Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának 4-7. ülése előleget, eleget tud tenni fizetési kötelezettségének, nem kell elprédálnia terményét, a kapott előlegből több tartozását és kötelezettségét ki tudja egyenlíteni, tovább várhat és nem kell búzáját az első pillanatban eladnia. Ez reális dolog a mezőgazdaság életében, amit igen könnyen meg lehet érteni, csak nincsenek olyanok, akik ezt megvalósítsák. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy az elmúlt esztendőben igen sok helyen, így például a mi vidékünkön is, adóban lefoglalták és raktárházakba szállították a keresztekben, osztagokban vagy a cséplőgépekben •lévő búzát. A pénzügyi hatóságok később elszámoltak róla és jól járt a pénzügyi hatóság is, mert 'búzában biztosítva volt az adóhátralék» de jól járt az adófizető is, mert búzájáért egy pár pengővel (magasabb árat kapott- Igen célsizerű volna tehát, hogy ebben az esztendőben is azokon a vidékeken, ahol sok az adóhátralék, a pénzügyi hatóság megmondja a gazdáknak, hogy melyik kereskedőhöz, szövetke> zethez, vagy a Futurához raktározzák-e be a búzájukat és az ott kapott raktárjegyet azután 'elviszik a pénzügyigazgatósághoz, ahol elszámolnak róla. Az ilyen raktárjegyre előleget is kaphatnak. Ha a pénzügyi hatóságok raktárjegyeket is elfogadnak adótörlesztés fejében, akkor ilyen módon könnyebben meg lehet oldani a hátralékos adók törlesztését. Most még egy pár szavam volna, a mezőgazdasági szakoktatásra vonatkozólag is. Erről a kérdésről már évëk óta vitázunk és ebben az évben is a felsőház plénuma előtt több felsőházi tagtársam mutatott rá a mezőgazdasági szakoktatás fontosságára. A mai rohanó gazdasági életben nagy szükség van teljesen felvértezett gazdákra, akik a mai idők iszonyú megpróbáltatásait ki tudják állani. Mi, akik a vidéken élünk, tudjuk, hogy milyen nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy a mezőgazda meg tudjon birkózni a mai nehéz gazdasági helyzettel, amely minden oldalról egyformán jelentkezik. Ott van az ipari termékek drágasága, a bankok követelése, a munkások szociális követelménye és mindaz, lamii a mai nehéz gazdasági életben olyan nagy követelményeket ró a mezőgazdaságra, amelyek megkívánják, hogy felvértezett, kiképzett gazda álljon , a sarkára és birkózzék meg a nehéz gazdasági helyzettel. Ha mii, öregebb gazdák, nem is vagyunk kellőleg kiképezve, mert hiszen az elmúlt idők nem adtak módot arra,- hogy az egyszerű parasztember a gyermekeit megfelelően iskoláztassa, ha régebben nem is tudta megkapni a gazdaember a gazdasági életnek azt a tudományát, amelyet az értékesítésről, a szövetkezetek létesítéséről, a bankműveletekről, a imértanról, a számtanról ma minden gazdának tudnia kell, hiszen valóságos művésznek kell lennie. Nem lehet már lenézni a mai parasztembert, úgy, amint a régebbit. A mai parasztságnak, a mai kisgazdának tudománnyal felvértezettnek kell lennie, meg kell birkóznia az időjárás mindenféle viszontagságaival, a kereskedelem, az értékesítés mindenféle lehetőségé veti, hogy úgy tudjon kalkulálni, hogy tönkre ne menjen a mai időkben, amikor annyi nehézség van rárakva annak a kisgazdának a vállára, hogy igazán csoda, hogy megtud birkózni a mai nehéz helyzettel. Ezért fontos az, hogy a mezőgazdasági szakoktatást olyan nivóra emeljük, hogy az a 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 333 mai életre nevelje a fiatalságot. Nem azt mondom,^ hogy urat kell nevelni a kis paraszt emberből, vagy annak gyermekeiből. Nem úr kell nekünk, nekünk komoly gazdák kellenek, akik a mai élettel meg tudnak birkózni és ezt csak úgy tudjuk elérni, ha megfelelő iskoláink vannak. Elsősorban több téli gazdasági iskolát kell létesíteni a vidéken, azután szaporítani kell az önálló gazdasági népiskolákat, amelyek a leghivatottabbak a nagyobb tömegek oktatására. Ez az egyedüli iskola, amely kint a vidéken a legjobban bevált. Ezeknek a számát kell tehát szaporítani. Természetesen szaporítani kell ezzel kapcsolatban a középfokú gazdasági tanintézetek számát is» amely típusból ma az országban csak egy van, Szarvason. Szaporítani kell elsősorban mindazokon a helyeken, ahol bármilyen kicsi lehetőség kínálkozik arra, hogy a gazdák gyermekei beiratkoznak. Ma azt * látjuk, hogy ebbe a szarvasi tanintézetbe nemcsak a kisgazdák gyerekei mennek, hanem a nagyobb 'birtokosok is beadják gyermekeiket, mert a reális életre nevelik őket. Ebben az intézetben maguknak kell dolgozni, nem úr lesz belőlük, hanem igazi gazda. Az ilyen intézetet kell tehát szaporítani, ilyen intézeteket kell felállítani az ország különböző részein. Egyetemeket lehetne ilyen intézetekké átalakítani, hiszen azt halljuk, hogy fiatal szellemi munkanélküliek tömegekben vannak és nem lelhet őket elhelyezni. Tessék tehát a mezőgazdasági életre nevelni az ifjúságot, itt kínálkoznék lehetőség, csak módot adjanak rá. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy az orosházi és a békéscsabai felső gazdasági iskolák megfelelőek, de a legjobb a szarvasi középfokú tanintézet, ez nevel valóban a gazdaéletre. Ha ilyen kiváló kisgazdáink lesznek, ha egy új kisgazdatípus kerül ki ezekből az iskolákból, akkor azoknak meg kell adni a lehetőséget a gazdasági életben arra, hogy el tudjanak helyezkedni. Egy kisgazda, akinek ma nincs többje, mint 50—60 hold földje, nem tud minden fiának 60 katasztrális holdat adni, ezeknek elhelyezésére csak az a lehetőség kínálkozik, hogy nagyibrtokosaink, a papság, püspökeink, a nagy hitbizományok és a nagybirtokok, amelyek ma nagy földterületeiket a zsidóságnak adják bérbe, a mi fiainknak adják bérbe. Ebben is a keresztény eszme megvalósulását látnám. Ne méltóztassanak félreérteni, nem vagyok a zsidóság ellensége. Arról beszélnek, hogy zsidókérdés van. Kiváló keresztény fiaink vannak, akik dolgozni akarnak, adjunk tehát erre lehetőséget és vegyék ki ebben részüket a nagybirtokosság,, a papság, az érsekség és így^ tovább mindazok, akiknek földjeik ma 20 ^ éves bérletben vannak kiadva nagy zsidó bérlőknek. Érdekes, hogy ezek a bérletek hogyan vannak megszervezve. Ezelőtt 20 esztendővel kiadták egy métermázsa, vagy 80 &iló, búzáért haszonbérbe. Természetesen a bérlő meg tudja fizetni ezt a haszonbérösszget. A szerződésbe beletették még azt is, hogy amit a bérlő beinvesztál, mivel a gazdaságot fel fogja szerelni, azt 20 év múlva a tulajdonos tartozik átvenni. Most mi történik? Ügy felemelkedtek az invesztíciók értékei, hogy a beinvesztált gazdasági felszerelés nagyobb értéket képvisel, mint maga a birtok, azt a földtul^ido-