Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

298 Az országgyűlés felsőházának ^6, ülése 1937. évi június M"24-éh, csütörtökön. Ha 40 olyan fiú közé, aki művelt családból jön, aki otthon a szülői háznál is művelődik, 10 másikat teszek ,be, akiket a példa nevel, akkor az a 40 azt a 10-et magával viszi. Fordított esetben azonban lefelé nivellál és sajnos, mi ma hamis szociális érzésből lefelé nivellálunk és veszedelembe döntjük ezt az országot. Adjuk meg mindazoknak, akik értelmileg arra valók, az érvényesülés lehetőségét. Fizessenek a gazdag szülők, akiknek tehetséges a gyermekük, közepes tandíjat, fizessenek a gazdag szülők, akiknek nem tehetséges a gyermekük, bármilyen fokozatú tandíjat, a szegény szülők pedig, akiknek_ tehetséges a gyermekük, ne fizessenek tandíjat, sőt azok gyermekei, ösztöndíjat kapjanak és így neveljék a nemzedéket. Ma azonban nagyon sok tekintetben látom azt, hogy egy nagyon kevéssé művelt rétegből jönnek a ^gyermekek a felsőbb iskolákba, ami által kifejlődik egy bizonyos szellemi proletariátus, amely nemcsak anyagi értelemben az, hanem félműveltségével is. Itt ^, jelenség az, hogy nem abból a rétegből jönnek, amely közel áll ahhoz, amelyet előbb az eredeti ősi kultúra első rétegének neveztem, nem a földmíves társadalomból, vagy legalábbis nagyon kevéssé abból, hanem már azokból, akik abból kiváltak, attól elváltak, amelyeknek a földdel már nincs kapcsolatuk, a vasúti Őr, a hivataszolga, stb. köréből, akik már a régi kultúrától, a föld kultúrájától elszakadtak, akik benne vannak az alagútban, az eredeti kultúra és a másik kultúra között, de az alagút elején. Ezekből nevelünk egy féleivilizált társadalmat, amely magával rántja és magához vonja azokat, akik e fél-civilizált iskolatársadalmon belül kisebbségben maradnak; úgy, hogy nem végzünk elit-nevelést, hanem, ennek pont az ellenkezőjét végezzük ma. Ezzel kapcsolatos az ifjúság elhelyezése is. Az ifjúság elhelyezésének két oldala van, amelyre rá kell világítani. Az egyik az, hogy rengeteg olyan ifjú jön ki az iskolákból és az egyetemekről is, — magam is gyártom, mondhatom tehát, hogy vart és hogy milyen— aki nem arra való, hogy felelősségteljes állásokba jusson. A legnagyobb része olyan, hogy legfeljebb arra, olyan szolgálatra alkalmas, amelyet a német Handlangerdienst-nek nevez és sajnos, ha kijönrek, —ezt egyszer már elmondtam két évvel ezelőtt, a doktorátusról beszélve — egyformán követelik maguknak a jogokat az elhelyezéshez, egyformán is kapnak jogokat a szellemi képesség szempontjából, de nem egyformán a protekció szempontjából. Számtalan tehetséges tanítványomat nyomták el és nyomták vissza az állásokból olyanok, akik jelentékenyen tehetségtelenebbek, éppen a tömeg és a protekció folytán. Az ifjúság elhelyezése mindjárt könnyebb lenne, ha nagyobb lenne az iskolákban a szigorúság. Miért szükséges az egyetemet végzett ifjúságnak ezt a tömését produkálni? Megérteném, ha akkor produkálnak, ha a nemzetnek ennyi nagyszerű fia volna, aki tehetséges, aki arravaló. Akkor megérteném azt az igyekezetet is, hogy ezeket elhelyezzük, de amikor nincs így, amikor ezeknek nagyobb fele nem arravaló, amikor ezeknek egy jelentékeny része olyan tehetségtelen, hogy a II. gimnáziumban meg kellett volna neki mondani, hogy ne folytassa, de a nemzet tehetetlenségéből kifolyólag ezek haladtak tovább, akkor nehéz szívvel kell, hogy megmondja reki az ember később és nagyon nehezen teszi meg a professzor azt, hogy amikor az illető már III-ad—IV-edéves az egyetemen, akkor mondja meg neki, hogy: ! kár volt ezért a 12 évért, mert maga nem idevaló. Ez a neüizet bűnt követel s bűnt követ el minder ki, aki ehhez a maga erejével, protekcióval vagy egyébbel, vagy csak azzal is hozzájárul, hogy nem cselekszik. A tanárság sok tekintetben tehetetlenül"áll ezzel szemben. : Amikor én a Közoktatási Tanácsban elő: szőr ültem asztalhoz, akkor egy vastag rendtaiv tást adtak a kezembe, átnézés végett. Ha jól emlékszem, 190 szakasza volt, ami természetesen csak árra jó, —mint minden dolog, amely 190 4-ból áll, csak arra jó, — hogy a 190. § ellentmondjon a 70. §-nak, és a 75, ellentmondjon az 5-nek; {Derültség.) csak akkor nem fognak a paragrafusok egymásnak ellentmondani, ha az egészet lerövidítjük 10 paragra! fusra és akkor mindenki meg is érti, — dé' valaki megsúgta nekem, hogy azért kell, hogy ez így legyen, nehogy valaki elolvassa s ha el is olvassa hogy meg ne értse, mert akkor ez jó védelem lesz a protekció ellen. (Derültség.) így néz ki az élet, <az az élet

% amelynek az irányításában, sajnos, mindnyájan résztveszünk. ; Ezzel a szigorúsággal és az ifjúság elhelyezésével kapcsolatosan legyen szabad egy harmadik modern jelszóhoz, a gyakorlati Oktatáshoz is hozzászólnom. Mi az a gyakorlati oktatás? Mit gyakoroljon a tanuló? Act, amit az életében' csinálni fog? Azt nem lehet az iskolában megtanulni, azt csak az életben lehet megtanulni. A gyakorlati oktatásnak legjobb módja az elméleti oktatás, az, hogy az embereket gondolkodni tanítsuk meg, mert az, hogy azután az ember mit csináljon ott, ahová iaz életben állítják^ rendszerint ott tanulja meg.; Ezért fontosabb, hogy gondolkodni tanítsuk meg., , En magam is régen nem voltam iskolában, úgyhogy tavaly és tavalyelőtt, mikor végigjártam az iskolákat, magam is sok mindenféle úját tanultam és láttam, de újra láttam azt, ami ellen ma annyi szó hangzik, talán olyanoktól is, akik nem néztek végig vagy 100 órát a gimnáziumokban, láttam a latinnak és a matematikának az óriási észképző erejét. Ha utána egészen elfelejti is a tanuló es ket ey múlva abból a latinból és matematikából, mint tananyagból, semmit sem tud, hanem csak beolaj ózzák az eszének a csapágyait ezek^ a tarP-vak. mert. erre alkalmasak, akkor mar sokkal többet tanult a diák, minthogyha mindenféle olyan tárgyat tanult volna, mondjuk, gazdasági tárgyakat is, amelyeknek az elméleti axiómái — amint csak az utóbbi idők tanulságaiból is láttuk — szinten hamar elmúlnak, amelvek praktikus felhasználása, ?, kalmazása pedig öt évről öt évre es tíz evrol az évié tökéletesen megváltozik. Természetesen helyes, hogy tanuljanak ilyent is, de ova intek attól, hogy valaha is arra az útra tarunk, hogy túlságosan, a praktikus oktatásra helyezzük a súlypontot, mert az lenne a leginpraktikusabb cselekedet, amit csak keresi ^hj^mk,.., Az embereknek az eszet gyyakoroltassuk s akkor meg fogják állni a helyüket ott, ahova • őket, állították, esetlen ^M-harom különböző foglalkozásban egymás után. , Azt, aki buta, aki nem elég ügyes arra, hogy különböző foglalkozásokba állítsuk, beál- . líthatjuk egy foglalkozásra tökéletesen és azt -