Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

m Az országgyűlés felsőházának 28. ülése győződve — a jövőben is mindenféle különbségtétel nélkül. A tények azonban fennállanak, a jogicímek köteleznek és azért a katolikus agyházat képviselő püspöki kar részéről az az óhajtás kell, ihogy elhangozzák ebben a teremben is, hogy az egyetem, alapítványi jellegének megfelelő személyi összetétel is kellőképpen érvényesüljön az egyetemen belül. Nevezetesen azt hiszem, hogy sérelemnek kellene minősíteni, ha Pázmány Péter Tudományegyetemén az illetékes tudományos fórumok által kellőképpen kvalifikált katolikus tudósok hátrányban rés zesüln érnek. Ha ez bekövetkeznék, akkor a püspöki kar, sőt — meg vagyok győződve — mögötte az egész magyar katolicizmus is a leghatározottabban emelne szót és a régi, ősi jogoknak nemcsak külső megbecsülését, nemcsak elismerését öürgetné, ami megtörtént és ami különösen most a háromszázéves jubileum alkalmával igazán impozáns módon jutott kifejezésre, tehát nemcsak ezt a külső reverenciát sürgetné, hanem sürgetné a tényeknek és jogoknak megfelelő, tényleges, reális konzekvencialevonást is az egyetemmel kapcsolatosan. Mélyen t. Felsőház! Miután a püspöki karnak ezt a mandátumát teljesítettem, egészen röviden még egy szót kívánnék az egyházi kérdésről szólni. Nevezetesen szóvá kell tennem azt a körülményt, hogy a katolikus egyház az egyházi államsegély kiszolgáltatása tekintetében hátrányos helyzetben van. Méltóztatnak tudni, hogy annakidején aránylagosan államsegély állíttatott be a katolikus -s a többi felekezeti intézmények létesítésére bizonyos évi összegben. A katolikus egyház számára beállíttatott annak idején a költségvetésbe 800.000' pengő, a protestáns felekezetek részére pedig bizonyos arányban — úgy tudom — 400.000 pengő. A katolikus egyház ebből az évi annuitásból ^különböző intézményeket létesített, mégpedig külföldi kölcsön igénybevételével. A transzfermoratórium érvénybelépte óta azt a kamatot, amelyet ebből a 800.000 pengőből fizetnie kell, amint magánfelek sem fizethetik, úgy az egyház sem fizetheti, hanem a transzferalapba 5% erejéig be kell szolgáltatni a kamat-hányadot. A pénzügyminisztérium jónak látta ezt a 800.ÖOO pengős egyházi államsegélyt ennek arányában redukálni. A többi egyháznál azonban, amelyek más koncepció alapján szerezték meg azt a kölcsönt, amelyből viszont ők az ő intézményeiket létesítették, és amelyeknél ez az amortizáció ma is teljes mértékben foly, ez a redukció nem következett be. így előállt az a helyzet, hogy míg a többi egyházak amortizálják kölcsöneiket, addig a katolikus egyház kölcsönének amortizációja nem történhetik meg. De ettől eltekintve is — nem ismerem a testvéregyházak financiális gesztióját, de úgy tudom, ez a dolog lényege amit mondok, mert a magunkét ismerem, — tény az, hogy ezen a címen, ezen a momentán opportunitási tituluson a katolikus egyháznak ez a megállapított 800.000 pengős államsegélye tetemesen leszáilíttatott és ez a paritás címén sérelmet jelent. Kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy az eredeti állapotot állítsa vissza, Hitelesítik : Groffits Gábor s. h. naplóhi FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1936. évi júnitis hó 19-én, pénteken. 539 j vagy azért hogy a tőketörlesztés történhessék ! vagy azért, hogy esetleg a rendelkezésre álló j összegekből a félbemaradt egyházi intézmények j kiépítése megtörténhessék, mert hiszen ez is igen j számottevő közérdek volna. | Azzal szeretném felszólalásomat befejezni, j bogy — bár mostoha időben élünk — a pénzi ügyminiszter urat és az egész magas kormányt j újból kérjem, amint azt kedvezőbb időkben teti tem és folyton sürgettem, hogy ne legyenek i túlságosan rigorózusak a beruházási műveletek keresztülvitelében, hogy a gazdasági élet kis fellendítése érdekében is, de munkaalkalmak juttatása érdekében is mindazt a lehetőséget, ami csak kínálkozik, használja ki és ne zárkózzék el olyan ridegen a tisztán fiskális szempontok mögé — amelyeket teljes mértékben honorálok —, amikor egy 1000, vagy 1200 milliós költségvetés keretein belül mégis lehetőségeket ! látnék ennek az érdeknek a kielégítésére is. A jó Isten — úgy látszik — ebben az esztendőben megáldotta a magyar népet. Ha még két hétig jó időnk lesz, talán bízhatunk abban, hogy, ami nálunk a megélhetés első feltétele, a tisztességes aratás, a tisztességes termés, ajándékul hull az ölünkbe. Ha azonban kinn a vidéken ebből kifolyólag a megélhetés gondjai talán csökkenni fognak is, a városokban azért nem fognak a gondok megszűnni, a városokban a munkásság és a kisiparosság helyzete talán még nehezebb lesz, mint amilyen eddig volt s éppen azért nagyon kérem a magas kor« mányt, hogy a munkaalkalmak teremtése és a szükséges fedezet előteremtése tekintetében legyen a lehetőséghez képest, sőt még a lehetőségen túlmenően is--én a magam részéről ehhez abszolúciót adnék, mert hiszen ezen a téren mindig ezt a köny^ßlmu álláspontot foglaltam el —, nagylelkű, találékony, kedvező lehetőségeket nyújtó. Mivel pedig hiszem, hogy ezek a jóakaratú felszólalások a kormány részéről kellő méltánylásban fognak részesülni, azért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát félbeszakítom. Legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 20-án, szombaton délelőtt 10 órára tűzöm ki, s ezen folytatni fogjuk az 1936/37. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Bejelentem a t. Háznak, hogy a holnapi ülésünk elején a külügyminiszter úr válaszolni fog Szontagh Jenő felsőházi tag úrnak a csehszlovák állam lígynevezett •nemzetvédelmi törvénye tárgyában folyó évi május hó 13-án a miniszterelnök és a külügyminiszter urakhoz intézett interpellációjára. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre! (Nincs.) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződött délután 1 óra 58 perckor.) Heckenberger Konrád s. h. '-bizottsági tagok. 84