Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

280 Az országgyűlés felsőházának í6. ül kaphat kedvet az ifjúság gazdasági pályákhoz, mert senki sem ismerteti meg vele ezeket, a középiskolákban jóformán nem is hall ezekről. Még a kereskedelmi iskolákban is gyakorlatibb eszközökkel kellene a szaktárgyak iránti érdeklődést felkelteni. Mélyen t. Felsőház! Most, néhány héttel ezelőtt a kereskedelemügyi miniszter úr megbízásából az egyik fővárosi felsőkereskedelmi iskolában érettségi miniszteri biztos voltam. 59 leány érettségizett. Jellemző, hogy a kitűzött tételek közül a magyar irodalmi tételt, âmely a magyar regényírás fejlődéséről szólt, az 59 közül 58 dolgozta ki és csak egyetlenegy hallgató vállalkozott arra, hogy a közgazdasági tételt dolgozza ki. A tanonciskoláknak is szemléltetőknek és gyakorlatiasabbaknak kellene lenniök. Tisztában kellene azonban lennünk azzal, hogy az iskola által nyújtott nevelés csak alap, mert a szakképzettség a fontos. A gyakorlati alapismereteket pedig bizony csakis a tanoncoktatással, illetve a tanoncmunkánál lehet elsajátítani. A 'tanoncból lesz a segéd vagy a kereskedelmi tisztviselő, aki így ezen az úton sajátítja el a nélkülözhetetlen árnismeretet, a kereskedelmi szokásokat, így tesz szert tapasztalatokra, így ismeri meg az élet ezer apró kis kérdését, így ismeri meg a belföldi ós külföldi összeköttetéseket. Szakmánkint gyakorlati irányú szakkönyveket kel; lene íratni, mégpedig lehetőleg a gyakorlati élet embereivel. A gyors- és gépírás mellett a nyelvek tökéletes megtanítására kell törekedni, mert csak a művelt és idegen nyelveket beszélő modern kcreskedőgeneráeió léphet ki ma sikerrel az életbe. Az arra érdemes fiatal kereskedőket külföldi tanulmányutak keretében ösztöndíjakkal külföldön kell gyakorlatilag továbbképezni, aminthogy erre vonatkozólag a kereskedelmi miniszter úr ő nagyméltósága kilátásba is helyezett bizonyos támogatást. Mindezek mellett a szempontok mellett juthat csak szerephez ^ a tőke, mert a tőke, a pénz r egymagában még nem elég. Nagyon fontos tényezője a vállalkozásnak, de nem az egyedüli; a tőke csak segédeszköze a szakismeretnek és az előbb említett lelkitulajdonságoknak, amilyen volt a bátorság, önbizalom stb., amelyekhez — főleg az első időben és ma — a lemondás is járul. A tőkét csak ezeknek a tulajdonságoknak az összessége és harmóniája fogja valóban termelő tényezővé tenni. Az állam által létesítendő Önállositási Alap mindenesetre ebben a tekintetben is nyújthat segítséget, fontos volna azonban, hogy a kezdő kisiparosoknak és kiskereskedőknek az önállósulás első éveiben az állam bizonyos intézményes segítséget nyújtson, r adómentesség vagy lényeges adókedvezmények formájában. Ha ezt a kormány mint iparfejlesztési tényezőt, a nagyiparnál eredményesen érvényesíti, akkor ezen a téren _ ennek még messzebbmenő gazdasági és szociális jelentősége lesz. Éppen ezért erről a helyről is bátor vagyok erre a kérdésre a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának a figyelmét felhívni. A kiskereskedői és kisipari hitel biztosítása általábanvéve nagyfontosságú. Ebbe a hitelakcióba volna azonban bekapcsolandó ez a kezdő kereskedő-generáció is. Főleg a kisipari hitel nyújtása terén a kormány számottevő intézkedéseket tett már és reméljük, hogy éppen a kezdeti tapasztalatok folytán tovább fogja ezt építeni, Fontos volna azonban a kiskeresése 1987. évi június hó 2k~én, csütörtökön. kedelmi hitel kérdésének megoldása is, amire eddig tulajdonképpen még nem is tétettek számottevő intézkedések. A kiskereskedelmen és a kisiparon való segítés nem pusztán kispolgári érdek, hanem a nemzeti erő növekedésének is fontos tényezője, mert számos önálló, erős kisember, önálló exisztencia lesz a legegészségesebb ellensúlyozója minden baloldali szélsőségnek. Ez a réteg az igazi nemzetfenntartó elem; amiellett a pénzügyminiszter úrnak még azt is megmondhatom, hogy a legegészségesebb adóalany, mert hiszen a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága ismerte be legutóbb, hogy a nagy részvénytársaságok és főleg a korlátolt felelősségű társaságok egy része jóval erején alul adózik. Amint látható, célszerű és öntudatos kormányintézkedésekkel igenis, fel lehet kelteni az ifjúság érdeklődését és az ifjúságot ezekre a gyakorlati, gazdasági pályákra lehet irányítani. Éppen e célból a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara külön bizottságot is állított fel, amely sorozatos üléseken tárgyalta ezt a kérdést, a gyakorlati élet szemüvegén át nézve a dolgokat és a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltóságának konkrét javaslatokat is tett. Még csak az a kérése a kereskedelemnek a kereskedelemügyi miniszter úrhoz,, hogy a jövendő új kereskedő-generáció mellett legyén tekintettel a kormányzat a régi, már meglévő, vagy bizonyos mértékben még meglévő mai kereskedelemre is. A kormány általános gazdasági politikáját a nagy tömegek érdekének kell irányítania. Éppen ezért a kisiparosok és a kiskereskedők már számuknál fogva is igényelhetik, hogy a kormányzat mentse meg ezt a két derék és fontos foglalkozási ágat. A kartelek keze olyan súlyosan nehezedik ezekre, hogv legfeljebb olcsó külföldi áruk importjával lehetne ezt ellensúlyozni és ezek ellen védekezTii, de ezt is lehetetlenné teszik a túlmagas vámot. A nyersanyagáraknál olyan emelkedés mutatkozik, hogy a magas árak miatt a kisiparos a maga becsületes polgári hasznát nem is tudja készítményei áraiba belekalkulálni és ez lehetetlenné teszi számára a termelést. A kisipari termelés pedig nem pusztán termelési kérdés, hanem elsősorban a foglalkoztatás kérdése is és a nagy tömegeknek jobb áruval való ellátásának kérdése. Joggal várhatja tehát a kisiparos, hogy a munkalehetőségek és a munkaalkalmak ne vonassanak el előle, hanem teremtessenek részére. Ennek egvik hathatós módi a lesz egyrészt az, ha védelmet nyernek a közüzemek indokolfflan versenve ellen, másrészt pedig a közszállításokba való intenzívebb bekapcsolás. Minden olvan területen, ahol a kisiparosok meg tudják állni a helyüket, csakis a kisiparosoknak volna szabad munkához jutniok. A kö/szállításokkal kapcsolatban a kisipar védelmére célszerű volna az ipartestületek útián az árak elemzésének kidolgoztatását szakmák szerint elrendelni. A közszállítások odaítélésének mai rendszere, tudniillik, a .becsületesen kalkuláló kisiparost nasrvon sok esetben kiszolgáltatja az ^irreális ajánlattevőnek, aminek eervik eredménye azután az, hogy különféle pótfelszámításokkal drágítják meg végeredményben a munkát, további eredménye pedig a sokszor silány áru és. a szállított rossz munka. Ezek diszkreditálják azután a