Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-26

4Ô2 Az országgyűlés felsőházának 26. w juttatásának a lehetőségével van biztosítva, lekmtetbe kell azután vennünk még azt a körülményt is, hogy a törpebirtokosoknak kisgazdákká válásával mindenesetre a munkapiac helyzete is konnyebbedik, mert egy része azoknak a munkásoknak, akiknek toldjuk is volt es talán éppen ezért olcsóbb feltételek mellett is hajlandók voltak napszámmunkára, a munkapiacot elhagyja. Itt rá kell még mutatnom arra, hogy többen méltóztattak szóvá tenni a bérlőszövetkezetek kérdését s azt, hogy ezeknek a szövetkezeteknek az ügyét elsőízüen gróf Károlyi Sándor propagálta az országban és az Okn. kötelékében harminc év alatt 110 ilyen bérlőszövetkezet keletkezett, ezek százezer katasztrális holdon működnek. Ezek közül volt szerencsém a képviselőházban ismertetni egy ilyen bérlőszövetkezetnek a működését, a mélykúti bérlőszövetkezet működését, amelyről megállapíthatom, hogy nem is lehet összehasonlítani a bérbeadó helyzetét azóta, amióta ez a bérlőszövetkezet működik ott, az azelőtti helyzettel; ennek keretében a bérlőszövetkezet tagjai is — igen helyesen — egy megfelelő szakember irányítása mellett gazdálkodnak és vagyonilag is gyarapszanak. Már most méltóztassanak nekem ( megengedni ,hogy csak egészen röviden néhány szót szóljak olyan témákról, amelyek itt felvetődtek, ilyen a javaslat időszerűsége, a javaslatnak a magántulajdonjoggal való kapcsolata és a hatáskör kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy az időszerűség szempontjából arra az állításra nézve, hogy ez tulajdonképpen mindössze a kormány által bedobott jelszó volt és azelőtt senki mm beszélt telepítésről, azt a szerény megállapítást tehessem, hogy — amint már rámutattam — már békében is nagyon sok iszó esett a telepítés kérdéséről » a földbirtokreforin után, amint ezt a .bizottságban is voltam bátor kifejteni, és az azóta lefolyt időben is az irodalomban és a sajtóban igen sok szó esett erről a kérdésről, sőt a felsőház egyik tagja, Albrecht kir. herceg ő fensége a Magyar Tudományos Akadémián ankétet tartott erről a kérdésről, amelynek eredményeit könyvalakban is közzétették. (Gróf Széchenyi Aladár: Miért nincs hozzá szerencsénk?) Már most ami az én nézetemet illeti, az az, hogy a javaslat igenis időszerű és jobb lett volna már előbb megcsinálni. Az én nézetem az, hogy még ma sem késő azt a javaslatot előterjeszteni, mert ilyen javaslatokkal akkor kell előjönni, — és ez a meggyőződésem — amikor még a szükséglet nem jelentkezik olyan alakban, hogy kellő megfontoltság nélkül kellene ilyen tör vény javasatokat tárgy ani. A kormánynak az a kötelessége ilyen javaslat tárgyalásánál, de általában is, hogy minden jót mentsen át a múltból és a múlt bevált intézményeire építse fel a jövendőt. De megállás, t. Felsőház, nincsen. Sokan azt mondják, hogy a magyar mezőgazdaság ma rettenetesen rossz helyzetben van és azért nem lehet ilyen javaslatokkal előállani. Az igaz, hogy a magyar mezőgazdaság rossz helyzetben van, igaz az is, hogy a múlt században is volt már hasonló rossz helyzetben, sőt egyes tudósok megállapítása szerint az egész mezőgazdaság minden évszázadban körülbelül egy nagy g-izdasági válságét, egy nagy gazdasági krízist szenved át, Ez a javaslat azonban tulajdonkeppen hoszszabb időre [készült, tehát reméljük, hogy amiése 1936. évi május hó 9-én, szombaton. kor hatását érvényesíteni fogja, akkorra már a helyzet is javulni fog. De mindenesetre nem vállalhat felelősséget a kormány a nemzet előtt arra nézve, hogy azokkal az igazán nevetségesen csekély összegekkel álljon ki a földbirtokpolitikai célok megvalósítására, amelyek az elmúlt esztendőben rendelkezésre állottak, mert hiszen bekövetkezhetnek olyan események is, amelyekre már rámutattam. Azt hiszem, hogy éppen ilyen időkben, a dekonjunktúra idején szükséges az ilyen kérdések gondos előkészítése, (Ügy van! Ügy van!) amikor még a fantáziákat az ilyen megmozdulás nem gyújtja fel úgy y mint a konjunktúra idején. Többen méltóztattak szóvá tenni a magánjog kérdését. Erre nézve legyen szabad csak arra utalnom, hogy a földdel kapcsolatban még Kómában sem fejlődött a római jognak merev magánjogi szabályaival párhuzamosan a földbirtokjog kérdése. A kisajátítás fogalma egyetlen kulturáltamban sem ismeretlen. A földbirtoknál közérdekből természetesen mindez lehetővé van téve és a kisajátítás kérdésének rendezése (1789-ben) egyidős a tulajdon felszabadításával, A háború után fokozott állami beavatkozás mutatkozik kivétel nélkül minden államban. A magántulajdonnak közérdekből bizonyos mederbe való terelése valamennyi államban jelentkezik. Nálunk is az erdészet kérdésének a rendezése, a vízrendezés, azután például a kötelező arany- és valutabeszolgáltatás tulajdonképpen a magántulajdon átlagának bizonyos megváltoztatását jelenti. Természetesen csak a magántulajdon elvi alapján álló államokról beszélek. Ez a javaslat a magántulajdon elvi álláspontján áll. Kény szerigény bevétel csak ott lehetséges, ahol arra közérdekből van szükség és csak akkor, ha más megoldás nincsen. Balogh Jenő felsőházi tag úr ő excellenciája bizottsági felszólalásában rámutatott arra, hogy ő két esetben látja helyesnek és indokoltnak az igénybevételt: akkor,, ha nemzeti szempontból van arra szükség és akkor, ha olyan községek fejlődéséről van szó, amelyeknek semmiféle más módjuk nincs arra, hogy terjeszkedjenek. Én ezt a két megállapítást teljes mértékben aláíróin. Nagyon érdekes volt ezzel kapcsolatban ő excellenciájának az az idézete is, amelyet gróf Tisza István egyik felszólalásából volt szíves előadni, aiki a nemzeti érdekeknek még a termelési szempontokat is hajlandó volt, nyilatkozata szerint, alávetni. Már most a tulajdonosnak az ilyen igénybevétel esetén csak teljes becsértékkel való kártalanítása a helyes, amit a javaslat is kontemplál. Aki nincs megelégedve, a becsérték megállapításával, az, a bírósághoz, fordulhat. A 8. §-nak a megfelelő kiegészítésével, az elfogadott módosítással a 100%-os becsértékneik azonnali lefizetése is lehetővé válik. Ezt a módosítást, amelyhez én hozzájárultam, ajánlom^ hogy méltóztassanak elfogadni. (Élénk helyeslés.) A többi kategóriáknál is, ahol 100%-os azionnali fizetésről nincsen szó,, a becsértéknek egyharmada 25 év alatt 3 5 százalékos kamat mellett törlesztetik le. Minthogy, az esetek túlnyomó részében 30.000 és 60-000 korona kataszteri tiszta jövedelem közötti birtokterületekről van szó, ez az, egyharmad rész, ha átszámítjuk, tulajdonképpen az, egész^ mezőgazdasági ingatlan értékének 6—7 százalékát teszi ki. Ez azi összeg, amit tehát az állam 25 év alatt térít meg az illető kategóriáikba tartozóknak, nem több, mint körül belül a német ós talán a

z angol örökösödési illeték és a mi örökösödési illetékünk