Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés felsőházáénak 29. ülése szellemnek áthatnia, amely tiszteletben tartja ugyan a tradíciókat, de azért együtt halad az élettel, gyakorlati működést [fejt ki és a nemzet iránti szeretettel végzi hivatalos kötelességét. Ehhez a kezdeményezéshez a kormánynak és a belügyminiszter úrnak szívből szerencsét kívánok, és remélem, hogy a megkezdett mun kát folytatni és fejleszteni fogja. Azonban, tekintve, hogy az élet súlypontja mindinkább gazdasági térre tolódik át, fon tosnak tartanám, t. Felsőház, ha a kormány a közigazgatásnál és a gazdasági minisztériumokban minél nagyobb számban alkalmazná a közgazdasági egyetem közigazgatási, valamint mezőgazdasági szakát végzett és műszaki hallgatóit, továbbá ha a minisztériumokba már csak olyanokat osztana be,, akik szakmájukban a vidéken már néhány évi gyakorlati tapasztalatra tettek szert. Meg kell szűnni annak a régi, évtizedek óta megcsontosodott divatnak, hogy a minisztériumokban olyan jo gászok döntenek életbevágóan fontos gazdasági és műszaki kérdésekben, akik szakképzett seggel nem bírnak és az életet sem ismerik. Csakis így nevelhetünk lassanként olyan köz tisztviselői gárdát, amely műveltség és közszolgálati etika mellett szakismerettel, szociális érzékkel és megértő méltányossággal intézi a lakosságnak gondjaira bízott ügyeit. (Helyeslés.) örömmel tölt el, hogy a belügyminiszter úr a közegészségügy javítására* az anya- és csecsemővédelemre is az eddiginél sokkal na gyobb gondot szándékozik fordítani. Ezen a téren meglehetősen elmaradtunk a művelt nyugat mögött, és így sokat kell pótolnunk. De nem szabad az áldozatoktól visszariadnunk, mert ennél produktívabb befektetést nem is merek. (Helyeslés.) T. Felsőház! Ami a költségvetés deficitjét illeti, azt a magam részéről is sajnálom, de teljesen osztom a pénzügyminiszter úr felfogását, hogy vannak esetek, amikor a takarékosság tulajdonképpen a legnagyobb pazarlás. Talán könnyű volna a költségvetés kiadási tételeit 75 millióval lefaragni, de ezt megsíny lené a társadalom, a magángazdaság és vég eredményben csökkennének az állami bevéte lek. Mindenesetre többet veszítenénk a vámon, mint amennyit nyernénk a réven. Őszintén bevallom, hogy a magam részéről a pénz ügyminiszter úr politikáját inkább túlzottan óvatosnak tartom. Ha nagyobb súlyt fektethetnénk a termelés fejlesztésére és gyorsabb ütemben építhetnénk ki úthálózatunkat, akkox a magam részéről még nagyobb deficitet, illetve — miután ez hitelből nyer fedezetet — még nagyobb hitelműveletet sem kifogásolnék. A befektetésnek ez a két neme a leggyümölcsözőbb és a legrövidebb, legeredményesebb útja lenne annak, hogy magángazdaságunk megerősödjék és a társadalmi ellentétek kiküszöbölődjenek. T. Felsőház! Befejezésül visszatérek oda, ahonnét kiindultam. Fejtegetéseim során igyo keztem a helyzetet abból a szempontból vizs» gálni, vájjon beváltotta-e a kormány a gazda sági konszolidációra és a szociális reformokra vonatkozólag tett ígéreteit. Csak hézagosan érintettem azokat a fontosabb feladatokat, amelyeket maga elé tűzött, és az eredményeket, amelyeket elért. Három év alatt persze nem lehet mindent megvalósítani, különösen, 1936. évi június hó 20-án, szombaton. 561 mert hiányoztak ehhez az anyagi előfeltételek. De a haladás kétségtelen. A kormánynak sikerült kiutat találni a világ mai gazdasági labirintusából s szabaddá tenni az utat a jövő fejlődése számára. Senki sem vonhatja kçtségbe, hogy Magyarország a világ háborgó tengerében egy szigetet képez, ahol rend van és nyugodt munka folyik. Ezt a külföld is észrevette és méltányolja. Ez az eredmény pedig, amely Magyarország presztízsét a külföld szemében rendkívül emelte, kétségkívül a kormány céltudatos és eredményes bel- és külpolitikájának is köszönhető. Részint azért, részint azon bizalomnál fogva, amellyel a kormány iránt viseltetem, a költségvetést általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Élénk nelyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Hoepfner Guidó ő méltósága. Hoepfner Guidó: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Elsősorban is csatlakozom Balogh Elemér ő excellenciájának^ beszéde utolsó részében hangoztatott ama kívánságához, hogy a képzőművészetekkel és a művészek mai helyzetével hathatósabban foglalkozzunk. A múlt napokban a Képzőművészeti Társulat jubiláris közgyűlésén Glattfelder püspök úr ő excellenciája olyan magasröptűen, olyan jelentőségteljesen domborította ki a képzőművészetek végtelen nagy fontosságát, kultúrhivatását, hogy azt bővebben, kimerítőbben indokolni nem kívánom. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Én azéít térek vissza erre a kérdésre, hogy a magam részéről is hangot adjak annak, hogy a képzőművészeteket és a művészek mai helyzetét vegyük figyelembe. Hiszen a művészetek a múltban olyan hatalmas, terebélyes fát jelentettek, amelynek gyümölcseiként Munkácsy, Székely, Paál László, Benczúr, Zala jelentettek nagy értékeket. Ezeket a gyümölcsöket nem szabad alábecsülni, hiszen ezek világhírre tettek szert. De ha ez a fa nem kap elegendő táplálékot, bármily erőteljesen indul is fejlődésnek, idővel egészen biztosan elsorvad, aminek művészetünket, ezt a nagy kultúrtényezőt, kitenni nem szabad. Én tudom, hogy a közoktatásügyi miniszter úr ő excellenciája a legnagyobb fogékonysággal, a legnagyobb jóakarattal viseltetik kultúréletünknek eme fontos tényezője iránt, mégis arra kérném, hogy erőnket megfeszítve mindent kövessünk el, hogy ezen a szerencsétlen foglalkozási ágon tőlünk telhetőleg segítsünk. Hiszen a magángazdaság ma a művészeket táplálni nem képes, elsősorban tehát, ahogyan Balogh ő excellenciája mondotta volt, az államra és a városokra háramlik az a kötelezettség, hogy ezeket tőlük telhetőleg támogassák. Mélyen t. Felsőház! További kedves kötelességem a pénzügyminiszter úr ő excellenciájával szemben, hogy elégtételt szolgáltassak neki, illetve egy ügyben, anielyflben erősen exponálva voltam annak idején, két évvel ezelőtt és amelyben ő a mi oldalunkra állt, hogy a tények felsorolásával igazoljam az ő állásfoglalásának helyességét. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy két évvel ezelőtt a rendkívüli házadómentesség lejártával kapcsolatban erős mozgalom indult meg az építési érdekeltségek köreiben, hogy a rendkivüli házadómentesség