Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

Az országgyűlés felsőházának A8. ülése 1937. évi július hó 9-én, pénteken. 365 sek mennyire csökkennek, ha csapásos évek jönnek. Ilyenkor nines gyermekáldás és ennek következtében megbénul és csökken a nemzet ereje. Ha más célt nem érnénk el, akkor egyedül a nemzet szaporodása szempontjából tegyük lehetővé, hogy minden kéz, amely dolgozni akar, munkát találjon ezen a földön, hogy a föld biz­tosan és minél nagyobb hozamot hozzon, a nép­nek minél nagyobb tömegeit tartsa el, hogy ne legyenek olyan szomorú visszaesések, amikor különösen az Alföldön egy-egy aszályos esz­tendő utáu 3—4—5, sőt 10 esztendő áldását kí­vánjuk azért, hogy újból legalább csak ott le­gyünk, ahonnan letaszított bennünket egy ilyen aszályos esztendő. Azt lehet tehát mondani» hogy az aszály, amely annyiszor végigsujtotta az Alföldet és különösen annak tiszamelléki részét, nemzeti csapásnak, nemzeti veszedelem­nek minősíthető. Szinte ki sem lehet mondani, mit jelent az a nemzetmentő cselekedet, ha mi az áldott Tisza-vízzel — amely eddig kihasználat­lanul folyt a Fekete tengerbe — tápláló anya­gainak megtartásával ezt az Alföldet termővé tesszük. Méltóztassanak elhinni, hogy ha a két­kedőknek, a minden áron gáncsvetőknek hosszú ideig megállna is az, a felfogása, hogy az öntö­zés nem lesz rentábilis, nem lesz hasznothajtó, még akkor is, azért is meg kell csinálni, mert ez biztossá teszi a nemzet eme részének meg­élhetését, előmozdítja a nemzet szaporodását, a földben levő erőket pedig ki fogja hozni és a nemzet gazdasági életébe bele fogja vinni. Távol áll tőlem, hogy meddő kritikát gya­koroljak, olyan köirülniényeket hozzak elő, amelyek^ a hitetlenkedő Tamásoknak, a min­dent elgáncsol óknak malmára hajtanák a vizet, de mégis az a felfogásom, hogy aimikor egy ilyen nagyjelentőségű kérdésnél a törvényhozó felszólal, akkor a lelkiismerete szavára kell hallgatnia és igyekeznie kell a maga szecrény tehetségével mindazokat az elgondolásokat, kö­rülményeket előhozni és megvilágítani, ame­lyek ennek a nagy kérdésnek, ennek a rend­kívül nagy horderejű, mondhatnám második h ou foglalásszerű cselekedetnek ügyét előmoz­dítják. A mai viszonyok között nem lehet az ország határait kifelé növelni, még nincs meg a lehetőség az elszakított területek, visszaszerzé­sére, de itt ezen a téren megvan a lehetőség, mert ha a 12 mázsa hektáronkénti termelés helyett 24 mázsát termelünk, mint Belgium, akikor .nem 9 imillió 'magyarnak, hanem 15 mil­liónak adunk megélhetést s ezáltal az ország területét bővítjük. Végtelenül fontos tehát, hogy rövid pillan­tást vessünk arra, mi tulajdonképpen az aszály névéin isimeirt elemi csapásnak, ennek a ször­nyű sorscsapásnak előidézője és hogyan tud­juk ezt kiküszöbölni az ebben a törvényjavas­latban lefektetett alaprendelkezések folytán fel­épített nagy munka megvalósítása révén. Az aiszálv nieimosak csapadékhiány miatt áll be, mint ahogyan ezt általában az emberek hinni szokták. Beáll csapadékhiány miatt is, de ha egy pillantást vetünk a statisztikai ada­tokra, akkor megállapíthatjuk, hogy míg egy métermázsa búza előállításához — csak né­hány számot mondok — 50.000 liter víz, egy fcat. holdnyi jó termésű búzának előállításához 2 millió liter víz szükséges, ami mindössze 350 mm csapadék mellett imiegvain a talajban, ak­kor szinte écrthetetlennek látszik első felületes piEantásra, íhogyan lehet az, hogy bár az az eredményeket, — metrt liiszen legfeljebb csak annyiban van előnyük, hogy talán az idő­járás tette lehetővé ezt a nagy termést anas egyéb^ 'alaptényezők mellett — akkor mi is tö­rekedjünk ezeknek az eredményeknek az eléré­sére. S itt fekszik előttünk ez a törvényjavas­lat, amely az ország nagy részéire, a termelés szempontjából hatalmas területre vonatkozóan azt a legfőbb akadályt, amely idáig a termés­eredményeket leszorította, a szárazságot, az aszályt ki akarja küszöbölni és ezáltal lehetővé akarja tenni, — ha uii is megteremtjük a szük­séges -más alaptényezőket, amelyekkel egy in­tenzív mezőgazdaságnak rendelkeznie kell — hogy mi is elérhessük äz előbb említett legjobb eredményeiket. Ne méltóztassanak azonban el­felejteni, hogy végtelen nagy fontossága van ebből a szempontból a mezőgazdasági szak­ismeretek fejlesztésének. Nem akairom itt fel­sorakoztatni azokat a mindenki által ismert statisztikai adatokát, amelyek azt 'mutatják, hogy^ míg más tudományágakban és foglalko­zási ágakban rendkívül fontosnak tartja és tar­totta idáig a kormányhatalom a szakisimeretek fejlesztését, hiszen jóformán nincs egyetlen iparoistanuló, aki nem rendelkeznék a nnaga foglalkozásának alapismereteivel — pedig az ipar tulajdonképpen szűk körű foglalkozás a mezőgazdasághoz viszonyítva, mert egy gazdá­nak a mai időkben agrogeologusnak, agrokémi­kusnak, agrobiológusnak, mérnöknok, építész­nek, vegyésznek, állatorvosnak, jogásznak, pénzügyi embernek kereskedőnek, mindennek egyszerre kell lennie, — addig a mezőgazdaság területéin még mindig nem tartunk ott, hogy kövctelnők és keresztül iis vinnők, hogy ne le­gyen egyetlen földmíveléssel foglalkozó ember sem, aki foglalkozásának legalább alapismere­teivel nincs tisztában. Látjuk, hogy mennyire mellőzik a hivatalokban, különösen a vezető pozieiókban a mezőgazdasági tudást, a mező­gazdasági szakképzettséget. De tovább megyek, nincs meg nálunk a szükséges tőke sem, amely nélkül pedig igazán nem lehet boldogulni a mezőgazdaságban. Nem akarok itt statisztikai adatokat felsorolni, de ha a mezőgazdaságban szükséges tőkét száz egységnek veszem, akkor a száz egységből^ 80 egység megvan, csak 20 egység, a forgótőke hiányzik, pedig lehet valaki a legkiválóbb gazda, s lehet a legjobb földje, lehet a legmegfe­lelőbb klíma, a legkitűnőbb konjunktúra, tisz­tán a forgótőke hiánya megbénítja a mezőgaz­daság intenzivitását. Mélyen t. Felsőház! Ezekből a tételekből tehát azt látjuk, hogy nekünk nagy hiányokat kell pótolnunk. Példákkal illusztráltam és illusztrálhatom, hogy gyors lesz az emel­kedés, 'mert hiszen olyan a magyar faj, hogy mindenre alkalmas, csak megfelelően kell vezetni és irányítani.! Tudom, 'hogy ha ez a törvény megvalósul, s ha azok a hiányok, amelyek eddig a mezőgazdaság terén fennállottak, pótoltatnak, olyan hihetetlen fej­lődésnek lesz szemtanuja még a mai nemzedék, amelynek talán már nem sok ideje van hátra az életből, hogy el fog bámulni, csodálkozni fog és azt fogja mondani, micsoda vétek volt, hogy évtizedeket elmulasztottunk. Méltóztassanak csak elképzelni egy aszályos esztendő szörnyű csapásait. Nem beszélek egyébről, csak arról, hogy a nemzet szaporodása mennyivel csökkent e miatt. Méltóztassék csak megnézni a statiszti­kát, hogy kint a falu népénél a házasságköté-

Next

/
Thumbnails
Contents