Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

46 Az országgyűlés felsőházának 6. ÍA ipari termelésünk értéke az 1924 és 1934 közti időben, tíz év alatt 1:2 milliárdról 1-8 mil­liárdra, tehát teljes 50%-kai megnövekedett. Az iparban kifizetett béreik és illetményeik pe­dig ugyanebben az időben felemelkedtek évi 112 millióról 284 millióra. Ha pedig az idén saj­nálatosan bekövetkezett katasztrofális fagy­károkra és jégverésekre gondolunk, amelyek újból és újíból jelentkeznek és fognak is való­1 színűleg jelentkezni, akkor evidens, hogy élet­lehetőségeink nagyrészét az iparra kell átállí­tanunk, amit különben kultúránk továbbfejlő­dése, de a honvédelem is megkövetel. De közve­tett érdeke ez a mezőgazdaságnak is. mert a munkaalkalmak szaporításával a fogyasztóké­pesség is emelkedik és» ennek hasznát elsősor­ban a mezőgazdaság látja. Nem vitatható tehát, hogy iparunk gondo­zása és fejlesztése egyik legfontosabb felada­tunk kell, hogy legyen, még pedig olyképpen, hogy ez nem egy kis csoport, hanem az egész nemzet életlehetőségeinek megkönnyítése ér­dekéiben történjék. A gép fejlődése és a tech­nika haladása nem arra való, hogy az emberi­ség helyzetét megnehezítse, hanem, hogy élet­lehetőségeit megkönnyítse. Ezt elérni, ezt a nehéiz feladatot megoldani a (multakkal szem­ben .az iparügyi miniszter egyik legnehezebb feladata lesz, de ez lesz az iparpártolás szük­ségelt reformja is. összefügg ezekkel a kérdésekkel sok egyéb szociális probléma is, mint sok inunkáskérdés, például a minimális munkabérek megállapítá­sának kérdése, a munkaidő megállapítása, a munkanélküliség elleni biztosítás kérdése, a vasárnapi munkaszünet stb., amelyek a mun­kásság anyagi és szellemi érdekei szempontjá­ból oldandók meg. Támogatást és nagy gondozást kívánnak azonkívül társadalmunknak azok az értékes rétegei, akik a kis-kézműves és háziiparral foglalkozók körülbelül negyedmilliós tömegei­hez tartoznak. Az ipar gondozása tehát nem nevezhető üvegházi virágnak, luxusnak, sem elhibázott gazdaságpolitikának, hanem egész­séges, reális és a legnagyobb szeretettel gon­dozandó gazdaságii irányzatnak. Ha hiányoz­nak is bizonyos nyersanyagaink, amelyeknek beszerzése sokszor súlyos áldozatokat is köve­tel ennek ellenében viszont egy nagy előnnyel rendelkezünk: a magyar munkás veleszületett intelligenciájával, ügyességével és tanulé­konysága val, amely előnyök sok mindenféle hátránnyal felérnek és az ipar kultiválására szinte predesztinálnak bennünket. De mindezen súlyos és éppoly fontos kér­dések helyes megoldása csak akkor remélhető a minisztertől, — akinek kiváló tudását, szo­ciális és gazdasági érzékét ismerjük — ha a kereskedelem- és közlekedésügyek ugyancsak nehéz és óriási tömegű gondjaitól megsza­badul. Azt hiszem, hogy kereskedelmünk nagy fejlettsége és fontossága is kívánja a külön kormányzati gondozást és külön minisztert, akinek annál több munkája lesz, minél inten­zívebben fog dolgozni az iparügyi miniszter. . Amikkel eddig a törvényjavaslatot^ alá­támasztani szerencsém volt, tulajdonképpen mind régi kérdések, csak komplikáltakká vál­tak. De a technika haladásával kapcsolatban napról-napra újabb és újabb problémák merül­nek fek amelyek további gondozást és további fejtörést igényelnek. Hiszen pl. az automobil­es repülőgép-forgalom, az energia-gazdálko­dás, agrárolló, az iparcikkek árainak kérdése •jsitb. még nem is régen egészen ismeretlen fo­lése 1935. évi június hó 5-én, szerdán. galmak voltak, akkor, amikor a mai kereske­delemügyi minisztérium ügyeinek áttekintése feltétlenül sokkal könnyebb volt. Egyetlen mi­niszter azonban ma mindezekkel a kérdések­kel, ezeknek részleteivel és előtanulmányozá­sával foglalkozni túlterheltsége folytán, fizikai idő hiányában nem képes, tehát kizárólag a nemzet és közgazdaságunk érdekei kívánják, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valóra váljék, mégpedig minél hamarabb. Végül legyen szabad ezektől az előbb emlí­tett általános szempontoktól eltekintve, egy egészen speciális szemszögből is, mint mérnök­nek, a mérnökség álláspontja alapján e kér­déshez hozzászólnom, amely álláspont azonban helyes értelmezés mellett a közérdeket is telje­sen fedi. Sürgős és a köz érdekében is sokszor hangoztatott sokoldalú kívánságaink nagy tö­mege eddig nem valósult meg, kétségtelenül csak azért, mert egyébként az ez iránt nagy megértéssel bíró kereskedelemügyi miniszter úr sokoldalú és túlzott elfoglaltsága ezt lehe­tetlenné tette. Rövidesen ugyan megvalósulni reméljük az építésügyi törvényt, amely a városok fejlődé­sében üdvös kilométerkőnek lesz majdan jelle­mezve s amely még Fabinyi ő exeellenciájának nevéhez fűződik, őt dicséri, de várjuk és sür­getjük az elavult, fél évszázad óta mozdulatlanul maradt és ezáltal a múltban sok visszásságot tartalmazó és sok jogos érdeket sértett építő­ipari törvény reformját, a magasépítészet terén a tervezés és kivitelezés közérdekű széjjelvá : lasztását, mint ez az orvosi és gyógyszerészi foglalkozás terén már régen megtörtént, a mű­szaki zugirászat és kontárkérdés megoldását, a vidék műszaki ellátatlanságának megszünteté­sét a mérnökségnek az országban való arányo­sabb elosztása révén; várjuk a kerületi és já­rási mérnöki és a hitesmérnöki intézmény léte­sítését, a székesfővárosi közmunkatanácsnak megreformálását, hogy városfejlesztési felada­tokkal foglalkozhassék országos viszonylatban apró-cseprő vitás építési peres ügyek helyett; várjuk az üdülőhelyek és gyógyfürdők, továbbá a Balaton továbbfejlesztésének helyes irányí­tását, ami a mai valutáris nehézségek mellett fokozottabb fontosságú, várjuk a vidéki szállo­dáknak a mai kor által kívánt színvonalra való emelését szolgáló kormányzati intézkedéseket, amelyekre az idegenforgalom emelése szem­pontjából szükség van; várjuk a tervpályázati feltételeknek és a mérnöki munkák díjszabásá­nak megfelelő reformját és érvényre juttatá­sát; várjuk akár indirekt befolyás alapján is a minősítési törvény reformját, hogy ne is a szakemberek, hanem a köz érdekében a szak­tudás megfelelő szerephez jusson. Mindezeknek a kérdéseknek a megoldását várjuk a legsürgősebben a miniszter úrtól, kü­lönösen mi mérnökök. Mind olyan kívánság és probléma, amelyek fontosságuknál fogva ön­magukban is eldöntik azt a kérdést, hogy a ke­reskedelemügyi minisztérium széjjelválasztása szükséges és időszerű-e vagy nem, S vájjon je­lentősnek nevezhetŐ-e a széj jel választással járó körülbelül 100.000 pengős többköltség azok mel­lett az óriási előnyök mellett, amelyeket a széj­jelválasztás nemzetgazdasági szempontból ered­ményezni fog? Hiszen a felsorolt kérdések bár­melyike helyes megvalósítás esetében akár köz­vetlenül, akár közvetve többszörös hasznot fog hajtani nemcsak az adózó polgárságnak, hanem magának a fiskusnak is. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot ál­talánosságban és részleteiben is elfogadásra 1 ajánlom. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents