Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

Az országgyűlés felsőházának 4-8. ülése zatlanságot. Az élet fejlődik,, a fejlődéssel változás jár s ennek következményét az alkotmányra nézve is le kell vonni, ha annak szüksége valóban fennforog. Bizonyos, hogy minden alkotmánymódosítás, még a kisebb alkotmánymódosítás is, a nemzet egy-egy sorskérdése. Különösen áll ez a történeti alkotmányra, amely a nemzet életfelfogásának, természetének megfelelő hosszú, lassú, de biztos szokásjogi evolúciónak eredménye. Az ilyen alkotmánnyal bíró államnak megvan az az előnye, hogy a múltjából mindig biztos iránytűt és útmutatást nyerhet a jövő fejlődése számára. Az ilyen államban nines homályban tapogatódzás, vagy éppen sötétbeugrás és ha ilyen mégis előfordul, ez végzetes oktalanság vagy vakmerő játék kockázataTörténelmi alkotmány a magyar alkotmány is, melynek szintén van egy nagy iránytűje, egy messze sugárzó világítótornya, egy specifikus magyar közjogi koncepció és azon alapuló jogrendszer, a magyar nemzeti géniusz legszebb alkotása s ez: az egész államrendszer tengelyét alkotó Szent Korona tana, amely nem puszta teória és absztrakció, nem is valamiféle romantikus, misztikus elgondolás, hanem állami életünkben elevenen ható erő, szilárd jogi konstrukció, élő jogintézmény. A Szent Korona tanának csak egy főtételére, lényegére szeretnék a t. Felsőház szíves engedelmével röviden rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) A Szent Korona tana szerint áz egész államot jelképesen ábrázoló és megszemélyesítő Szent Koronát a király és a nemzet együtt, szerviteg egybekapcsolva, egy korporációban tömörítve, alkotja. Nem a király a Szent Korona egyedül, nem is a nemzet-tagok egyedül, hanem a király és a nemzet ebben az együttes korporációban. A Szent Korona hatalmát pedig a király és a nemzet ugyancsak együttesen és megosztottan a Szent Korona jogán gyakorolja. Mégis a két tényező közül végső elemzésben maga az alapszubsztrátum a nemzet, a főtényező, az alaptényező, amely minden közhatalom forrása, az egész államhatalom legvégső gyökere és ősforrása. Mindezt már a XV. században I. Ulászló király megkoronáztatása alkalmával az 1440-1 törvény világosan és megkapóan kijelentette. A helyzet ugyanis akkor az volt, hogy a Szent Korona nem volt a nemzet birtokában, mert törvénytelen úton idegen kézre került és így a nemzet, az országgyűlés I. Ulászlót a Szent István sírjáról levett koronával koronázta meg, erre ruházta a Szent Korona hatalmát és hatályát, viszont az idegen kézen lévő Szent Koronát, míg idegen kézen van, megfosztotta ettől a hatályától és ekkor mondotta ki a nemzet, a törvényhozás, hogy ezt joggal tehette, mert magának a Szent Koronának ereje, hatálya végső elemzésben a nemzet akaratában van. A kiindulási pont, az ősforrás tehát maga a nemzet, belőle indul ki a közhatalom, az állami szuverenitás, innen száll át a nemzet akaratából a Szent Koronára, a Szent Koronával való megkoronáztatás által a nemzet ruházza át a királyra a Szent Koronában foglalt királyi hatalmat, annak teljességét s ha a királyi szerv működésében valami fennakadás, valami megbénulás áll be, akkor visszaszáll az egész államhatalom és benne a királyi hatalom is az ősforrásra, a nemzetre, amely hivatva van azután a hiányzó királyi szerv pótlásáról is szuverén módon gondoskodni. 1937. évi július hó 9-én, pénteken. 361 A nemzet szuverenitásának nagy gondolata ez. Szuverén fogalmilag tulajdonképpen maga az egész állam, az egész állami főhatalom, azonban a magyar közjog tanítása szerint ez az állami szuverenitás végső elemzésben a nemzethez vezet. Kevés állam van a világon, amelyben a nemzeti szuverenitásnak ez a gondolata olyan korán és olyan tiszta formájában alakult ki, mint éppen Magyarországon. Ezen a téren csak az angol alkotmány állítható a magyar alkotmány elé. Valóban nemzeti sovinizmus és elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a nemzet szuverenitásának és az ezzel kapcsolatos alkotmányosságnak, alkotmányszeretetnek és hűségnek Magyarország egyik legrégibb őshazája. Mélyen t. Felsőiház! Az alkotmányról való e rövid elmélkedésemre az szolgáltatott okot és alkalmat, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgya szintén egy nagyfontosságú alkotmányjogi kérdés, a kormányzói hatalom jogkörének újból való szabályozása, kiterjesztése. A kormányzói szerv, a kormányzóság maga nem új intézmény alkotmányunkban. Az 1920/27-es két nemzetgyűlés új szerv volt, az alkotmány által nem pro vi dealt, (hanem az akkori rendkívüli viszonyok közt a nemzeti létösztÖn által, de az alkotmány szellemében életrehívott kisegítő átmeneti szerv. A kormányzói szerv intézményének ellenben nagy történelmi múltja van s különféle királyhelyettesítési esetekiben, akár a király személyes helyettesítésének, akár a tárgyi értelemben - vett királyi szerv helyettesítésének, például interregnumbeli eseteiben sezámos esetben találkozunk ezzel az intézménnyel. A jelenlegi kormányzói Irataimat a nemzet 1920-ban az akkori katasztrofális viszonyok között az elárvult királyi jogkör teendőinek ideiglenes ellátására létesítette a királyi hatalom újból való megkeizdhetésének az időpontjáig. A kormányzói hatalmat azóta két törvény részlegesen már is kibővítette: az 1920 : XVII. és az 1933 : XXIII. teikk. Most arról van szó, hogy a konmányzói hatalmat újból kiterjesszük, ezt a jogköirt újból rendezzük, de oly módon, hogy ezáltal az alkotimányunk ősi elveivel ellentétbe ne kerüljünk, sőt ellenkezőleg, hogy a rendezés ezeknek az elveknek értelmében történjék. Ennek a két szempontnak jegyében leszek bátor már most a törvényjavaslat tartalmát ismertetni, tisztelettel megjegyezvén, hogy a törvényjavaslat isimertetésénél csak a leglényegesebb pontokra leszek bátor szorítkozni; a tüzetesebb, részletesebb tárgyalás, ismertetés alól felmentve érzem imagam, hiszen a Felsőház közjogi •bizottsága úgyis igen tüzetesen foglalkozott ezzel s a bizottság jelentésiéiben erről be is .számolt. A törvényjavaslat mindenekelőtt a korimányzónak a törvényalkotás terén való szerepével foglalkozik. Nem állapítja meg ez a törvényjavaslat a törvény szén tesítési jogot a kormányzói jogkör számára, mert hiszen ez a jog a királyt is csak a megkoronázása után illeti meg. Ha azonban ezt nem is teszi, másfelől az eddigi törvénykihirdetésii vagy idegen nyelven •szólva: a vétó jogot olyan mértékben terjeszti ki és bővíti, hogy az ily módon kiterjesztett kormányzói kihirdetésa jog gyakorlati értékében szinte felér a törvényszentesítési joggal, illetőleg az azzal kapcsolatos törvényiszentesltés megtagadásának a jogával. A törvényjavaslat szerint az országgyűlés által alkotott törvénycikket a kormányzó hat 56*