Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

308 Az országgyűlés felsőházának U7. Ül sokkal hamarabb beteg lesz és kivénül az az ifjú generáció, amely túlhajtott vetélkedéssel képezi ki magát a sportban, hanem azért is, mert — ha szabad megint egészen őszintén megmondanom — nem látom a pénzügyi megalapozottságot sem arra, hogy mi a mai nehéz gazdasági viszonyok között egyik sporttelepet a másik után létesítjük, egyik nagy nemzeti uszodát a másik után építjük, fényesebbnél fényesebb strandfürdőkkel állunk elő, sta dionokat tervezünk mindenfelé, amikor sokkal fontosabb dologra nincs fedezetünk és nincs fedezetünk a költségvetésbe felvett szükséges dolgokra sem. • Oda értem, mélyen t. Felsőház, amit a legnehezebbnek tartok és amit szintén kénytelen vagyok nagyon erősen kifogásolni. Mostani költségvetésünk még mindig ü0 millió pengő körüli hiányt mutat fel. Költségvetésünk állandóan emelkedik, annak ellenére, hogy nagy áldozatok árán sikerült azt leszállítani és most már körülbelül 5—6 év óta közel 500 millió pengő függő adósság keletkezett éppen azért, mert költségvetésünk állandóan deficites és állandóan emelkedőben van. Hogy a kiadásoknak kellett-e emelkedniök. azt a nélkül, hogy a részletekbe belemennék, nem asarom állítani, de azt igenis merem állítani, hogy vannak a költségvetésben tételek, amelyeknek oda bekerülniök nem lett volna szabad, és merem állítani, hogy a kiadási tété lekből igenis le kell faragni, mert a bevételeket a kiadásokhoz szabni, a bevételi elgondolásokat a kiadások után nagyobb számokban felállítani nem lehet. Itt látom a költségvetés készítésének hibáját, mert nem a bevételek lehetősége után vannak megállapítva a kiadások, hanem a kiadások elképzelt vagy valódi szükséglete után vannak megállapítva a bevételek. Nem hiszem, hogy lehessen arra számítani, hogy a bevételek •— hacsak az adó alanyokat tönkretenni nem kívánjuk -— nagyobb mértékben fognak befolyhatni, mint a múlt évben, illetve a folyó évben, pedig most a régi hátralékok egyrésze is befolyt és ezért volt annyi bevétel. Mondom, nein hiszem, hogy magasabb bevételre lehessen számítani, pedig én azt tartom, hogy ilyen körülmények között a kiadásokat nem emelni, hanem csökkenteni kellene. Csak egyre mutatok még rá, amire Teleszky ő excellenciája is hivatkozott. Ebben a tekintetben igen-igen sajnálatos helyzet, hogy az elképzelt és keresztülvitt racionalizálás ellenére nem tisztáztattak bizonyos fizetési kérdések. Ö excellenciája azt mondotta, hogy egy tanár 24—25 éves korában 72—75 pengővel van dotálva és hivatkozott arra, hogy a bírót többel dotálják. Én hivatkozom arra, hogy akárhány helyen a kezdő gépírónők vagy írnokok 150—160 pengővel vannak dotálva. Én azt mondom, hogy ha racionalizálunk, ha kénytelenek vagyunk budgetünket összeszorítani és ha a tanárnak csak havi 75 pengő kezdő fizetést tudunk adni, akkor nem lehet a gépírónők kezdő fizetése az államnál és egyéb közületeknél 150—160 pengő és nem lehet, hogy amikor a tanár 200 pengő fizetést ér el, ugyanakkor 300—400 pengőt érjen el a leíró munkát végző gépírónők fizetése. Én tehát kifogásolom a racionalizálásnak ezt a módját és kifogásolom azt, hogy mi nem mertünk belenyúlni egyes dolgokba, hanem legfeljebb a legalsóbb részen lévő szolgák, altisztek és munkások bérének kérdésébe nyúltunk bele, ése 1987. évi június hó 25-én

} pénteken. vagy hozzányúltunk a legfelsőbb kategóriák fizetéséhez és a nyugdíjasok jogos igényeit csökkentettük, pedig egy helyesen keresztülvitt racionalizálással ezt a kérdést meg lehetett volna oldani. i Azt íbiszem, megindokoltam, miért nem •tartom helyesnek a kormány munkáját, a kormány tevékenységét és még csak azt kell megjegyeznem, hogy sajnálatosan látom, hogy bizonyos ellentét következtében nem »mi, akik; a »kormánynak kimondott ellenzéke vagyunk, (hanem még a saját pártja is egészen más, sokkel erősebb színben feltűntetve hozza szóba •ezeket. Nem beszélek azokról az izgatásokról, amelyek ma mindenfelé, főleg a Dunántúlon 'folynak, de le kell szögeznem, hogy amikor a 'Dunántúl egy részén a pénzhataknasságok, 'másrészt a nagybirtokok ellen folyik a hadjá»rat^ — olyan hadjárat, amely már ügyészségért kiált — ugyanakkor megállapítást nyert, 'hogy azok a nagy szólamok, amelyekkel még •a leg »Nep.«-pártübb urak ás egyes vármegyékóén megjelentek, szemtől szembe való állítás fután egyszerű falusi pletykává, vagy tréfává •zsugorodtak össze. Ha valaki ma felelős helyen van, felelős helyről beszél és az ország 'vezetésére érzi 'magát 'hivatva, nem cselekszik (helyesen, ha főleg ma az amúgyis forró időkiben pletykákkal, kellemetlenségekkel egymással szembeállítani engedi a társadalmi osztályokat, (birtokosokat a földnélküliekkel, a tőkét a munkásokkal stb., stb. En tehát legelsősoriban azt kérem a kormánytól, hogy minden ere•jével vessen ennek gátat, gátat is vethet, mert 'a pletykaterjesztők egy része ott van a kormány háta mögött ülő pártban. > Mélyen t. Felsőház! TJgy gondolom, fel vagyok mentve az alól, hogy a költségvetés •részleteit is [taglaljam, mert hiszen a költségvetésben foglalt tételeiken módosítania felsőháznak amúgy sincs módjában. Miután pedig •nem helyeslem a költségvetés emelkedését, nem helyeslem azt a munkatervet és munkálkodást, amelyet a kormány a jelen körülméhyek között keresztülvisz, a 'költségvetést nem •fogadom el. • Elnök: A pénzügyminiszter úr ő nagyiméltósága kíván szólani. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Expozém során a Képviselőházban idéztem Gladstone szavait, amelyek szerint a költségvetések nem csupán számítási műveletek, hanem ezerféle úton befolyás oljáik az egyesek boldogulásának útjait, a társadalmi osztályok egymásközti viszonyát és az ország erejét. Eiz az igazság vezetett ennek a kötségvetésnek az egybeállításánál. Arra törekedtem, hogy az ország egyetemes érdekeinek szem előtt tartásával, az adottságokkal számoló józan takarékossággal reális költségvetést terjesszek az országgyűlés elé, amely biztosítja az államra háruló feladatok teljesítését^ olymódon azonban, hogy egyúttal szolgálja és előmozdítja az egyének széles köreinek boldogulását is. Hálásan nyugtázom azt, hogy a magas színvonalú felsőházi vita során ezt a konkrét eredményekben megnyilvánuló hatását a költségvetésnek, szinte kivétel nélkül elismerték. Merem állítani, hogy a költségvetés valóban józan, valóban reális és az adott helyzetben az optimumát hozza annak, amit viszonyaink megengednek. Károlyi Gyula gróf a bevételi előirányza-