Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

50 Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1935. évi június hó 5-én, szerdán. az államnak olyan drága Hangya Fogyasztási Szövetkezet, amelynek pedig nem feladata a ki­vitel, 20%-ot kapott ebből a kontingensből és az egész legitim kereskedelemre is csak 20% jutott. Mélyen t- Felsőház! Én boldog leszek, ha be­teljesül az a reményem, hogy a jövőben a keres­kedelemügyi miniszter, aki ezentúl niom lesz kénytelen az ipar sokoldalú feladataival foglalkozni, nagyobb mértékben fogja figyelmét kereskedelmi ügyeknek szentelni és hogy a ke­reskedelmi érdekek őre lesz. Boldog leszek, ha az összhang minisztere helyre fogtja állítani mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, termelés és fogyasztás,, klöfcött azt a harmóniát, amely annyira szükséges, amely nélkül a nemzet nagy­ságát és boldogságát vissza nem nyerhetjük. Ebiben a reményben; örömmel fogadom el a ja­vaslatot. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Chorin Ferenc felsőházi tag úr ő nagyméltósága. Chorin Ferenc: Nagyméltóságú Elnök úr! T. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat életbeléptetése esetén a kereskedelemügyi mi­nisztérium csaknem félévszázados fennállás utján abban! a formájában, amelyben eddig fenn­állott, megszűnik és én kötelességemnek érzem, hogy működéséről és munkájáról a hála és elis­merés szavaival emlékezzem meg. Az a nemze­dék, amelynek tagja vagyok, az 1889-ben meg­alkotott kereskedelemügyi minisztériumot már az élettel egybeforrottnak látta. Meg kell álla­pítanom, hogy ez a kereskedelemügyi minisz­térium igen jelentős alkotásokra tekint vissza. Nagy-Magyarország kereskedelemügyi minisz­tériumának munkájához fűződik államvasúti hálózatunknak nagyarányúvá történt kiépítése, ehhez fűződik a millenniumi kiállítás, ehhez fű­ződik az iparifejlesztés gondolatának alapvetése és kifejlesztése. Szorongó szívvel gondolunk nemzetünk eme felfelé ívelő korszakára, amely­ben a kereskedelemügyi minisztérium munka­ijának nagy része volt. A háború alatt és után megsokszorozódtak e minisztérium feladatai és amikor az össze­omlás után a csonka ország megcsorbult lehe­tőségedhez kellett alkalmazkodnia az új gazda­sági életnek, ez a minisztérium kellő útmuta­tással és helyes felismeréssel irányította az ügyeket. Hálátlanságnak érezném, ha nem ró­nánk le az elismerés adóját azokkal szemben, akik a minisztériumot akkor vezették és ha nem fejeznénk ki elismerésünket a vezetők em­léke, a jeles, példaadó és elsőrendű tisztikar iránt. A félévszázados kedvező tapasztalatok, a minisztérium történelmi kifejlődése, az élettel való teljes egyjbeforrottsága természetessé te­szik, hogy széles körökben aggályok támadhat­tak abban a tekintetben: helyes-e ezt a szerve­zetet megbontani. Az aggályokat különösen táplálta az, hogy az ipar és kereskedelem ha­tárai gyakran elmosódnak, táplálhatta az a ké­tely is, hogy helyes-e a kereskedelempolitikai ügyvezetést kivenni a termelő minisztériumok ügyköréből. Ezzel szemben azonban el kell is­mernünk azt is, hogy ezek az aggályok nem lehetnek prineipiális jelentőségűek. Egészen kétségtelen, hogy az utolsó évtizedekben a ke­reskedelemügyi minisztérium munkaköre az ipar Irányában rendkívül módon kibővült, két­ségtelen, hogy az ipar jelentősége az ország termelésében növekedett és éppen azért meg vagyok győződve arról, hogy ha az új minisz­térium átveszi az előző minisztérium nagy tra­dícióit, ha ugyanaz a lelkes szellem fogja ve­zetni, mint a jelenlegi minisztériumot, akkor ez a minisztérium is hasznos munkása lesz az ország közügyeinek. Az az indokolás, amellyel a javaslat elénk terjesztetett, megnyugtat ebben a tekintetben és meg vagyok arról győződve, hogy a gyár­ipar és az ipar egyeteme teljes erővel fog a minisztérium rendelkezésére állani. Szükségét érzem ezzel kapcsolatban annak, hogy néhány szóval megjelöljem az ipar jelen­tőségét a nemzeti termelésben és néhány szót Szóljak az ipari minisztérium speciális kérdé­seiről. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, az egyes termelést ágak harmóniája érdekében cselek­szem, ha az iparnak gazdasági és termelési rendünkben elfoglalt helyzetéről megemléke­zem. A magyar ipar ebben az országban hosszá múltra tekinthet vissza, gyökerei mélyen visz­szanyúlnak minden magyar felbuzdulás kor­szakába. Merem állítani, hogy a nemzeti fel­buzdulás minden korszaka kapcsolatos volt az iparfejlesztési mozgalmak újjáélesztésével. Csak Kossuth Védegyletére akarok hivatkozni, de hivatkozhatom még régebbi korszakokra is; és minden korszak, mely a nemzet érdekei el­len kormányzott, egyszersmind az ipart alap­jaiban akarta teljesen megingatni. (Ügy van! (Ügy van!) A kiegyezés utáni Magyar­országon is hamar felismerték annak a szük­ségét, hogy a nemzeti élet teljességéhez tartozik az ipar kiépítése. Azokat a törekvése­ket, amelyek az iparfejlesztés irányában tör­téntek, elmosta a háború, azonban az a gondo­lat, mely akkor alapját vetette, tovább él itt, a munkásság kiképzése errenézve megtörtént és nagy hasznára volt annak a fejlődésnek, amelynek a háború után tanúi vagyunk. A háborút, t. Felsőház, nemcsak fájdalmas területi elváltozást jelentett, a tegnapi szomorú nap, a Trianonnak a napja nemcsak terüle­teink elvesztését és népességünk egy nagy ré­szének tőlünk való elszakítását jelentette, ha­nem gazdasági életünkben is mélyen járó strukturális változásoknak volt .az előidézője. Az egyik változás, amelyet sokszor emle­gettünk már, abból állott, hogy a régi közös vámterület megszűnvén, a magyar mezőgazda­sági termelés kénytelen volt a vámvédett pia­cok helyett vámmal terhelt piacokon elhelyezni a terményeit és pedig olyan piacokon, amelye­ket nagyon gazdagon dotáltak a békeszerződé­sek, de amelyek természetszerűleg — úgy érzem — felhasználták ezt arra, hogy kiépítsék gaz­dasági életük autarchiáját, kiépítsék azt nem­csak gazdasági, de belső politikai okokból is. Belső politikai okokból azért, mert az illető államok kormányának szüksége volt mindenütt az agrárnépesség támogatására, de ezenfelül talán az autarchikus elgondolásnak még mesz­szebbmenő céljai is lehettek. Ez olyan termé­szetes fejlődés, mely összefügg a világ nagy áramlásaival és tudjuk azt, hogy az a mező­gazdasági fejlesztés, amely ezekben az orszá­gokban történt, sokkal erőltetettebb, sokkal természetellenesebb volt, mint az a fejlesztés, amely nálunk az ipar terén mutatkozott. Azt is ki kell emelnem, hogy nem egyes, bármily kitűnő miniszteri tisztviselők szeszélye szabta meg a vámpolitika és kereskedelempoli­tika irányát, hanem a gazdasági adottságok szabták meg, amelyeknek következményei le­vonattak. Mert emellett a külső erő mellett, amely petrifikálta az országban a gazdasági életet, volt az a másik, az a, belső fejlesztő erő, amelyre az előttem szóló szónokok már hivat­koztak, az a népsűrűség, amely az országban volt és amely lényegesen eltolódott Nagy-Ma-

Next

/
Thumbnails
Contents