Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

66 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése T. Felsőház! Ezek az irányelvek, ezek a szempontok, ezek a reformok és kormányteen­dők keresztülvitelében itt lefektetett zsinór­mértékek, azt hiszem, mindnyájunkra csak megnyugtatókig hathatnak, aminekfolytán azt kell hogy konstatáljam, — legalább magam úgy érzem — hogy úgy a kormány munka­programmját illetőleg, mint azon irányelvet és szellemet illetőleg, amelyeknek értelmében a kormány ezen munkaprogrammját megvalósí­tani gondolja, megnyugtató és jogosult remény van arra, hogy az ország egyetemes érdekeinek üdvös szolgálatot fognak tenni. Ha ezt megállapítom, ki kell azt is jelente­nem, hogy f ezen teendő kormányintézkedések, a hozandó és a törvényhozás elé beterjesztendő és a ^törvényhozás elé tartozó javaslatok idő­pontját és sorrendjét feltétlenül csakis a kor­mány állapíthatja és szabhatja meg. Azt, hogy a kormányintézkedéseknek, a kormány által be­terjesztendő javaslatoknak időpontját és sor­rendjét, — hogy úgy mondjam — a tempót, ne a kormány szabja meg, hanem mások dirigál­ják és írják elő, legyenek ezek akár a saját pártja, akár mások, ezt képtelenségnek tartom, mert szerintem céltudatos és felelősségteljes munkát a kormány csak akkor végezhet, ha ezt a tempót az Ő saját lelkiismerete szerint, maga diktálja. Amely kormány ezt magának diktál­tatni engedi, az, a kormány nem tud 'megfelelni feladatának és kötelességének s az legjobb, ha távozik is helyéről. r T. Felsőház! JSTem találom egészen szeren­csésnek azt, hogy a kormány f munkatervének kifejtésekor egy úgynevezett négyéves munka­tervet állított fel és hozott nyilvánosságra. Naptárszerű terminusokkal kormányozni na­gyon bajos, azok nem igen szoktak beválni. (Ügw van! Ügy van!) Igazán lényegtelennek tartom itt a kalendáriumi dátumot. A lényeg azon múlik, hogy azok a teendő intézkedések és a törvényhozás elé benyújtandó javaslatok milyenek lesznek, helyesek-e, jók-e, üdvösek-e az ország egyetemes érdekében. Kalendáriumi dátumok betartását fontosnak, lényegesnek egy­általában nem tartom és azt hiszem, hogy a kor­mány és a miniszterelnök úr -sem erre fogja a súlyt fektetni, hanem intézkedéseinek és javas­latainak lényegére. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy na­gyon szerencsétlennek, nagyon elhibázott tak­tikának tartom azt a nagy beharangozást, amely a reform jelszóval úgy a kormány ré­széről, mint különösen az őt követők egy ré­széről történt és történik. En minden jelszó­politikát perhorreszkálok. (Helyeslés.) A reform­politika és a reform jelszavak túlságos hangoz­tatása sokaknál nagyon könnyen arra vezet, hogy a jelszót öncélnak tekintik és nem egyszer láttuk már azt, hogy ilyen huzamosabb ideig hangoztatott jelszónak igen sokan^ rabjaivá váltak és azoktól a jelszavaktól később sem tudtak szabadulni, még saját jobb belátásuk ellenére sem. (Ügy van! Ügy van!) Mi értelme van annak, hogy reformnemze­dék, reformkorszak, reformkormány, reform­parlament? (Szeberényi Lajos Zsigmond: Re­if oraiemberek!) Ezek üres jelszavak, amelyek a kormány ténykedéseit sem nem könnyítik, (Gróf Széchenyi Aladár: Sőt nehezítik!)^ sem későbbi érdemeiket nem fogják gyarapítani­Hozzon a kormány munkaprogramm alapján helyes intézkedéseket, üdvös javaslatokat és amikor ezeknek üdvös eredménye bebizonyult, a későbbi nemzedék ám keresztelje el a kor­1935. évi június hó 18-án, kedden. mányt reformkormánynak. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Somssich László: Előleget venni a jövőre nem lehet!) Ennek a reform.jelszónak némely káros kö­vetkezményei máris látszanak. Sokaknál talán túlzott aggodalmakat kelt, másoknál túlzott várakozást idéz elő. Remélem és hiszem, hogy az aggodalmak túlzottaknak fognak bizonyul­ni, de meg vagyok győződve arról is, hogy a túlzott várakozások nem fognak beteljesedni és csalódást fognak okozni. Konkrét bírálatot, konkrét véleményt csak akkor fogunk tudni mondani, amikor a kor­mány konkrét intézkedéseit fogjuk ismerni és a kormány a törvényhozás elé konkrét javas­latokkal fog jönni. Ha ezek az intézkedések és ezek a javaslatok azon irányelvek szerint, abban a szellemben és abban a mértékben fog­nak megtörténni, hogy azok az előbb általam idézett kijelentéseknek megfelelnek, akkor meg lehet győződve a kormány arról, hogy azokat mindenki^ örömmel fogja fogadni és a felső­házban készséges támogatásra és támaszra fog­tálaim. (Ügy van! Ügy van!) Csak akkor fog itt a kormány valamelyik cselekedete és javas lata ellenkezést kiváltani, ha ellentétbe kerül ezekkel az irányelvekkel, ezekkel a helyes, jó­zanul koncipiált fogalmakkal és óhajokkal. (Ügy van! Ügy van!) A magam részé ről egyelőre a bizakodó és reményteljes vára­kozás álláspontjára helyezkedem. T. Felsőház! A belpolitikai helyzeten és ál­lapotokon kívül legalább is olyan fontosságú, ha nem még életbevágóbb a nemzet jövőjére nézve a külpolitikai helyzet alakulása és kül­politikánk vezetéke és irányítása. (Ügy van! jobbfelől.) Ismerjük a kormány kitűzött kül­politikai céljait: békés revízió, mint a tartós béke legbiztosabb alapja, az igazságtalanságok orvoslása, a teljes egyenjogúság elismertetése, gazdasági kapcsolataink fejlesztése, politikai barátságaink szilárd megőrzése és fenntartása és másokkal való megértésre való törekvés. Azt hiszem, ezek a nagy általánosságban kör­vonalazott célok olyanok, hogy ezeket az or­szágban mindenki magáénak vallja és mint egy ember áll az ország a kormány megett ezeknek a céloknak kívánása és óhajtása szem­ponjából, (Ügy van! Úgy van!) Semmiben sem oly fontos és annyira, — mondhatnám — elen­gedhetetlen szükségességű, mint a külpolitiká­ban és a külpolitikai tárgyalásoknál az, hogy a nemzet egységesen álljon a kormány megett, hogy a kormány külföldi tárgyalásainál tudja és érezze, hogy az egész ország megette áll, mert súllyal és a siker kilátásával csak így képviselheti az ország érdekeit és a külföldnek is tudnia kell, hogy külföldi vonatkozásban a kormány nemcsak formailag, hanem lényegi­leg is az egész ország nevében tárgyal, nyilat­kozik és cselekszik. Rendkívül bonyolult időket élünk, az egész ország és az Összes nagyhatalmak az őket érdeklő és érintő életbevágó fontosságú problé­mákkal vannak elfoglalva. Ilyenkor nem két­szeresen, hanem hatványozottan szükséges az, hogy egy kis, gyenge ország és annak vezetője a legnagyobb körültekintéssel, a legnagyobb óvatossággal és elővigyázatossággal járjon el, (Ügy van! Ügy van!) mert minden elhibázott vagy elhamarkodott lépésnek és nyilatkozat­nak, vag*y olyan lépésnek és nyilatkozatnak, amely önmagában helyes volna ugyan, de amelynek időpontját nem szerencsésen és he­lyesen választották ki: következményei hátrá­nyosak, sőt súlyosan károsak is lehetnek. Hogy

Next

/
Thumbnails
Contents