Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-29
Az országgyűlés felsőházának 29: ülése Kúria kifejtett e törvény alapján, teljes oltalmat ad úgy a részvényeseknek, mint a hitelezőknek és egyáltalában a részvényjognak sürgős, azonnali megváltoztatását nem látom indokoltnak. Itt felmerülhet kérdés, hogy alkossunk-e általában új társasági jogszabályt, mert akkor minden társaságot újból kell szabályozni. Ettől az Isten óvjon meg bennünket. A másik kérdés az, hogy vájjon csak a részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályokat kodifikáljuk-e egészen újólag. A harmadik felfogás az, hogy a részvényjogra vonatkozólag a szükséges novelláris módosításokat létesítsük. Ha már a kormány elhatározza magát, hogy akar valamit tenni ebben a tekintetben, akkor nézetem szerint a novelláris módosítás tökéletesen elegendő. Ha mindazokat a hiányokat, amelyek 60 év alatt keletkeztek, novellárisan javítjuk, akkor mindezeknek teljesen elég tétetik. Ezeknek a javításoknak a keresztülvitelénél azonban feltétlenül tekintettel kell lenni arra, hogy szigorú felügyelet alá helyeztessenek az úgynevezett részvény-alapítók, hogy mindenkinek meglegyen a garanciája arra vonatkozólag, hogy a részvénytőke akár készpénzben fizettetik le, akár apportban adatik, tényleg megvian és annyit ér, amennyinek mondatott. Szükséges a közgyűlési határozatok megtámadásának szabályozása, mert a mai kereskedelmi jog értelmében az anyagi okok miatt történő megtámadás, ha akarom, 32 éven belül érvényesíthető. Csak a bírói gyakorlat mondja azt, hogy egy éven belül kell ezt tenni. Szükségesnek tartom továbbá, hogy a részvénytársaságok közgyűlése szintén szabályoztassék, még pedig úgy, hogy azon csak valóságos részvényes vehessen részt, nem pedig úgynevezett ál-részvényes és hogy a kisebbségi jogok, amennyire ez lehetséges, megvédessenek. Figyelmébe ajánlom továbbá a miniszter úrnak a revizori irtézménnyel való foglalkozást, mert ez ma már a nagy intézeteknél elkerülhetetlen. De bármilyen mérvű legyen is a reform, hangsúlyoznom kell, hogy ennek a reformnak tartózkodnia kell minden tőkeellenes tendenciától és tartózkodnia kell a kereskedők elleni averzió szellemétől. A felügyelet legyen hatályos, de ne menjen túlságba; csak addig menjen, ameddig a nemzet érdeke és a közérdek ezt megkívánja. Azt kívánom, hogy a megreformálandó részvényjog alapján a részvénytársaságok fejtsenek ki a köz érdekében hatásos működést, legyenek előmozdítói a magyar nemzeti tőke gyűjtésének, mert ettől várhatjuk mi anyagi és szellemi téren és minden tekintetben való felvirágzásunkat. Ezeknek előrebocsátása után kijelentem, hogy a költségvetést a kormán} iránti bizalomból elfogadom. Elnök: Balogh Elemér ő nagyméltóságát illeti a szó. Balogh Elemér: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! Azt hiszem mindnyájan a legnagyobb helyesléssel és megnyugvással vettük tudomásul a külügyminiszter úr ő excellenciája mérsékelt, de azért határozott hangú nyilatkozatait és megállapításait úgy a képviselőházban, mint ma a felsőházban. Ha ennek ellenére külpolitikai problémákra is kitérek, ezt csak azért teszem, hogy három fontos kér désben a nemzeti kövéleménynek itt, a felsőházban is kifejezést adjak. Az első a magyar kisebbségek sorsa, ame 1936. évi június hó 20-án, szombaton. 555 lyéknek szenvedéseit Szontagh Jenő t. barátom plasztikusan ecsetelte a mai ülésen. Amikor Németország önhatalmúlag helyreállította teljes szuverenitását, Európa története sorsdöntő fordulathoz érkezett. Nem firtatom, hogy mennyiben adott okot erre a lépésre a Németország ellen irányuló franciaorosz szerződés és mennyiben a Nemzetek Szövetségének alapokmánya és mechanizmusa, amely a status quonak minden — békés tár gyalás litján való — megváltoztatását a priori kiliáítástalanná teszi. Ennek elbírálása nem az. én if eladatom, csupán annak megállapítására szorítkozom, Jtiogy ezzel kapcsolatban a világ a nemzetközi szerződések betartásától, az aláírások szentségétől, az önként vállalt kötelezettségek teljesítésének imperatívuszától visszhangzott. E nélkül — mondták — nincs jogrend, nincs jogbiztonság, nincs alap, amelyre Európa békéjét felépíteni lehetne. Mi ámulva hallgattuk és olvastuk ezeket a szép és bölcs nyilatkozatokat. Ámulva, mert a magyar kisebbségek jogait szintén nemzetközi szerződések biztosítják. Ezekben szomszédaink önként vállaltak kötelezettségeket a ne kik juttatott nagy — idegen népfajok által lakott — területek ellenértéke fejében. Ök azonban — akik a leghangosabbak voltak Németország eljárásának elítélésében — ezeket a szerződéseket köztudomás szerint sohasem tartották magukra nézve kötelezőknek, a szer ződéseken szereplő aláírásukat ma sem tartják szentnek és a Nemzetek Szövetsége is elmulasztotta eddig, hogy ezeket a kötelezettségeket tőlük számonkérje. Mi a különbség, t. Felsőház, Locarno és a kisebbségi szerződések között? Az, hogy az elsőt Németország helyezte hatályon kívül, — a nélkül azonban, hogy ezzel más nemzeteknek kárt okozott volna — míg a kisebbségek jogait garantáló szerződéseket a kisentente tekintette kezdettől fogva és tekinti ma is papírrongynak, de ezzel megfosztott 3 5 millió magyart legelemibb életfeltételeitől: vagyonától, kereseti lehetőségeitől, nyelvi és vallási kultúrájától. Az első eset óriási felháborodást váltott ki Franciaországban, Oroszországban és a kisentente államaiban, ellenben a magyar kisebbségek szerény jogainak kijátszását a Nemzetek Szövetsége és a világ 17 év óta szemrebbenés nélkül tűri. »Menjenek panaszra Genfbe«, vágta nemrég Tituleseu úr gúnyosan a román parlament magyar frakciója szemébe, jelezve, hogy Genfet csak sóhivatalnak tekinti. A Duna medencéjének problémája az abesszin és locarnói kérdés elintézése után szükségképpen napirendre kerül. Ez azonban — ha minden fél őszintén óhajtaná a sikert — csak barátságos légkörben tárgyalható. Az atmoszféra megjavítása érdekében tehát óhajtandó lenne, hogy a kisentente kormányai a békés együttműködésre irányuló készségüket necsak hangoztassák, hanem tettekkel is alátámasszák, elsősorban azzal, hogy enyhítik a magyar kisebbségek kiirtására irányuló kegyetlen politikájukat. Mert nagy visszatetszést szül világszerte, ha a hivatalos nyilatkozatok ellentétben állanak a kormányok cselekedeteivel. Erre, sajnos, lépten-nyomon találhatunk példákat, amelyek közül csak kettőt idézek: Krofta csehszlovák külügyminiszter úr a március 174 külügyi bizottsági ülésen mondott beszédében például leszögezte a következőket: »Csehszlovákia külpolitikájának alapelve a