Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

316 Az országgyűlés felsőházának 47. ül A magángazdálkodás azonban ma nem vál­lalkozhatni ezeknek a megépítésére, mert ma a termények értékesítésére a kormány olyan befolyást gyakorol, hogy ami ma rentábilis, az holnap esetleg már csak ráfizetéssel volna fenntartható. Ha azonban a kormányzat eset­leg rövidebb időre is, legalább annyi időre, természetesen amíg ez a beruházás a bevételek révén amortizálható, garantálja azt, hogy az ilyen vállalkozások rentabilitását különböző rendelkezésekkel károsan inem fogja befolyá­solni, akkor igenis ezen a téren ds lehetne egész sereg mérnököt elhelyezni. Elég alkalom volna tehát, ha megfelelő kor­mányintézkedések történnek a mérnökök eihe­Lyezésére. Igen tisztelt Felsőház! E kérdésnél nem szabad elfelejteni, ibogy amikor az ifjúságot eltanácsoljuk az egyetemekről, akkor esetleg nem tud máshol sem elhelyezkedni. Valahol munkaalkalmat kell találnia az illetőnek, már pedig én ma nem ismerek olyan ágazatot, amelyben hiány volna a munkásokban, vagy amelyben igen könnyű volna az elhelyezkedés. Még egy szempontra legyen szabad felhív­nom az igen t. Felsőház figyelmét (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a magyar mérnökök munkája a gazdasági válságok hatásának elhá­rításánál a múltban igen hathatósan érvénye­sült és erre a munkára a közeljövőiben is me­gint szükségünk lesz. A gazdiasági termelést többször kellett átállítani. Először a háborús üzemre, majd amikor a háború után szüksé­gessé vált, a béketermelésre. Ezen utóbbi átál­lítás során a mérnökök akadályozták meg a gazdaság érdemes vezetőivel összefogva, ihogy a trianoni békediktátumnak azok a káros, ka­tasztrofális hatásai, amelyeket a körülöttünk levő államok vezető politikusai ezektől a szer­ződésektől vártak, bekövetkezzenek. Nem sike­rült elvágni az új határokkal az ipari termelés életgyökereit. Harmadszor akkor volt fontos szerepe a magyar mérnök munkájának, amikor a kötött devizagazdálkodás miatt kellett átalakítani az egész termelést, és felhívom az igen t. kor­mány figyelmét arra, hogy a jövőben még egyszer szükség lesz erre a munkára, mégpe­dig fokozottabban lesz (szükség reá akkor, ami­kor a megkötött gazdálkodásiból át fogunk térni a szabad gazdálkodásra. Akkor az egész termelést és értékesítést megint át kell majd alakítanunk, mert a világgazdasági erők sza­bad megnyilvánulásában csak úgy tudunk majd helytállni. ÍAz elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Azt hiszem, hogy a mérnöknek ezért a munkájáért bizonyos elismerés jár. Ne mél­tóztassanak tőlem rossznéven venni, ha én en­nek az elismerésnek egy egészen kis részét a Királyi József Műegyetem számára is kérem. Mi erről eddig nem beszéltünk, és ha mégis szóvátettem ezt, azért teszem, mert legnagyobb sajnálatomra a legutóbbi hetekben olvastam egy, a képviselőházi tárgyalások során el­hangzott felszólalást, amely súlyos kritikát gyakorolt az egyetemi tanárok működéséről és többek közt követelte a horribilis jövedel­mek leszállítását. Meg kell mondanom egyszer itt az igen t. Felsőház színe előtt, hogy azok a műegyetemi tanárok, akik gyakorlati tan' székeket töltenek be, a magyar kultúrának áldozatot hoznak, mert ha mi elhelyezkednénk ise 1937. évi június hó 25-én, pénteken. a magániparban, vagy magántevékenységet folytatnánk, annak a jövedelemnek, amelyet az egyetemen élvezünk, nyolc-tízszeresét is el­érhetnők. Egészen lenetetlen az a helyzet, amely ma uralkodik, hogy nekem vagy más professzortársaimnak az asszisztensei a gya­korlatban ötször-hatszor annyi fizetést kapnak fiatal ember létükre, mint mi, műegyetemi tanárok. A műegyetemi tanárok, bár a reális tudományok apostolai, idealisták, akik a ta­nári hivatást sokkal többre becsülik, mint az anyagi előnyöket. De az idealisták száma a rossz gazdasági viszonyok folytán állandóan csökken és kérdem, nem veszélyezteti-e a mer­aöknevelés színvonalát, ha a tanszékeknek betöltésekor majd csak azok a kevcsbbé alkal­masak fognak vállalkozni a tanári állásra, akik nem tudnak boldogulni a gyakorlati életben, mert látják, hogy a tanároknak kö­szönet helyett igazságtalan támadásban van részük. Ezeket egyszer meg kellett mondanom, mert igen súlyosak azok a következmények, amelyek ebből a mérnöknevelésre, de a ma­gyar gazdasági életre is hárulhatnak. Mélyen t. Felsőház! Még egy körülményt szeretnék felemlíteni és ez az, hogy a magyar mérnöknevelés fontos feladatát a Műegyetem csak akkor tudja teljesíteni, ha úgy az elmé­leti, mint a gyakorlati oktatás költségeire sokkal több fedezetet kap, mint amennyi a költségvetésbe fel van véve. Először is bizto­sítani kell' azt, hogy a Műegyetem elméleti előadásai során teljesíteni tudja feladatát. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amely ma uralkodik, hogy a műegyetemi tanszékek száma kevesebb, mint a szerb és román mű­egyetemeken. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amely ma a gyakorlati kiképzés terén uralkodik olyan módon, hogy a műegyetem rendelkezé­sére kell bocsátani azt az évek hosszú során át kért beruházási költséget, amely szükséges ahhoz, hogy a laboratóriumokat, amelyek a háború alatt leromlottak, megint abba az ál­lapotba helyezzük, amilyenben a leromlás előtt voltak és kiegészítsük a technika haladása so rán felmerült új felszereléssel. Ezt az összeget azonban nem szabad 15 évre terjedő időben fo­lyósítani, amint az a Műegyetem első felszere­lésénél történt, mert akkor úgy járunk, mint az a katonai train, amely az élelmiszert a csa­patnak viszi, de amíg arra a helyre érkezik, ahol az élelmiszert át kellene adnia, saját­maga elfogyasztja az egész mennyiséget. (De­rültség.) Ez volt a helyzet a Műegyetem első felszerelése során. A technika haladása és a háború alatt bekövetkezett leromlás folytán a laboratórium felszerelésének nagyrésze ócska­vassá lett, jóllehet még ki sem volt fizetve. Ma, amikor az országok politikai súly^ sokkal szorosabb kapcsolatban van a gazda­sági hatalommal, sokkal nagyobb súlyt kellene helyezni a mérnöki nevelésre, mint valaha, mert hiszen a gazdasági élet minden ágazata végeredményben mérnöki vonatkozással bír: a termelés rentábilis irányítása, a termelt áruk­nak piacra való vitele és pedig minél gyor­sabban, minél olcsóbban való szállítása, a ter­meivény minőségének megóvása, mindezek a feladatok a mérnöki munka körébe tartoznak. | A mérnöki oktatás megfelelő biztosítása lehet | szoros vonatkozásban az ország politikai ha­! talmával. Éppen ezért vagyok bátor tiszte­lettel kérni az igen t. Felsőházat, méltóztassék

Next

/
Thumbnails
Contents