Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

Az országgyűlés felsőházának 46. ülés ban az ellen a szisztematikus tekintély rombolás ellen, amely ma az egész országban folyiK, minden magyar embernek tiltakoznia kell, mert ez a legbiztosabb szállásesinálója a bolsevizmusnak. Ha azt halljuk nap-nap mellett, nyilvánosan népgyűlésen, hogy a főbiró, a közigazgatás nem a törvény szerint, nem az igazság szerint ítélkezik, hanem rokonszenv, pártállás szerint. Ha a nép nap-nap mellett ezt hallja, természetes, hogy végre is megrendül a bizalma a hatóság iránt és bizony az a nimbusz, amely kell, hogy a tekintélyt körülvegye, lassan szertefoszlik. Megtörtént az, hogy egy vármegye alispánját, aki politikával sohasem foglalkozott, akit pártkülönbség nélkül a varmegye közgyűlésén mindenki a legnagyobb hódolattal és szeretettel üdvözöl, aki népjóléti intézmények terén, a mezőgazdaság emelése terén és minden tekintetben elévülhetetlen érdemeket szerzett a vármegyében, egy jelentéktelen, a közigazgatáshoz egyáltalában nem értő ember állandóan minden ok nélkül gyanúsít, rágalmaz, csak azért, hogy a nép előtt mutassa, hogy ö milyen nagy embfu*, milyen nagy legény. E fölött meg kell döbbennünk es azt hiszem, ezt a politikai szegény légé nytípust, amely ma kezd kialakulni, ki kell irtani a közéletből, mert különben minden tekintély tönkre megy. Megtörtént, hogy egy főispánt, aki rendet akar csinálni, sárral dobálnak meg, megrágalmaznak, hogy lehetetlenné tegyék. Ez ellen a tekintélyrombolás ellen minden embernek tiltakoznia kell, mert ott, ahol már nincs tekintély, kezdődik az anarchia, a bolsevizmus és akkor hiába mondja a miniszter, hogy mi a rendet fenntartjuk és garantáljuk, mert senki sem fog a parancsszóra hallgatni. A tekíntélytiszteletnek azonban a protekciós szellem sem használ, amelyről ma annyit beszélnek. En nem tudom, van-e ilyen szellem, vagy nincs, azonban látom iazt, éppen a tekintélyrombolás következménye gyanánt, hogy ma, ha a választókon adót akarnak behajtani, ha egységespárti az illető, Nep.-jelvénnyel je. lentkezik. hogy ő egységespárti és mégis be akarják hajtani az adót, ha kisgazdapárti, őt zaklatják, ha pedig sváb, akkor németsége miatt üldözik. Ma mindenki rendesen nem a fölöttes hatósághoz, hanem egyenesen a miniszterhez fordul és a képviselő reggeltől-estig jár sürgetni és kijárni az ügyeket. Amikor képviselő voltam, egy választóm azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy megdöglött a lova. írt a belügyminiszter úrnak, küldjön neki 400 pengőt, hogy lovat tudjon venni és én sürgessem meg ezt a 400 pengőt, ha azt akarom, hogy még egyszer reám szavazzon. (Derültség.) Ez egészségtelen dolog, ez árt a tekintélytiszteletnek. Az összeférhetlenségi törvény keretében tulajdonképpen meg kellene tiltani azt, hogy képviselő magánügyekben kisürgessen és kijárjon, mert. ennek a vége azután az, 'hogy amely ügyet nem sürgetnek, — bizony tudnék szomorú példát erre — r az fekszik évekig. A képviselőnek kötelessége, hogy közügyekben eljárjon s hogy a parlamenti tárgyalásokon néha résztvegyen s nemcsak akkor) amikor a fizetését kapja. (DerültséaJ A kormányzatnak is egészen termeszetszem kötelessége, hogy minden ügyet, akár szegényé, akár gazdagé, a beérkezési sorrendben egyformán, sürgősen és igazságosan intézzen el. {Helyeslés.) 1937. évi június hó 24-én, csütörtökön. 273 Mélyen t. Felsőház! Egy nehéz és súlyos probléma az ifjúság elhelyezése. Erről annyit beszéltek, hogy, azt hiszem, nekem nem kell erről sokat szólnom. En az úgynevezett szelekciót nagyon helyesnek tartom az iskolában, azonban a gyermek képessége és nem a szülők állása szerint. Szontagh Jenő igen t. barátom. felsőházi tag úr, — akinek érdekes cikkeit és' beszédeit szívesen olvasom és hallgatom — nemrégen szóvátette azt, hogy, gondolom, az ő vidékén, egy bérescsalád a fiát taníttatta. Az egész rokonság összefogott, összeadták a pénzt és a fiú valahogyan el is végezte a gimnáziumot, de csak úgy átbukdácsolt rajta, — szamár gyerek volt, nem igen tanult. Azt mondia Szontagh felsőházi tag úr: hát kérem, ha már ez a béresgyermek is úr akar lenni, mi legyen az alispán fiával? En, mint szintén szegény falusi szülők gyermeke, erre nem akarok válaszolni, de nagyon örülnék, ha alkalomadtán válaszolna erre a kérdésre Szonatgh Jenő úgy, ahogy elképzeli ennek az érdekes problémának a megoldását, hogy hát mi legyen az alispán, a főispán, vasrv akár a miniszter fiábó

1

, ha az is csak úgy átbukdácsol az iskolákon? En nem tartom helyesnek azt sem, hogy mindenkit, aki rosszul tanul, régi recept szerint, elküldenek iparosnak. Ha én miniszter volnék, azt az utasítást adnám a tanároknak, hogy a legjobb, a legjelesebb tanulókat irányítsák az ipari és kereskedelmi pályákra, hogy megtörjenek az évszázados előítéletek, hogy úttörők legyenek és megalapítsák azt az intelligens iparos- és kereskedőosztályt, amely az egész világon a középosztály legfüggetlenebb és legértékesebb rétege. (Úgy van! Ügy v.an!) Az iparügyi miniszter úr ő nagyméltósá gának eddigi működése mutatja, mennyire szükségünk volt és van ma is iparügyi minisztériumra. Meg vagyok győződve arról, hogy az ő működése új korszakot nyit hazánk kisiparának történetében. Ő tud önbizalmat, hitet önteni az iparosságba a jövő iránt. Neki igaza van abban, hogy a kisiparos létjogosultsága, igenis, ma is megvan és hogy a kisiparos képessége, technikai tudása fel tudja venni a versenyt a gyáréval, sőt értékesebbet is tud produkálni annál. Én nagyon örülök és különösen hálás vagyok neki azért, hogy Baranyában akarja az üveggyöngygyártást bevezetni, ezzel a kisiparosnak újabb jövedelmi forrást biztosítva. Ha a miniszter úr itt volna, arra kérném, érdeklődjék a Pécshez közel lévő Öbánya kis falusi fazekasipara iránt, amelynek produktumai Londonban is általános feltűnést keltettek. Bátor vagyok még egészen röviden az igazságügyi tárca költségvetéséhez hozzászólani, mégpedig a falusi ember szemszögéből, meg lévén győződve arról, hogy az igazságügyminiszter úr, ha itt volna, bizonyosan jóindulattal hallgatná meg a laikus észrevételeimet és honorálná azokat. Minden igazságügyminiszter Programmjá

bau benne van a jó, olcsó és gyors igazságszolgáltatás. E programmnak megvalósítása érdekében tényleg nagyon sok történt, azonban, azt hiszem, az utóbbi években még nagyon sok tennivaló van hátra e téren. Ügy látom, hogy az igazságszolgáltatás legfontosabb faktora a járásbíróság. Ha itt helytelenül indítanak el egy pert, ha a tanúkihallgatás helytelenül történik, akkor a per sorsa rendesen meg van pecsételve a későbbi fórumokon is. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1980. évi XXXIV. te. úgy a polgári, mint a büntető-