Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

368 Az országgyűlés felsőházának 4-8. üléi Kérdeztem egy másik növényt, a tengerit. A tengerit illetően azt mondotta ugyancsak ez a gazdasági szakember, hogy 10 métermázsa csövestengeri volt az a többlet, amelyet az öntözéssel elértek, amelyet a kiváló kultúra és normális időjárás mellett mint maximumot el tudtak érni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy nagy tengeritermés esetén akárhányszor lecsökken a csövestengeri értéke, úgyhogy a csövestengeri métermázsája két pengő. Megvan tehát a nagy költség, bizonytalan az értékesítés, mert alacsony árak mellett nem tudom kihozni azt az összeget, amelyre szükségem van. Nem is beszélek arról, micsoda óriási tőkeszükséglete van annak a gazdaságnak, amely intenzív gazdálkodásra, öntöző gazdálkodásra akar berendezkedni. Ugyancsak nagyon érdekes volt az a megállapítás, hogy a szikes legelőknél és a kaszálóknál az eddigi öntözések körülbelül a bekerülési költséget adták meg. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy idáig öntözéssel azok a gazdaságok foglalkoztak, amelyek intenzív gazdálkodást folytattak kiváló vezetéssel és tőkével és ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a mai Magyarországon — összevéve a nagybirtokokat és a nagybérleteket — legfeljebb 20%-ra tehető a száma azoknak a birtokosoknak és nagybérlőknek, akik intenzíve gazdálkodnak. Itt van például egy másik eset: a borsót egyáltalán nem lehet öntözni. Mélyen t. Felsőház! Végezetül — a kísérletekről lévén szó — rá akarok mutatni arra. amit ez a kiváló szakember mond, hogy idáig német példák után mentünk, német tapasztalati adatok alapján jártunk el. ő mondotta nekem, hogy a németeknél tétel az, hogy júliusig a cukorrépát nem szabad megöntözni. Ezzel szemben a helyzet az, hogy ha nekünk május végén és júniusban, amikor rekkenő bőség van, nincs a cukorrépára megfelelő csapadékunk, akkor vége van és kisül a cukorrépa. De ugyanígy van sok más növénynél, nem ismerjük sem a talajnak, sem a növénynek vízfelvevőképességét. A dohányt például csak a végén szabad megöntözni, mert későn fejlődik. Mindezek a kérdések olyanok, amelyeknek egy szempillantásra való figyelemre méltatásánál láthatjuk azt, hogy az öntözés nem könnyű probléma. Nagy és nemes a cél és gyönyörű lesz az eredmény, ha megvalósítjuk a hozzáfűzött reményeket, de tisztában kell lenni azzal, hogy hosszú és göröngyös utakat kell megjárnunk. Lehetséges az, is, hogy más eredményekre jutunk. Itt megint egy példára hivatkozom. Még fiatalember koromban történt, hogy a Hortobágy öntözését elrendelték és 3000 holdon halastavat rendeztek be. Az volt a kitűzött cél, hogy a halastavak vízgazdálkodásával kilúgozzák a sziket a földből, azután mindig tovább és tovább mennek és majd az így megjavított kilúgozott talajon fognak mezőgazdasági termelést folytatni. A halastógazdálkodásnak a főcélja tehát a talaj megjavítása volt és 25 esztendő után kiderült, hogy a 25 esztendeig elárasztás alatt lévő földterületből a víz a sziket egyáltalában nem oldotta ki. Amikor feltörték a tó területét, tisztán csak a vízvezető csatornabetorkollásnál, a csatornába behordott humuszon maradt meg a növény, többet egyáltalán lehetetlen volt produkálniVagy újabb kísérletre hivatkozom. A hortobágyi legelőn öntözésre akartak berendezkedni, csináltak egy tavat, amely tóban min>e 1937. évi július hó 9-én, pénteken, dig van víz akkor, amikor a legelő víz alatt áll, de amikor kiszárad a legelő, akkor a tóban sincs víz. (Derültség.) Mélyen t. Felsőház! Beszédem elején kijelentettem, hogy nem a kákán is görcsöt kereső, kötekedő kritikus szemévei nézem a dolgokat. Nem az a célom, hogy lekisebbítsem és leszállítsam ennek az elgondolásnak az értékét, hogy a legkisebb mértékben is megingassam a hitet a vezetőben és a katonákban, akik a vezetők után menetelnek. Nekem csak az volt a célom ezzel a felszólalásommai, hogy felhívjam az ország figyelmét arra, hogy ez a nagy és nemes gondolat gyönyörű eredményeket fog hozni, de rögös úton, göröngyös úton fogjuk elérni azt a célt, amelyre óhajtozunk. A cél nemes, mert ha megvalósul: magyarok újabb százezrei fognak élni a magyar földből és amikor eljön az idő, amikor indulni kell, százezrekkel és százezrekkel többen mehetünk azon az úton, amelyen Nagy-Magyarország következik. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Purgly Emil ő nagyméltósága! vitéz Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot én is szívesen fogadom el és ha mégis engedelmet kérek, hogy pár percre a felsőház szíves türelmét igénybe vegyem, (Halljuk! Halljuk!) teszem ezt azért, mert ezzel az öntözési gondolattal kapcsolatban pár szerény észrevételemmel a jövőbeni munkásságot illetően kívánok hasznára szolgálni a nagy célnak. Azzal kezdem beszédemet, amit a miniszterelnök úr ő nagyméltósága, úgy tudom, a képviselőházban mondott, hogy a törvényjavaslat tervezetével kapcsolatos jövőbeni reményeket egyesek talán túlságosan nagyra teszik, már pedig nem jó ezt a kérdést túlnagy optimizmussal nézni, mert egészen vitán felül áll, hogy ennek megvalósításánál számos nehézséggel kell megküzdeni és ugyanezért sokkal helyesebben tesszük, ha ezt a gondolatot óvatossággal, szakértelemmel párosult megértéssel kezeljük, mintsem nagy, túlzott optimizmussal, mert nézetem szerint az ország mezőgazdasági helyzetére vonatkozólag rosszabb, ha az Öntözéssel kapcsolatos remények nem teljesülnének és ezáltal ez az egész nagy kérdés, a jövő nemzeti vonatkozások egyik alappillére, — hogy úgy mondjam — kiesne a gyakorlati megvalósítás lehetőségéből. Egészen helyesen állapítja meg ez a bő indokolás azt, hogy az Alföld öntözésére elsősorban azért van szükség, mert a népesség szaporodása az Alföldön olyan nagy, hogy a meglévő termelő területek nagyobbítása, szaporodása elengedhetlen szükségessége áll fenn. Ha ebből a szempontból nézem a kérdést, akkor ketté kell osztanom magát ezt a gondolatot és azt kell mondanom, hogy ezt el lehet érni azzal, hogy az eddig kevésbbé, vagy egyáltalán nem termő területeket — elsősorban a szikesekre kell gondolni — vagy részben termő területeket termő területekké alakítjuk át

% a másik rész pedig az a terület, ahol az Öntözéssel terméstöbbletet akarunk elérni. Nem beszélek a szántóföldi területek Öntözésénél arról a körülbelül 12—13-000 katasztrális holdnyi öntözésről, amelyben a rétek öntözése benne van, de szántóföldi öntözési részében bolgár kertészeti mívelés van benne, mert én is osztozom abban a felfogásban, hogy a bolgár