Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

66 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése T. Felsőház! Ezek az irányelvek, ezek a szempontok, ezek a reformok és kormányteendők keresztülvitelében itt lefektetett zsinórmértékek, azt hiszem, mindnyájunkra csak megnyugtatókig hathatnak, aminekfolytán azt kell hogy konstatáljam, — legalább magam úgy érzem — hogy úgy a kormány munkaprogrammját illetőleg, mint azon irányelvet és szellemet illetőleg, amelyeknek értelmében a kormány ezen munkaprogrammját megvalósítani gondolja, megnyugtató és jogosult remény van arra, hogy az ország egyetemes érdekeinek üdvös szolgálatot fognak tenni. Ha ezt megállapítom, ki kell azt is jelentenem, hogy f ezen teendő kormányintézkedések, a hozandó és a törvényhozás elé beterjesztendő és a ^törvényhozás elé tartozó javaslatok időpontját és sorrendjét feltétlenül csakis a kormány állapíthatja és szabhatja meg. Azt, hogy a kormányintézkedéseknek, a kormány által beterjesztendő javaslatoknak időpontját és sorrendjét, — hogy úgy mondjam — a tempót, ne a kormány szabja meg, hanem mások dirigálják és írják elő, legyenek ezek akár a saját pártja, akár mások, ezt képtelenségnek tartom, mert szerintem céltudatos és felelősségteljes munkát a kormány csak akkor végezhet, ha ezt a tempót az Ő saját lelkiismerete szerint, maga diktálja. Amely kormány ezt magának diktáltatni engedi, az, a kormány nem tud 'megfelelni feladatának és kötelességének s az legjobb, ha távozik is helyéről. r T. Felsőház! JSTem találom egészen szerencsésnek azt, hogy a kormány f munkatervének kifejtésekor egy úgynevezett négyéves munkatervet állított fel és hozott nyilvánosságra. Naptárszerű terminusokkal kormányozni nagyon bajos, azok nem igen szoktak beválni. (Ügw van! Ügy van!) Igazán lényegtelennek tartom itt a kalendáriumi dátumot. A lényeg azon múlik, hogy azok a teendő intézkedések és a törvényhozás elé benyújtandó javaslatok milyenek lesznek, helyesek-e, jók-e, üdvösek-e az ország egyetemes érdekében. Kalendáriumi dátumok betartását fontosnak, lényegesnek egyáltalában nem tartom és azt hiszem, hogy a kormány és a miniszterelnök úr -sem erre fogja a súlyt fektetni, hanem intézkedéseinek és javaslatainak lényegére. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nagyon szerencsétlennek, nagyon elhibázott taktikának tartom azt a nagy beharangozást, amely a reform jelszóval úgy a kormány részéről, mint különösen az őt követők egy részéről történt és történik. En minden jelszópolitikát perhorreszkálok. (Helyeslés.) A reformpolitika és a reform jelszavak túlságos hangoztatása sokaknál nagyon könnyen arra vezet, hogy a jelszót öncélnak tekintik és nem egyszer láttuk már azt, hogy ilyen huzamosabb ideig hangoztatott jelszónak igen sokan^ rabjaivá váltak és azoktól a jelszavaktól később sem tudtak szabadulni, még saját jobb belátásuk ellenére sem. (Ügy van! Ügy van!) Mi értelme van annak, hogy reformnemzedék, reformkorszak, reformkormány, reformparlament? (Szeberényi Lajos Zsigmond: Reif oraiemberek!) Ezek üres jelszavak, amelyek a kormány ténykedéseit sem nem könnyítik, (Gróf Széchenyi Aladár: Sőt nehezítik!)^ sem későbbi érdemeiket nem fogják gyarapítaniHozzon a kormány munkaprogramm alapján helyes intézkedéseket, üdvös javaslatokat és amikor ezeknek üdvös eredménye bebizonyult, a későbbi nemzedék ám keresztelje el a kor1935. évi június hó 18-án, kedden. mányt reformkormánynak. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Somssich László: Előleget venni a jövőre nem lehet!) Ennek a reform.jelszónak némely káros következményei máris látszanak. Sokaknál talán túlzott aggodalmakat kelt, másoknál túlzott várakozást idéz elő. Remélem és hiszem, hogy az aggodalmak túlzottaknak fognak bizonyulni, de meg vagyok győződve arról is, hogy a túlzott várakozások nem fognak beteljesedni és csalódást fognak okozni. Konkrét bírálatot, konkrét véleményt csak akkor fogunk tudni mondani, amikor a kormány konkrét intézkedéseit fogjuk ismerni és a kormány a törvényhozás elé konkrét javaslatokkal fog jönni. Ha ezek az intézkedések és ezek a javaslatok azon irányelvek szerint, abban a szellemben és abban a mértékben fognak megtörténni, hogy azok az előbb általam idézett kijelentéseknek megfelelnek, akkor meg lehet győződve a kormány arról, hogy azokat mindenki^ örömmel fogja fogadni és a felsőházban készséges támogatásra és támaszra fogtálaim. (Ügy van! Ügy van!) Csak akkor fog itt a kormány valamelyik cselekedete és javas lata ellenkezést kiváltani, ha ellentétbe kerül ezekkel az irányelvekkel, ezekkel a helyes, józanul koncipiált fogalmakkal és óhajokkal. (Ügy van! Ügy van!) A magam részé ről egyelőre a bizakodó és reményteljes várakozás álláspontjára helyezkedem. T. Felsőház! A belpolitikai helyzeten és állapotokon kívül legalább is olyan fontosságú, ha nem még életbevágóbb a nemzet jövőjére nézve a külpolitikai helyzet alakulása és külpolitikánk vezetéke és irányítása. (Ügy van! jobbfelől.) Ismerjük a kormány kitűzött külpolitikai céljait: békés revízió, mint a tartós béke legbiztosabb alapja, az igazságtalanságok orvoslása, a teljes egyenjogúság elismertetése, gazdasági kapcsolataink fejlesztése, politikai barátságaink szilárd megőrzése és fenntartása és másokkal való megértésre való törekvés. Azt hiszem, ezek a nagy általánosságban körvonalazott célok olyanok, hogy ezeket az országban mindenki magáénak vallja és mint egy ember áll az ország a kormány megett ezeknek a céloknak kívánása és óhajtása szemponjából, (Ügy van! Úgy van!) Semmiben sem oly fontos és annyira, — mondhatnám — elengedhetetlen szükségességű, mint a külpolitikában és a külpolitikai tárgyalásoknál az, hogy a nemzet egységesen álljon a kormány megett, hogy a kormány külföldi tárgyalásainál tudja és érezze, hogy az egész ország megette áll, mert súllyal és a siker kilátásával csak így képviselheti az ország érdekeit és a külföldnek is tudnia kell, hogy külföldi vonatkozásban a kormány nemcsak formailag, hanem lényegileg is az egész ország nevében tárgyal, nyilatkozik és cselekszik. Rendkívül bonyolult időket élünk, az egész ország és az Összes nagyhatalmak az őket érdeklő és érintő életbevágó fontosságú problémákkal vannak elfoglalva. Ilyenkor nem kétszeresen, hanem hatványozottan szükséges az, hogy egy kis, gyenge ország és annak vezetője a legnagyobb körültekintéssel, a legnagyobb óvatossággal és elővigyázatossággal járjon el, (Ügy van! Ügy van!) mert minden elhibázott vagy elhamarkodott lépésnek és nyilatkozatnak, vag*y olyan lépésnek és nyilatkozatnak, amely önmagában helyes volna ugyan, de amelynek időpontját nem szerencsésen és helyesen választották ki: következményei hátrányosak, sőt súlyosan károsak is lehetnek. Hogy