Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-46

270 Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1937. évi június hó 24-én, csütörtökön. jobb világot sóba nem fogja felépíteni, erre csak a jóság, a szeretet, az erkölcsi fölény képes. Herczeg Ferenc egyik regényében, a Pogányokban egy gyönyörű mondás ragadta meg figyelmemet és maradt meg emlékezetemben, A regényhős azt mondja Gellért püspökről: »Csak ilyen rettenetes jóság ne volna a világon.« Rettenetes hatalom, az egyetlen világhatalom, az egyetlen nagyhatalom a jóság, a szeretet, az erkölcsi fölény, amely előtt a gyűlölet és a gonoszság előbb-utóbb térdre kényszerül. A mai kor fejlődéséből mintha egy típus, a jóember típusa kiesett volna. Régente egy Assisi szent Ferenc, vagy a középkori lovagrend, melynek tagjai, ha nem tudták kiváltani a gályarabot, maguk álltak be helyette, nemesítőleg, átalakítólag hatottak egész korokra, és ha tőlem függne, én ma Is inkább a szeretet bőseinek, az önfeláldozás héroszainak, mondjuk, annak a szerzetesnek, aki a leprások közé ment, hogy őket ápolja és vigasztalja, hogy aztán velük együtt elpusztuljon, emelnék szobrot, mint a zseninek vagy hadvezérnek, akik töblb átkot, mint áldást hoztak a világra. A jóság, a szeretet, az önfeláldozás azonban erkölcsi fogalmak, melyek a vallásból fakadnak és abból táplálkoznak. Meg vagyok győződve arról, hogy az úgynevezett zsidókérdés azonnal meg volna oldva, ha a zsidóság a felebaráti szeretetet, a 10 parancsolatot, amelynek betartására vallásuk őket Is kötelezi, megtartanák. Azonban ők nem tartják be éppúgy, mint ahogy a keresztények sem tartják be, mert különben minden szociális kérdés régen magától megoldódott volna. Legyünk egészen őszinték és igazságosak, ismerünk zsidókat, akik alkalmazottaikkal humánusan bánnak, és ismerünk keresztényeket, akik alkalmazottaikat kizsarolják. Tegnap is hallottuk és ma is hallottuk, hogy keresztény és nemzeti alapon állunk. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága nemrégiben azt mondotta, hogy Magyarországon a keresztény világnézet uralkodik. Nem tudom, kissé pesszimista vagyok, én ezt a keresztény világnézetet csak hallom, de nem nagyon látom, és azt hiszem, igaza lesz a nagynevű református püspöknek, Ravasznak, aki a múltkor azt mondotta, hogy talán csak 20% olyan keresztényt ismer, aki a hiteért képes volna áldozni is, szenvedni is. Ügylátszik, a gépek, az anyag imádásanak korszakában a lélek valahogyan háttérbe szorul és elsatnyul. Mi kultúrát akarunk, a lelek kultúrája és vallás nélkül, és ennek igazolására hivatkozunk a régi pogánykorok fejlett kultúrája. f , De ha meg is bámuljuk az egyiptomi gúlákat, vagy Hellas művészetét, márvány-szépségét, vagy Róma fejlett művészetét, a történelem azt mondja, ihogy ez egy -szomorú, vigasztalan korszak, a rabszolgaság korszaka volt, mikor a világ fele .rabszolga-sorsban, az állaténál rosszabb sorsban élt. Ebben a korszakban hangzott el a igőgös és büszke Rómában: »Carthaginem esse delendam«. Es évszázadok és évezredek távolságán át is halljuk a Fáraó által halálra korbácsolt és haldokló rabszolga feliajdulását: »Minek él a pór! Követ^ hord a gúlához az erősnek és utódot állítván, jármában meghal. Milliók egy miatt.« Ma a pogányságba való visszasüllyedésnek, egyesek és népek zsarnokságának vészelve milliók felett kisért. Nekünk vissza kell térnünk az alapihoz, a forráshoz, ahonnét a keresztény világnézet és a keresztény kultúra elindult, A kereszténység a lelket állítja a kultúra középpontjába, a lelket akarja jónak és nemesnek. Amidőn azt 'mondja, hogy a lélek a legfőbb érték a világban,^ mert mit használ az embernek, ha lelkének kárát vallja, akikor kimondj ti MZ emberi méltóság, az emberi testvériesség örök elvét. A kereszténység alapítója azt .mondja: »Arról ismernek meg benneteket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást«, Ezt a krisztusi szellemet kell belenevelni az egyénibe, hogy erős, rendületlen hite és keresztény meggyőződése legyen, e nélkül soha sem fog uralkodni a társadalomban a keresztény világnézet. E nélkül, lehet — ahogy Rákosi Jenő mondotta — politikai kereszténységet csinálni, de keresztény politikát soha. Ebben a nagy munkában, a lelkek reformjában, a lelkek talpraállításánák a munkájában, minden egyháznak össze kell fogni felekezeti különbség nélkül, de kell, ihogy fokozott (mértékben kivegye részét ebből a (munkából az úgynevezett falusi intelligencia is. Divatba jött újabban nagyon lebecsülni a falusi intelligenciát. A miniszterelnök úr nemrégiben nagyon íg'azságos és megérdemelt kritikában részesítette az úgynevezett falukutatókat. Ezeknek a falukutatása mindig azzal végződik, hogy mindennek az oka a falusi intelligencia, ők -mindent jobban osnáltak volna, és azután továbbállanak. Nemrégiben egy neves politikus is, akit személyileg is nagyrabecsülök, nagyon lekritizálta ezt a falusi intelligenciát, bár talán nem általánosságban gondolta. Nem emlékszem a szavakra, de azt kjjelentette hogy a falusi intelligencia teljesen értéktelen. En, mint ennek a falusi itelligenciának szerény tagja, tiltakozom ez ellen a beállítás, ez ellen a fájó és igazságtalan kritika ellen. Mert kérdezem, kik tartoznak a falusi intelligenciáihoz? Ez alatt rendesen a papot, a tanítót, a jegyzőt értjük. Merem mondani, hogy a falusi intelligencia megtette kötelességét, hivatása magaslatán áll. Mi nem. voltunk a szociáldemokratákkal a népgyűléseken, a városházán, mi nem izgattunk a forradalomra és amikor kitört, nem mentünk a ibŐTÜnket menteni, hanem helyünkön maradtunk, moha tudtuk, hogy aa életünkkel játszunk. Vary Albert képviselő úr, tisztelt barátom, a volt koronaügyész jegyzeteiből nagyon megható történeteket tudok arról, hogy a papok felekezeti különbség nélkül tudtak szenvedni, meghalni hitükért és hazájukért. így például Esztergom közelében egy plébános, amikor egy hívét, akinek sok gyermeke volt, a kommunisták fel akarták akasztani, felajánlotta, hogy őt akasszák fel helyette. Amidőn már az akasztófa alatt állott, azt mondottak, hogy éltesse a kommunizmust és akkor nem hajtják rajta végre a halálos ítéletet. Azt mondotta erre: »Én hazám és egyházam árulója nem leszek.« Egy káplánt, aki nem árulta el, hogy ki húzta meg a harangot az ellenforradalom jelzésére, egyszerűen lelőtték és egy árokba dobták. De hiszen tudjuk, hogy milyen munkát végez ma a tanító a falun: leventéket oktat, szövetkezeteket vezet és a népművelésben részt vesz. A jegyzők, legalább is azok, akiket én ismerek, — noha túl vannak halmozva munkával — ma is tanácsadói és vezetői a népnek. (Az elnök széket Beöthy László foglalja el.) A forradalomkor a magyar állameszméhez A^aló hűségben megtartottuk a népet és akkor,