Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-5
42 Az országgyűlés felsőházának 5. ülést székhelyet, Székesfehérvárt, Budapestet, Szegedet és Debrecent megtartottam. Fehérvár és Szombathely mellett azért kellett a Dunántúlt három részre osztani és Pécsnek tankerületet adni, mert ott az egyetem, amely annakidején, sajnos, Győrött hiába kopogtatott, hajlékot kapott és az egyetemi tanárok jelenléte lehetővé teszi a tankerületi tanács tökéletesebb kiépítését. E tekintetben Péccsel bizonyos kivételt tettünk, azért az áldozatért, amelyet az egyetem elhelyezése tekintetében hozott. Az a körülmény, hogy itt bizonyos egyezés látszik a vegyes dandár-székhely és a tankerületi székhely között, egészen természetes. Tudniillik a közlekedési viszonyokat vették ott is tekintetbe, tehát természetszerűen arra a városra jutott a választás egészen véletlenül, mert a közlekedési viszonyok ott a legmegfelelőbbek. Szontagh ő méltósága általános politikai aggályokat fejezett ki és különösen amiatt aggodalmaskodott, hogy ez a kerettörvény esetleg módot fog adni a jövőben olyan intézkedésekre, amelyek talán a törvényhozás óhajának én intencióinak nem felelnek meg. Megnyugtatom az igen t. felsőházi tag urat, hogy ez a kerettörvény semminemű olyan jogot nem ad a miniszter kezébe, amellyel a miniszter korábban ne rendelkezett volna. Az alapvető jogok a törvényben körül vannak írva és az, hogy a tantervet, hogy a szabadságidőt a miniszter állapítja meg, és több más hasonló dolog, eddig is a miniszter hatáskörébe tartozott. Ahogyan már több ízben mondottam, itt is és a másik Házban is: a mesélő törvények nem jók, mert nagyon sokat akarnak meghatározni és sokkal szűkebbre szorítják a saját hatályukat, úgyhogy a miniszter kénytelen azután esetleg még törvénysértő intézkedésekkel is áthágni őket, ha a gyakorlati élet lehetetlenné teszi a mozgást. Ezért van szükség bizonyos elaszticitásra a törvényeknél és abban az általános helyeslésben, amellyel itt és a Képviselőházban is találkoztam, azt hiszem éppen annak van a legnagyobb része, hogy ez a törvény elasztikus, világos és érthető. Amikor ezért ia bizalomért köszönetet mondok, befejezésül méltóztassanak még csak azt megengedni, hogy a t. előadó úrnak itt elhangzott előadását egyetlenegy mondattal kiegészítsem, ami tulajdonképpen irányító szem : pont volt a törvény megalkotásánál és ami ugyan kiérezhető volt az ő előadásából, de amit most külön kiemelten is hangsúlyozni kívánok. A törvénynek, — mint ö f mondotta — három főcélja van: az egyszerűsítés, a szakszerűvé tétel és a nevelés egységesítése. Mindez azonban csupán egy magasabbszerű célt szolgál, — ahogyan én szoktam mondani — a nemzet egységes és egészséges világnézetének kialakítását. Ennek az egységes világnézetnek lehetőségét és létezését a Képviselőházban a szociáldemokratapárt szónoka kétségbe vonta. 1935. évi május hó 22-én, szerdám. Kétségbevonta, mert szerinte ellentétben áll a felekezeti megosztottsággal és a nemzeti társadalom egyéb megosztottságával. Az én meggyőződésem szerint mindezek az erkölcsi tényezők nemcsak, hogy nem akadályozzák, hanem lehetővé teszik es elősegítik ennek az egységes nemzeti világnézetnek kialakítását, (Ügy van! Úgy van!) ami semmiképpen sem jelenthet uniformitást, nem jelentheti az egyéni gondolat-szabadság elnyomását, avagy teljes kiegyenlítését, hanem jelenti egy erős és egészséges nemzeti világszemléletnek az összes erkölcsi erők összefogásával való kialakítását. Ennek a nagy nemzeti gondolatnak a jegyében kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a közoktatásügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a közoktatásügyi igazgatísról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául e. fogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, azután a szokásos módon a szakaszok sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—22. §-okat, amelyeket a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben elfogadni? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben is elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom tehát a határozatot, hogy a. felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti yégszerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. T. Felsőház! Mai ülésünk napirendje ezzel letárgyal tat van, legközelebbi ülésünk idejéről és napirendjéről a Felsőház^ t. tagjai a kellő időben és a szokott módon értesíttetni fognak. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Péchy Manó jegyző (olvassa az ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 29 perckor.) Hitelesítik : Baán Jenő s. Je. Agoraszta Tivadar s. h. naplóhitelesítő-bizottsági tagok.
