Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-28
Az országgyűlés felsőházának 28. ülése térjenek a zárt számra, ha nem is örök időkre. Erre vonatkozóan csak arra a mindnyájunkat figyelmeztető adatra .hivatkozom, hogy míg 1931-ben 6341 ügyvéd volt Magyarországon, addig 1935 december 31-én már 6539, tehát a szaporulat négy év alatt ezekben a válságos időkben is 198, pedig amint az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága egy ízben mondotta, ennyi ügyvédet Magyarország egyáltalában nem bír meg. Tökéletesen igazat adok annak a felfogásnak, hogy addig is, amíg az ügyvédi rendtartás törvénnyé válik, további munkaalkalmakról kell gondoskodni és erre vonatkozóan is leszek bátor egy-két dolgot felhozni. Munkaalkalmul ajánlkozik a hitbizományi törvény, amint ebben az irányban fel is (szólaltam. Az ügyvédek megsegítésére szolgálhatna, ha a 35.900/1918. számú rendelet ismét életbelépne, amely 500.000 koronát biztosított a pártfogó és bűnügyi védők részére, amely összeg azonban az állani teherviselési képességének hiányában beszüntettetett. Ki kell térnem egy pillanatra a jegyzői magánmunkálatok kérdésére is, noha ez nagyon kétes kérdés. Erre vonatkozóan hivatkozom a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának arra a nyilatkozatára, amely szerint a jegyzők a mai időben túl vannak terhelve, s hivatkozom az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságának pár évé elhangzott arra a kiijelentésére, amely .szerint az als ófokú közigazgatási bíróságok felállítása olyan óriási feladatokat fog a jegyzőkre zúdítani, amelyeik mellett magánmunkálatokkal foglalkozniuk teljes lehetetlenség lesz. Nem osztom azonban azt a radikális felfogást, amely szerint a jegyzői magánmunkálatokat minden téren meg kellene szüntetni. En teljesen tárgyilagosan .szólhatok ebiben az irányiban, mert hiszen a szombathelyi közigazgatási tanfolyamnak 15 évig előadója voltam, most is az egyik vizsgabizottság elnöke és cenzora vagyok, tehát a jegyzői karnak minden irányiban barátja és tisztelője. En azonban a jegyzői magánmunkálatok- ' nak közérdekből való megszorítására olyan esetekben és irányokban keresném a _ módot, amikor a jegyző összeférhetlenné válik. Öszszeférhetlenné válik a jegyző magánmunkálataival különösen adóügyékben, amikor ő, az állam exponense, készíti elő és veti ki az adókat, viszont ugyanezek ellen a kivetéseik ellen azután a feleik érdekében és képviseletében fellebbez. A fellebbezések folytán az adófelszólamlási bizottságnál megint csak a jegyző készíti elő a vonatkozó munkálatokat. Ha azután a kivetést helybenhagyja az az adófelszólamlási bizottság, akkor a jegyző a feleik érdekében megint fellebbezési joggal bír, Ezt a helyzetet mindenesetre közérdekből meg kell szüntetni. Azonkívül nézetem szerint meg (kell alkotni iá jegyzői felelősséget ezekért a munkálatokért. Ha az ügyvéd felelős az ő munkájáért, ha az ügyvéd (kártérítéssel tartozik az ügyvédi hibákért, akkor a. jegyző, atki jogi magánmunkálatokkal foglalkozik, szintén legyen ezért felelős, szignálja azokat a darabokat, amelyeket ő készít és a felelőssége iilyenmódon meg lesz állapítható. Ez a zugírászat üldözésére is igen alkalmas unod lenne. Most még az Ügyvédi Gyáni- és Nyugdíjintézet ügyéről leszek bátor néhány szót szólni és hivatkozni arra, hogy az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet megsegítése is elsőrendű állami érdek és noha az állam 200.000 pengővel 1936. évi június hó 19-én, pénteken. 525 járul hozzá évenkint az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet segélyezéséhez, én — amennyiben lehetséges — ezt az összeget felemelendőnek tartanám. Tudom azt is, hogy az igazságügyminiszter úr ő r nagyméltóságának nagy hadakozásba kerül még ennek az összegnek a megtartása is, de itt is találnék módot arra, hogy igenis ebben az arányban is .segítség nyujtassék az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek, úgy, hogy az elaggott ügyvédek, valamint özvegyeik és árváik számára legalább a szűkös megélhetés biztosítva legyen. Idevonatkozólag hivatkozom az 1930:XXXIV. t.-c.-nek, az egyszerűsítési törvénynek 142. §-ra, amely a következőket •mondja (olvassa): »Minden ügyvédi meghatalmazáson a rendes okirati .illeték mellett a forgalomban lévő kincstári bélyegtől elütő külön bélyeggél ügyvédi jóléti hozzájárulást kell leróni. Az ügyvédi, jóléti hozzájárulás összegét és kezelésének részletes szabályait az igazságügyminiiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. Az e hozzájárulásból befolyó jövedelmet az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet az 1908 :XL, t.-c.-ben meghatározott ellátások kiegészítésére és egyéb segélyezési célokra fordítja.« Ez a törvény már hat éve megvan, azonban eddig még végrehajtást nem nyert. Mi, ügyvédek^ arról értesültünk, hogy ennek financiális nehézségei volnának, nevezetesen ezekből a különféle bélyegekből befolyó bevételek elkülönítésének nehézségei, stb,, stb. Azt hiszem azonban, hogy itt túl kellene magunkat ezeken tenni és amikor az ügyvédek magúik ajánlják fel, hogy ilyen pótbélyeget ragasztanak fel meghatalmazás aiikra, az ilyen módon előálló összeget meg kellene ragadni és a Gyám- és Nyugdíjintézet segélyezésére kellene fordítani. T. Felsőház,! Azt hiszem, az előadottakban nem tértem el attól az általam felállított elvtől, hogy mindent csak közérdekből kell vizsgálni. Én az ügyvédség érdekeit is összeegyeztethetőnek tartom a közérdekkel. Hogy az ügyvédség ügye (milyen közérdekű, arra vonatkozólag éppen az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságának 1933-ban a Pécsett tartott országos ügyvédszövetségi gyűlésen elhangzott beszédére 'hivatkozom-, amelyben ő nagyméltósága ezt mondotta (olvassa): »Tagadhatatlan, hogy amikor komoly, önzetlen, nagyjelentőségű közérdekű munkára kerül a_ sor, akkor ott az ügyvédek mindig az élen járnak. Akár a parlamentben, akár más társadalmi munkában, ahol sokszor önfeláldozó tevékenységet kívántak és pedig ellenérték nélkül, ki az, akire a munkának oroszlánrésze hárul! Mindig és mindenütt az ügyvéd.« Ö nagyméltóságának ezt a pécsi vándorgyűlésen elhangzott nyilatkozatát megerősíti most is a (közélet, 'mert hiszen az ügyvédség 'most is teljesen önzetlenül óriási szolgálatokat tesz az országnak a közélet terén. De hivatkozom Oszwald Istvánnak, akkor még a m. kir. Kúria másodelnökéneik a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat felsőházi tárgyalását bevezető előadói beszédére is, amely szerint az ügyvédi érdek a maga egészében egyszersmind állami érdek lis s az ügyvédi kar közreműiködése az igazságszolgáltatásban mindig erős oszlopa volt az állami és társadalmi berendezkedésnek. Végül méltóztassék nekem azt is megengedni, hogy még egy nyilatkozatra hivatkozzam. Amikor az első ügyvédi rendtartás, az 82*
