Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházánu.k 47. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 353 zsidó 105, tehát 83'2%, — ebben nincsenek benne természetesen a, földbirtokosok. 100.000 pengőn, felüli jövedelmet vallottak be összesen 121-en, ebből zsidó 102. tehát 84%. 30.000-től 100.000 pengőig terjedő jövedelmet vallottak be összesen 201-en, ebből zsidó 172, vagyis 85%; 30.000 pengőn felüli házhérjövedeímet vallottak he összesen 279-en, ebből asidó 245, tehát 81%. A földbirtokosok közül pedig Budapesten 30.000 pengőn felüli jövedelmet vallottak 'be összesen 92-en, ebiből asidó 33, tehát 36%. Minthogy tehát ia zsidók számaránya a fővárosban kerek számban 20%, nyilván való, hogy a legnagyobb vagyonban és a legnagyobb jövedelemben a földibirtok nélkül való részesedésűik a fővárosiban létszámuknak több mint a négyszerese. Ami magát az egész nemzeti jövedelmet illeti, itt kétféle számítás is van. Egy közgazdasági írónk csak 2300 millió pengőre teszi a nemzeti jövedelmiét és az ő 1934. évi számítása szerint ebiből körülbelül 650 millió pengő, tehát az egész nemzeti jövedelem 28'26 százaléka a zsidóiké s miután a zsidók arányszáma, amint hallottuk, 5%, e számítás: szerint tehát a zsidók a nemzeti jövedelemiből létsizámiuk hatszoros arányában részesednek. Egy másik közgazdasági író, Matolcsy Mátyás, 4800 millió pengőre teszi az évi átlagos nemzeti jövedelmet. Megvallom, én ezt az adatot nem így tudtam, hanem csak 4636 millióról tudtam. Nem tudom,, melyik adat a helyes, de nem is olyan óriási nagy a különbség- A megejtett számítások szerint, amelyeket ennek az általam ismertetett könyvnek a szerzője teljesített, ennek a 24%-a, vagyis 1112 millió a zsidóságé és így, miután a zsidó lakosság száma 450.000, az egy zsidóra jutó átlagos jövedelem Magyarországon 2500 pengő, a 8,240.000-et tevő keresztény lakosságra pedig esik az évi jövedelemből a maradvány, vagyis 3524 millió, tehát egy-egy magyar emberre 430 pengő,, vagyis egy zsidónak átlagban hatszor annyi jövedelme van, mint egy magyar embernek. Ha ezek a számítások nem ás teljesen pontosak, annyi kétségtelen, hogy a nemzeti jövedelemiből a zsidóságra sokkal, de sokkal több esik és jut, mint a magyarságraMost még a helyzet illusztrálása szempontjából fel kívánom említeni az orvosokra, ügyvédekre és újságírókra vonatkozó statisztikai adatokat. Az 1930- évben az orvosok száma Magyarországon 4653 volt. ebből 2154 volt zsidó, vagyis 46"3%. A gyógyszerészeik száma volt összesen 1168, ebből zsidó 250, tehát itt a százalékszám 21*4. Az állatorvosok száma volt összesen 693, ebből zsidó 285. tehát itt a százalék 41 "2. Az ügyvédeknek, mint a gazdasági élettel a legerősebb összeköttetésben álló szellemi foglalkozású egyéneknek száma volt még 1920-ban 4556, ebből zsidó volt 2306, tehát 50*6 volt a zsidók számaránya. Az 1930. évi statisztika szerint pedig összesen 5473 ügyvéd volt Magyarországon, ebből zsidó 2691, vagyis 49'2%. Azóta valószínűleg hanyatlott lékarány, de Budapesten és néhány nagyvárosban, mint pl- Győrben, Miskolcon és Debrecenben még.'most is többségben vannak. Arra nézve nincsen statisztika, hogy milyen arányt foglalnak el a pénaintézetek és a nagyvállalatok jogtanácsosai és ügyészei között a zsidók, de arra való tekintettel, hogy a nagybankok és a nagyvállalatok túlnyomórészben . zsidó kézen vannak, egészen bizonyos, hogy a szidó ügyvédeknek ezekben a foglalkozásokban való részesedése is túlnyomóan nagy. Ami pedig az újságírókat illeti, az 1930. évben az újságírók közül egész Magyarországon 31*6 volt a zsidó. Ez a százalékarány azonban nem mutatja az igazi helyzetet, mert tudvalévőleg a hírlapok legnagyobb számiban és legnagyobb előfizetői táborral Budapesten jelennek meg, ha tehát a sajtó ^elzsidósodását és a zsidó szellemnek a sajtóra és ezen át a publikumra való befolyását akarjuk látni, akkor a budapesti sajtó állapotát kell szemügyre vennünk. Dr- Sziklay János és Szász Menyhért »A Magyar Sajtó Evkönyve« című munkája . szerint,, amelyre Bosnyák Zoltán is hivatko[ zik, húsz úgynevezett baloldali és liberális bal| oldali újságnál a Szerkesztők, kiadók és belső munkatársak összes száma 418. ebből zsidó 306, j az arány tehát 73%. Hét jobboldali keresztény újságnál pedig ugyanezeknek a száma összesen 170 és még ebből is 11 zsidóVan tehát Budapesten szerkesztő, kiadó és belső munkatárs összesen 588, ebből zsidó 311, vagyis 54 százalék. Azt nem akarom itt felsorolni, hogy mely hírlapok azok, amelyeknek í szerkesztői jóformán teljesen 'Zsidók, vannak ! olyanok, amelyeknél a százalék 80-at, sőt olyan is, amelynél a százalék a 90-et is meghaladja. Ehhez még csak azt lehetne hozzáfűzni, hogy | a magyarországi nagy könyvkiadó vállalatoknak 50 százaléka, sőt azonfelül is zsidó keze! ben van. Mélyen tisztelt Felsőház! Ezekhez a staI tisztikai adatokhoz igazán nem sok magyará! zat kell. Ezek olyan inferiórisnak tüntetik lel ! a magyarság helyzetét, szemben a zsidóságe! val, ami alapos megfontolást igényel es egyel nesen elrettentő. Azt hiszem, hogy magának a i zsidóságnak is, legalább a józanabb, az előre! látóbb részének el kell ismernie, hogy ez az.álj lapot így tarthatatlan. Ennek az egész nehéz kérdésnek megoldásába szerény véleményem szerint belejátszanak fajbiológiai és gazdasági szempontok is. A fajbiológiai tudomány álláspontja szerint a ! zsidóság és a magyarság külön fajta. A zsidoi ság, a Palesztina őslakosságát tevő előázsiai, ! vagy armenoid fajhoz tartozó hettikáknak oda i bevándorolt szemita fajtával való keveredesi sel alakult ki, amelyhez kis mértékben más iaj; elemek is járultak, de amelynek nagyobb ke! veredését a zsidóság fajbiológiai érzékkel megí áldott vezetői erős, szigorú törvényekkel, sziI gorú beltenyésztéssel megakadályozták s a i maga őseredetiségében megtartották a zsidó ! fajtát, megtartják és minden más fajtától el! választják a mai nap is. A magyarság pedig '• a finn-ugor és türk fajta összevegyülésebol eloállt külön faj, amely ugyan történelmi vándor! lása és itteni ezeréves élete folyamán sok mm: denféle, ránézve sokszor kártékony vérbeütest ! is szenvedett, de fajtabeli tulajdonságait — kü! 1 önösen középnemesi és alsórendű rétegeiben — i nagy mértékben megőrizte mind a mai napig. Ennek a két fajtának egymással semmi vér| béli közössége nincs. Ennek a felfogásnak tehát tulajdonképpen | az lenne a következménye, hogy a zsidóságot I mint külön fajtát nemzeti kisebbségnek nyilj vánítsák úgy, mint az Európa sok államában van, ami nemcsak magának a magyarságnak. ' '.de a zsidóságnak érdekeit is szolgálná, mert ez^ 55*