Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-26

Az országgyűlés felsőházának 26. ülése Ezeket vagyok bátor a mélyen t. kormánynak figyelmébe ajánlani. Tudom, iiogy itt bizonyos ellentétek vannak, tudom, hogy a pénzügyminiszter nem szívesen járulna ehhez hozzá, de ha lehet a tatarozás céljaira hiteleket adni, ha lehet házadómentességi kedvezményt adni, ha lehet az ipart alátámasztani adókedvezményekkel, akkor nem látom az okát és indokát annak, hogy miért ne lehessen annak a földbirtokosnak adókedvezményt adni, •aki önként ilyen szociális tevékenységet fejt ki. (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van! Ügy van!) Pénzügyi szempontból a költségek itt lényegtelenek. Ezeket voltam bátor a magas kormánynak figyelmébe ajánlani. Elnök: Kíván a földmívelésügyi miniszter úr hozzászólni? (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Igen!) Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Prónay György báró ő escellenciájának javaslatában vannak olyan momentumok, amelyek mindenesetre megfontolást érdemelnének, azonban legyen szabad felhívnom a mélyen t. Felsőház figyelmét arra a körülményre, hogy a törvényjavaslat átérezve azt, hogy a földbirtok bérbeadása bizonyos hátrányokkal jár a tulajdonosokra, bizonyos tekintetben iparkodott ebben a kérdésben azoknak előnyére eljárni, akik a földbirtokot haszonbérletbe adják ki. Az önként haszonbérbe adott föld le van vonva abból a földterületből, amelyet egyébként a javaslat szerint át kellene adni. Másrészt földhaszonbérletbe adni csak a felerészét köteles valaki az egyébként leadandó ingatlannak, abban az esetben, ha erre sor kerül. Abban az esetben, ha kétharmadrész kártalanítással megelégszik, de azonnali készpénzfizetéssel és 25 év alatt a hátralék megfizetésével, osiak egynagyedrész haszonbérbe adására kötelezhető. Most méltóztassék megengedni, hogy a ja^ vaslattal kapcsolatosan __ kifejtsem, hogy ha méltányosnak is tartanám'egyébként ezt az indítványt, akkor sem tartanám helyesnek, hogy egy incidentaliter felvetett indítvány alapján döntsünk. (Prónay György báró: Nincs indítvány!) Nekem átadtak egy szöveget. (Prónay György báró: Nem adtam be^ indítványt!) Akkor tárgytalan ez a megjegyzésem. A pénzügyminiszter úr felfogása szerint ez a felvetett gondolat némiképpen ellenkezik a mi mostani adórendszerünkkel, (Prónay György báró: Azt meg lehet változtatni!) amennyiben a progresszivitás nem érvényesülne, ha ezt a javaslatot elfogadná. (Prónay György báró: Ez a lényeg!) En attól tartok, hogy ez az eddigi adótörvényekben lefektetett alapelvekkel isemmiképpen harmóniába hozható nem volna. Egyébként az államháztartás mai helyeztet sem tartom éppen alkalmasnak ennek a gondolatnak elfogadására. Agrárszempontból mindenesetre találok benne bizonyos olyan incimentumot, amely miatt talán érdemes ezzel továbbra is foglalkozni. Elnök: Módosítvány nem lévén beadva, a szakaszt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 21. §. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a 21—28. §-ok sorszámát. A Ház a szakaszokat változatlanul, hozzászólás nélkül elfogadja): 29. §. Elnök: Az előadó úr ő méltóságát illeti a szó. Gróf Khuen-Hederváry Károly előadó: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! 1986. évi május hó 9-én, szombaton. 501 A 29. § rendelkezik az átengedésre kötelezettek kártalanításáról és itt a 2. bekezdésben a következő szöveg áll. (Olvassa): »Az átengedésre kötelezettnek és a többi telekkönyvi érdekelteknek hozzájárulásával az ellenérték szolgáltatásának az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérő módozatát is meg kell állapítani.« Ezzel szemben az a tiszteletteljes javaslatom, hogy ennek a második bekezdésnek értelme és intenciója szerint a »kell« kifejezés kikorrigáltassék, mégpedig indítványozom, hogy a 29. § második bekezdése ötödik sorában a »kell« szó helyett a »lehet« szó vétessék fel. Ezt azzal indokolom, hogy ez a szakasz csak az átengedésre kötelezetteknek és a többi telekkönyvi érdekeltnek hozzájárulásával akarja a kormány számára azt a lehetőséget biztosítani, hogy más módon is megállapíttassék ^ a kártalanítás. Azt hiszem, ez a »kell« szócska itt értelemzavaró, tehát a »lehet« szóval kell helyettesíteni. Kérem, méltóztassék javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Mélyen t. Felsőház! Kérem, méltóztassék az előadó úr ő méltósága javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 29 § első bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem most, méltóztatnak-e a 29. § második bekezdését az előadó úr módosításával elfogadni, szemben az együttes bizottság szövegezésével? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a 29. § második bekezdését az előadó úr módosításával fogadta el. A szakasz többi része meg nem támadtatván, elfogadttnak jelentem ki. Következik a 30. §. Kérem a szakasz sorszá4 mainak felolvasását. j Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a 31—36. §-ok sorszámát. A szakaszokat a Ház hozzászólás nélkül elfogadja. Olvassa a 37. § sorszámát). Elnök: A 37. §-hoz szólásra jelentkezett Jakabffy Gyula ő méltósága. Jakabffy Gyula: Nagyméltóságú Elnök úr! Igen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden néhány szóval, kifejezést adjak annak a felfogásomnak, hogy az általunk most tárgyalt törvényjavaslat 37» §-ának második pontjában foglalt rendelkezés. szerény nézetem szerint, nem egyeztethető össze az igazságossággal és a méltányossággal. A 37. §-nak általam kifogásolt második pontja ugyanis akként rendelkezik, hogy az 5000 korona kataszteri tiszta jövedelmet meghaladó ingatlan örököse, ha egy év alatt illetéktartozását nem fizeti ki, felajánlás hiányában is kötelezhető ingatlana egy részének illetéktartozása fejében való átengedésére. En igazságtalannak ós méltánytalannak tartom ezt a rendelkezést, mert a mostani abnormális gazdasági és hitelviszonyok között kétségtelen, hogy nagyon sok olyan örökös lesz, aki egy év alatt, bármenynyire akarja is, nem fogja tudni kiifzetni illetéktartozását. Azt hiszem, felesleges részletesebben indokolnom ezt az állításomat, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mai viszonyok között készpénze nagyon kevés embernek van, és azt is tudjuk, hogy az örökösnek éppen elég gondot