekben nehezen fog tudni eligazodni a közönség. T. Felsőházi A magam részéről azt az igazságot vallom, hogy a közigazgatásnak, illetőleg az azt szabályozó új törvénynek jó és gyors igazgatást kell biztosítania. Ez a polgárság legfontosabb érdeke. Olyan legyen ez a közigazgatás, hogy minden felesleges időveszteségtől, fáradságtól és költségtől megkímélje a közönséget. A belügyminiszter úr ő nagyméltóságának teljesen igaza van abban, hogy a közigazgatásnak az életviszonyok változásaihoz kell alkalmazkodnia, simulnia és ezzel indokolja ezt a formát, amelyben ő megoldotta a kerületi elöljáró hatáskörének szabályozási kérdését, mert azáltal módja van arra, hogy szabályrendeleti úton könnyén alkalmazkodhassak a szükségletekhez. Én nem tartom ideális megoldásnak ezt a formát, de megnyugtat a tudat, hogy a főváros autonómiája meg fogja tölteni ezt a keretet olyan módon, hogy annak tartalma eredményesen szolgálhassá a főváros közönségének érdekét és meg lesz a le?. hetősége arra is, hogy ebből az alkalomból a mai lehetetlenül túlméretezett, úgynevezett mammut közigazgatási kerületk megszűnjenek; mert lehetetlennek tartom azt, hogy százezer lakost meghaladó közigazgatási terület egy elöljáróság gondozására legyen bízva. Egy olyan kerületi arányosításnak kell történnie,