Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-28
Az országgyűlés felsőházának 28. ülése T. Felsőház! A királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróság tagjai közül még nem tett esküt tSimont'sits Elemér felsőházi tagtársunk. Felkérem tehát ő excel lenciá ját, hogy az eskü letétele végett a terem közepére jönni szíveskedjék. (Simontsits Elemér megjelenik az elnöki emelvény előtt.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az eskümintát felolvasni. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (felolvassa az eskümintát, Simontsits Elemér le teszi <iz esküt). Elnök: Az eskü letétetett. Az ülés elején elfogadott sürgősségi indítvány folytán következik a pénzügyi és köz jogi bizottság jelentése alapján »a gazdasági ,és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931, évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa az együttes jelentést). > Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozási befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfőgadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. ' Következik a részletes tárgyalás, Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat címeit s 1—8. §-ait, amelyeket a felsőház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdezem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszefkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján az 1936/37. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Tisztelt Felsőház! Mielőtt a költségvetési törvényjavaslat tárgyaiásat megkezdenék, be jelentést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatnak tudni, a legutóbbi években a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának kezdetén a felsőház határozatot hozott, amely Szerint — a felsőházról szóló törvény 30. §-ában foglalt rendelkezések érintetlenül hagyása mellett — kimondotta, hogy a költségvetési törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a törvényjavaslat egyes fejezeteihez a felsőház tagjai külön-külön szólhatnak hozzá, amire egyébként az új házszabályok is módot nyújtanak. Most tehát, mielőtt az általános tárgyalást megkezdenénk,— a hasonló eljárás tekintetében a felsőház tagjai részéről az idén is megnyilvánult óhajnak eleget téve — bejelentem, hogy a. költségvetési törvényjavaslat részletes tár1936. évi június hó 19-én, pénteken. 517 gyalásánál az előző évekhez hasonlóan fogunk eljárni. (Helyeslés.) Méltóztatnak bejelentésemet tudomásul venni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig kérem a jegyző urat, hogy a pénzügyi bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (felolvassa a pénzügyi bizottság jelentését). Elnök: Szólásra következik Harrer Ferenc ő nagyméltósága. Harrer Ferenc: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A hely, amelyet ebben a Házban elfoglalok, arra kötelez, hogy a költségvetés tárgyalásakor elsősorban a főváros és a városok ügyeiről beszéljek, messzebbmenő en pedig az önkormányzat problémájával foglalkozzam, természetesen csak akkor, amikor ez időszerű. Amidőn a fővárosban a sokat hánytorgatott szanálási művelet befejeződött és az önkormányzatnak — mondjuk — újabb periódusára térünk át és amikor a vidéke városok teljesítőképességüknek határáig értek el, azt hiszem, ez az időszerűség nyilvánvaló. Különösen két ok késztetett engem arra, hogy felszólaljak. Az egyik az, hogy a mélyen t. Felsőház előtt a város:, problémákat az önkormányzat oldaláról világítsam meg, a másik pedig az, hogy ezt a beállítást a kormányt támogató párt részéről mondjam el, amely pártot két követelés kötelez. Az egyik az, hogy követelései az ország egyetemes érdekeivel harmóniában legyenek, a másik, hogy csak megváló sí thatót követeljen. A belügyminiszter úr képviselőházi költségvetési beszédében az önkormányzattal szemben való magatartásának alapelvéül a következő meghatározást tette (olvassa): »Az autonómia jelenti a közhatalom gyakorlásában való részvételt; az ellenőrzés és a szakkérdé*sek irányítása állandó feladat.« Ezt a meghatározást elfogadhatjuk még az (ellenőrzésnek azzal a tágabb értelmezésével is, hogy azon át szakkérdések irányítása is történhetik. Kívánatos volna azonban, hogy az ellenőrzési szervezetnek és tevékenységnek ma már kétségtelen hipertrófiája megszűnjék, mert azok az intézmények, amelyeknek cselekedniük kell, ma valóban akadályozva vannak abban, hogy cselekedhessenek, mert állandóan az ellenőrző közegeknek kell adatokat szolgáltatniuk. Ha helyesnek fogadjuk is el a belügyminiszter úr> definícióját az önkormányzatról, egyedül ezzel nem elégedhetünk meg. Ennek a meghatározásnak tartalomra is van szüksége. Nevez.8tese.n_ egyfelől az önkormányzat feladatainak megjelölésével és az önkormányzatnak feladatai ellátására való képessétételével, másfelől az önkormányzat működésében az önkormányzati szellem érvényrejuttatásával kell ennek adefiniciónak tartalmat adni. Meg kell tehát állapítani először is a magántevékenység és a közfeladatok határait, az utóbbiakon belül pedig az állami és az önkormányzati testületek feladatkörét, de megadva egyúttal az Önkormányzati testületeknek — itt elsősorban a városokról és főleg a fővárosról van szó — a pénzügyi lehetőséget arra, hogy feladataikat valóban el is láthassák. Az a politika nem tartható fenn, amely a pillanatnyi szükségletek hatása alatt állandóan újabb terheket ró a városra, ellenben bevételeiket folyton csökkenti, 81*
