Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülé rendkívül nehéz állapot következhetik be a cselédségre. Mélyen t. Felsőház! Bálint igen, t. barátom felszólalásában már elmondta, hogy a járási és megyéi mezőgazdasági tanácsban az ülnöki állást vissza kellene állítani. 1932-ig teljes megelégedésre szolgált ez az intézmény, de 1932-ben a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága beszüntette azzal az indokolással, hogy körülbelül 25—35.000 pengőbe kerül évente ennek fenntartása. Az ilyçn tanácsülések a járásokban a főszolgabíráknál szoktak lezajlani, a vármegyéknél az alispánoknál, olyanformán, hogy a munkások és munkaadók képviselői a közigazgatási hatósággal együtt döntötték el az eléjük tartozó ügyeket. Működésük legtöbbször a legnagyobb megelégedésre szolgált. Azért kérném én is — csatlakozva Bálint igen t. felsőházi tag barátom felszólalásához — a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságát: ne sajnálja e tanácsülési eljárás költségét. (S. Bálint Györs-y: Helyes!) A földmivelésügyi miniszter és miniszterelnök úr ma délelőtt elmondott nagy beszédében kifejezésre juttatta azt is. hogy az öregségi, rokkantság és baleset. elleni biztosítási törvényjavaslatot ősszel ide, a Ház elé fogja hozni. Igazán megnyugtat ez márcsak azért is, mert 15 évig voltam az országos kamarában a munkásosztálv elnöke és így tudom, hogy már 15 esztendővel ezelőtt leszögezte a munkásság

1 azt, hogy igenis kéri a mezősrazdasági munkás baleset és rokkantság elleni biztostásáról szóló törvényt. Eljöttek az 1928— 29-es évek, amikor a társadalombiztosító intézetet az iparosság részére megvalósították, d^ ugyanakkor azt mondták: a mezőgazdaságnál m és: nem lehet, mert az nagvon s^pprény, erre jobb idők kellenek és mairl job időkben ezt is megcsináljuk. Igazán Örülök, hogy már t)dáiq értünk, hogy a mezőgazdaság — habár s földei ívelésűgyi miniszter úr nem is mondta — jobb helvzeten van, mert ez a terv is hizouvítia. hogy mégis valameunvirf javult a helyzet, s a kormány az agerkori, betee;sépn «^ haleseti biztosításról szóló törvényt ide fogja hozni. Mélyen t. Felsőház! Kötelességeim a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának figyelmét felhívnom egy bizonyos dologra. Az egyik igen t. felsőházi tag barátomnak, aki a cselédsorsot az iparoséval összehasonlította, azt is méltóztatott mondani, hogy az a cseléd nem fizet lisztforgalmi adót. Ez igaz, hogy elvben nem fizet, de kijelenthetem itt a mélyen t. Felsőház előtt, hogy 'cil* ti cseléd, aknek öt-hat gyermeke van, már márciustól fogva rendszeresen, de esetleg már előbb is időközönként rászorul arra, hogy egy-egy sütet kenyeret megvegyen és akkor már fizet lisztforgalmi adót. En tehát, annak ellenére, hogy már egt alkalommal méltóztatott kijelenteni, — talán egy újságcikkben — hogy a lisztforgalmi adó nem engedhető el, mégis mély tisztelettel kérem a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy tekintsen ezekre a szegény mezőgazdasági munkásokra, cselédekre és mindazokra a 'törpebirtokosokra, akik mint mezőgazdasági napszámosok is dolgoznak, hogyha a lisztforgalmi adót nem is engedi el, de tegye lehetővé, hogy ezeknél a néposztálydknál ez a liszforgalmi adó mérsékeltessék, mert ezzel nagy szociális feladatot teljesít a, legszegényebb néposztály érdekéhen. (Gáspár Ferenc: Igaza van!) Többen rámutattak a munkások kórházii se 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 339 költségeire is. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága ezzel kapcsolatban hivatkozott a szegénységi bizonyítványra. En erre azt mondom, amit a mezőgazdasági kamarák is kértek, hogy legalább (is azoknál a mezőgazdasági munkásoknál, akiknek 2.500 pengőt meghaladó ingó, vagy ingatlan vagyonuk nincs, ez mellőztessék, vagyis szegény jogon kezeltessenek és ápoltassanak a kórházakban. Ezt igen nagy szociális feladatnak tartom, mert igaz ugyan, hogy ha a kórházi költséget nem tudják befizetni, akkor nem kérik tőlük, de arra a bizonyos ingatlan vagy ónra szépen bekebelezik és amikor az utódok örökölnek, teherrel öröklik az ingatlant, ezt a költséget tehát nekik meg kell fizetniük. Nagy hálával tartozom a földmívelésügyi miniszter úr ő nagy méltóságának is azért, hogy a magyarországi mezőgazdasági munkások közül néhány ezret volt szíves kivitetni Németországba és Ausztriába is, munkára. Csak arra kérem, hogy gyakorolja felügyeleti jogát ezeknél a munkáknál, hogy azok a mezőgazdasági munkások, .akik innen kimentek műnk ára. az ottani gazdáknak rendes munkát végezzenek s azt a munkabért, amit megtakarításnak, hazahozhassák, hogy családjuk is élvezhesse azt, :am:ikor ők haza fognak kerülni Hálával tartozom .a kormánynak a f öldblirtokreform és a vagyonyáltságföldekhez juttatott munkások, törpe- és kisgazdák nevében azért, hogy méltóztatott ezeknek a földeknek árát a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosáról negyvenszeresére leszállítani. Nagy előny ez is ezeknek a kisgazdáknak, de ha veszem azt, hogy a legtöbb földreform, és vagyonváltság föld a legrosszabb helyről került ki, mind a község határától .messze,, akkor a pénzügyminiszter úr ő nagytméltóságának figyelmébe kell ajánlanom azt, amit úgy a. kerületi kamarák, mint az országos kamara egyöntetű kérelem formájában térj esztiettek ő nagyméltósága elé, hogy a földhiirtakreforim és vagyonváltság földek végleges kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosa legyen- Ne méltóztassék arra gondolni, ami talán felvetődhetik, — mint ahogyan felvethetnék például csekélységemmel szemben — hogy ingyen akarnánk ezeket a földeket odajuttatni. Nem ingyen kérjük, de azt kérjük, hogy amennyiért kapják,, azt mégis tudják fizetni, fei is tudják gazdálkodni, mert véres verejték árán fog az az öszszeg, amit ide befektetünk,, kifizetődniElhangzott még az itteni felszólalásokban az az állítás is, hogy a törpebirtok nem életképes. Arra kérem a méltóságos felsőházat, ne tessék tüzcsóvákat dobni erre a törpebirtokrendszerre, mert a törpebirtokos életképes faj. Ha a törpebirtokosok a földbirtokrendezés során, földhöz jutnak, gazdaságilag erősebbek lesznek, mint a földhözjutott nincstelen munkások, mert nem lehet azt mondani, hogy az, akinek semmi néven nevezendő gazdasági felszerelése nincs, a néhány holdnyi kapott földből jobban meg tud élni, jobban meg tudja állni a sarat, mint az a törpebirtokos, akinek gazdasági felszerelése is van. Legalább a Dunántúlon azt láttam, hogy azok az 1—10 hold földdel rendelkezők, akik törpebirtokosoknak számítanak és akik a családjukkal együtt dolgoznak, életképesebbek, mint a földet kapott nincstelen munkások. A törpebirtokosok iparkodnak a földhöz hozzászerezni, hogy amikor az apa behunyja a szemét, ne hat, hanem ti-