Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

Az országgyűlés felsőházának 7. ülése nagy nyugtalanságot vált ki. Eveken át ígérték a hadikölcsönök valamelyes valorizálását és ebből a célból karitatív segélyeket is állítottunk be a költségvetésbe. A pénzügyminiszter úr most azt mondja, hogy 17 évvel a háború után hadikölcsönvalorizálásról beszélni nem lehet. Megértem őt és ha pénzügyminiszter volnék, — nem vagyok és nem is leszek az — magam sem ígérném meg soha a hadikölcsönök valorizálását, de akkor ne ígérje és ne adjon nekik reményeket a kormány más exponense részéről időleges kamatok juttatásával arra, mondván: várjatok, majd jönni fog ez is, mint ahogy már jött az életbiztosításoknak £IZ cl lehetetlen valorizálása, amelyet mégis örömmel fogadtak a biztosítottak, mert régi nagy vagyonukból legalább valami megmaradt. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: 18 millió pengőt viiz be most a gazdasági életbe!) Azt képzelem, ha egyszer már elhatározta magát a kormány arra, hogy a hadikölcsönök kamatait legalább is karitatív alapon adja meg azoknak, akik arra rászorultak, végül is egyszer el kell már szánnia magát arra is, hogy a hadikölcsönökkel történjék valami. Vagy mondjuk ki, hogy nem fog velük semmi sem történni! Még az is sokkal nagyobb bizalmat fog hozni, ha a kormány nyíltan beszél, mintha állandó ígéréssel, állandó vágyakoztatással olyan reményeket tart fenn, amelyeket valóra váltani nem tudván, csak önmaga iránt fogja a; bizalmat elveszíteni. Ma azt látom, hogy nemcsak hogy itt nem haladunk előre, de kisebb kérdésekben sem, olyan kisebb kérdésekben, amelyeket tényleg meg lehetne oldani. Itt van a beruházások kérdése: beruházások készpénzzel fizetve, vagy hitellel fizetve. Mi a különbség? Igen egyszerű: pénzkérdés csak. Amíg az útépítési beruházást a kormány három vagy hatéves hitel alakjában adja ki, addig egykét nagyvállalat fogja azt megkapni. Amint látjuk, keskeny és kevésbbé sikerült betonországuták épülnek, mert más ezt a hitelt ma megszerezni nem tudja, minden próbálgatás ellenére, még: az ipari beruházások céljaira szolgáló Imi. utján sem lehet a pénzt megszerezni. Ha a kormány rászánná magát arra, hogy a hitelbe való építkezés helyett készpénzzel építtetne és ő venné fel a beruházási kölcsönt, ebben az esetben képes lenne eltárni ettől az egykét nagyvállalattól, és megint megindulna nemcsak a kisebb emberek, a kisebb vállalkozók, a kisebb adófizetők részére, de megindulhatna a kőbányák részére is a munka, amely igen számos családnak 'adna kenyeret, a nélkül, hogy a nagyvállalatokban érdekeltek valami borzasztó módon éreznék a hiányát annak, hogy nem ők kapták meg az összes munkákat. Vagy itt van a másik kérdés: a bányák egyenlő részeltetése a megrendelésekből. Csodálattal látom, hogy a legkülönbözőbb alkalmakkor kalória alapján számítva a szénmegrendelés, 20—25%-kai drágább az egyik helyen, az egyik bányától, mint a másik bányától, és csodálatosképpen mégis a drágább bányákat favorizálják. Ezt nem lehet csinálni, főként most, amikor arról van szó, hogy igenis, végének kell lennie annak a helyzetnek, hogy túlfizessük azokat a termékeket, amelyeket egészen rentábilisan, sokkal olcsóbban is lehetne termelni és a köznek leszállítani. Itt van a harmadik kérdés, a Máv. fuvarrCPrQGSG Ha azt gondolja a kormány, hogy ezt a kérdést megoldotta azzal, hogy eltiltja a szekérfuPELSŐHÁZI NAPLÓ I. 935. évi június hó 18-án, kedden. 71 varozást, vagy azt gondolja, megoldotta azzal, kibocsátja a rendeletet, hogy kedvezményt, illetőleg tarifaleszállítást csak akkor kapnak a nagyobb birtokosok, ha kötelezik magukat, hogy 30 kilométeren túl nem fognak tengelyen vagy teherautóval szállítani, akkor nagyon téved, mert hiszen nem a nagybirtokosok azok, akik tengelyen szállítanak. Hiába fogják a nagybirtokosok aláírni, hogy ők nem fognak tengelyen szállítani, mert fognak szállítani a fuvarosok, azok a kisemberek, akiknek más vagyonuk, más jövedelmük nem lévén, kénytelenek a fuvarozásból megélni, mi pedig várjuk, várjuk immár éveken át, hogy a Máv. tarifareformja keresztül fog menni. Ezzel meg fogjuk érni azt, hogy tényleg mi, akik fuvarral, teherszállítással adjuk a jövedelmet a Máv.-nak, nem leszünk hátrányosabb helyzetben azoknál, akik mindenféle címen refakciákat kapva, voltaképpen a Máv. rossz szállítói, mert jövedelmet nem adnak, csak ők kapnak attól jövedelmet. Ezt még mindig nem tudtuk évek hosszú sora óta tartó sürgetés ellenére megkapni. Pedig ez a reform nem olyan, amely a nemzetközi élettől függne. Az útépítés reformja sem olyan, amely a nemzetközi élettől függne. Ügy gondolom, hogy ezeket meg lehet oldani és meg kell oldani. Amint például tudom, hogy a legújabb időkben igen erős irányzat érvényesül úgy a miniszterelnökségen, mint a kereskedelemügyi minisztériumban, hogy ezek a kérdések most már megoldásra kerüljenek. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban igenis megvan az elhatározás arra, hogy ez a kérdés minél előbb megoldassák úgy az útépítés, mint a Máv.-tarifa és a szénbányáktól való megrendelés ügyében. Ha ezek a kérdések megoldatnak, már tudnak valami mozgást hozni a gazdasági életbe s megfelelő pénz rendelkezésre bocsátásával, mint az előbb kifejtettem, tényleg tudnak segíteni a mai gazdasági életen és tudnak annyi erőt adni, hogy várhatunk addig, míg a nemzetközi élet megváltozik. Mélyen t. Felsőház! A költségvetéssel kapcsolatban meg van engedve az, hogy az ember a kormány politikai célkitűzéseiről és politikai irányáról is beszéljen. Ebben a tekintetben nem igen fogom a mélyen t. Ház figyelmét igénybe venni, mert nagyon is ragaszkodom ahhoz, hogy a költségvetést gazdasági és pénzüeryi szempontból bíráljam, miután a látszatát m kerülni akarnám annak, mintha én a költségvetést, azért nem fogadnám el. mert esetleg az én politikai irányom, vagy politikai meggyőződésem más, mint amelyet a kormány képvisel. Nem tagadom, nem vagyok az egypárt-rendszer híve, s nem tagadom, bizonyos nehézséget látok politikai téren abban, ha a kormány erő szakolja az egypárt-rendszert és valahogy úgy kéuzeli el. hosry mindenkinek eery irányban, (Gróf Széchenyi Aladár: Ez lehetetlen!) ugyanabban az elgondolásban kell mennie, minden melléktekintet és minden mellékérízemény nélkül, mert csak akkor lesz iboldog az ország. Megállapítom, hogy az ország boldogsága nem attól függ, hogy egy párt van-e, vagy több párt az országgyűlésiben, hanem attól függ, hogy azok a pártok feleimetkedtek-e az ország^ nagyságának s a hazafiság nagy érzeményének magaslatára s meg tudnak-e felelni munkájukban annak a gondolatnak, amelynek érdekében őket az országgyűlésbe beküldötték. Nem hiszem, hogy ne lehetne a mellett a nagy kormánypárt mellett más pár13