Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-36

• Az országgyűlés felsőházának 36. ülése ki, hogy munkatársait saját maga választotta meg. (Ügy van! — Élénk taps.) Különös örömmel tölt el bennünket gazdákat, hogy a kormányelnök úr, aki egyúttal a földmívelésügyi tárca vezetője is, alaposan ismeri a gazdasági kérdéseket — hiszen a mi testünkből, a mi vérünkből való — sa mellett a Darányi név reánk különös varázzsal is bír. (Taps a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy itt kifejtett programmja kapcsán most egyes külkereskedelmi vonatkozású kérdésekre térjek rá röviden. Tudomásul vesszük a miniszterelnök úr ő excellenciája bejelentéséből, hogy a Külkereskedelmi Hivatal ia külügyminisztérium hatáskörébe került, de elengedhetetlen kellék és csak az kelt megnyugvást, ha a mezőgazdaságra vonatkozó ügyek irányítása, az ezek felett való határozathozatal és az ezek tekintetében való utasítások adása ismét a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe és ügykörébe fog tartozni. Különböző, velünk kereskedelmi viszonyban levő államokkal való forgalmunk lebonyolítása körül, amely államokba mezőgazdasági kivitelünk irányul, pénzük értékcsökkenése folytán« remélhetőleg csak időlegesen, de bizonyos zavarok mutatkoznak. Az ezek eltüntetésére szükséges intézkedések bizonyos mértékben és bizonyos részben már megtétettek, de ennek ellenére éber figyelemmel kell kísérni kivitelünket és terményeink értékesítését ezekben a viszonylatokban, nehogy e téren a termelőt veszteségek érjék, mert ezeknek a piacoknak időleges elvesztése is nagy károkat okozhat egész gazdasági életünknek, mivel egy elvesztett pozíciót visszaszerezni mindig nagy nehézségekkel jár. (Ügy van! a középen") A kivitel és értékesítés kérdéseinek figyelemmel kísérése tehát kell, hogy a kormány elsőrendű feladata legyen. A külállamokkal ilyen kérdésekben való tárgyalás joga kizárólag a kormányt és a kormány erre felhatalmazott képviselőit illeti meg és senki mást. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezeknek a tárgyalásoknak eredményével nem lennénk megelégedve, megvan a módunk arra, hogy itt a Házban ezt a gesztiét tárgyilagos bírálat .tárgyává tegyük, mert hiszen a kormány felelős. (Ügy van!) Továbbá a kivitel terén nem szabad egyes alakulatokat mások rovására kedvezőhb elbánásban részesíteni, nagyobb kiviteli lehetőségek juttatásával, mint amely őket aránylagosan megilleti, sem pedig olyan üzletágak felkarolására if elhatalmazni, vagy felbiztatni, amelyek nem tartoznak az ő feladatukhoz és nem felelnek meg alapításuk céljainak- (Ügy van! Ügy van!) A minduntalan keletkező új értékesítési szövetkezetek ügye figyelemmel kísérendő, mert ezek illegális versenyt támasztanak a régi, kipróbált mezőgazdasági és egyéb szövetkezeteknek. (Ügy van!) A közélet megtisztítását várjuk az igen t. miniszterelnök úr ő excellenciájától és kormányától, a belső békét és a kölcsönös megértést, a nemzet összes tehetségeinek munkába állítását a szent cél érdekében, viszont mellőzését mindazoknak a törekvéseknek., amelyeknek alapja csak az egyem érvényesülés vágya, önzetlenség és rátermettség nélkül. (Általános élénk helyeslés és taps.) Merítsen ő excellenciája abból az erkölcsi tőkéből, amely az országban rendelkezésére áll és háta mögött fogja találni a nemzet öszszes alkotásra hivatott tényezőit. (Ügy van! FELSŐHÁZI NAPLÓ. II. 1936. évi október hó 22-én. csütörtökön. 17 • t Ügy van! — Taps.) Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr ő excellenciájának személye, közismert úri felfogása és tapintata a legalkalmasabb arra, hogy a légköre az országban ne a szivárvány minden színében csillogó szappanbuborékokkal, hanem a termelő munkával legyen telítve és így azokat is táborába fogja vonzani, akik ettől a gondolattól most talán még idegenkednek. (Ügy van! Ügy van!) Midőn kormányának programmját megnyugvással veszem tudomásul és annak végrehajtására erélyt, kitartást és sikert kívánok a miniszter úr ő excellenciájának és kiváló munkatársainak, akiknek vállalkozását bizalommal kíséri az egész ország, ennek szolgálatába kívánom állítani csekély személyemet is, és hozzá kell tennem, hogy a miniszter úr ő excellenciája ebben a Házban megértésre fog találni hazafias célkitűzéseinek végrehajtásánál, amely munkálkodását odaadó közreműködésünkkel kívánjuk előmozdítani. Isten vezérelje ő excellenciáját. (Elémk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szontagh Jenő ő méltósága. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A felsőházban, ennek megalakulása óta nincsenek pártok. Értem ezt úgy, hogy ;a felsőház tagjai nem egyes politikai pártok keretében csoportosulnak, de meggyőződésüket fennálló pártkeretek nélkül is hangoztatták és fogják ezentúl is hangoztatni- Ez nem jelenti azt, mintha a Felsőházban bizonyos alkalmakkor ne alakult volna ki ellenzék is, de hiszen a miniszterelnök úr tegnapi és mai programmheszédében ismételten hangoztatta, hogy tárgyilagos bírálatra minden kormánynak szüksége van. Ha a miniszterelnök úr programmját végignézem, alig találok henne olyasvalamit, amit még abba beletenni kellene és alig találok olyasvalamit, aminek benne lételét kifogásolhatnám. Két dolog azonban mégis hiányzik belőle. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a nálunk annyira megszokott és a nemzet által is, sajnos, csaknem megkívánt csillogó és puffogó frázisok, (Derültség.) a másik pedig az, hogy nincs benne egyetlen olyan ígéret sem, amelynek megvalósíthatóságáról ne lenne meggyőződve. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy éppen a felsőház lesz az, amely ezt a két hiányt a legkevésbé kifogásolja. (Ügy van! Ügy van!) Amit a miniszterelnök úr a nemzeti egység értelmezéséről mondott, azt valamennyien éppúgy aláírhatjuk, mint azt a megállapítását, hogy a parlamentarizmust a pártharcok és demagógia járatta le és hogy erős kormányra és magaszínvonalú parlamentre van szükségünk. Nagyon örülök, hogy éppen erről a magas helyről hangzott el kijelentés a magyar közélet egyik legnagyobb kerítője, a népszerűség és tetszéshajhászás ellen, amivel a miniszterelnök úr azt az ezeréves magyar felelősséget állította szembe, amely bennünket multunknál fogva, de a jövő generáció (boldogulása érdekében is kötelez. Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök úr a közjogi javaslatok említésénél hangsúlyozta a kormányzói jogkör kiterjesztésének és — precízen először — a felsőház jogköre kiterjesztésének, reformjának elsőbbségét. Azt hiszem, nincs az országban senki, aki ne értene egyet azzal, amit a miniszterelnök úr a magyar külpolitikáról, mint konstruktív 6