Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

482 Az országgyűlés felsőházának 25. ül nagyon nehezen tud eleget tenni kötelezettsé­gének. Ahol csak módomban van és tehetem, min­denütt hangoztatom, hogy az Alföldön a köz­terhek nagyon magasak. Igen rosszak az érté­kesítési viszonyok is, messze vagyunk a Nyu­gattól, a vasúti tarifák igen magasak, elvisel­hetetlenek a kiadások. Panaszkodunk mi ele­get, felírunk egyesületünkből a kormányhoz, felírunk a városokból, a vármegyékből, de — sajnos — meg kell állapítanom talán ugyanazt, amit tegnap itt Liptay László ő méltósága is — azt hiszem — így állapított meg, hogy eze­ket a panaszainkat, ezeket a kérelmeinket nem­igen hallgatja meg a t. kormány. (Szőke Gyul'a: Meghallgatja, de nem teljesíti! — Derültség!) Meghallgatja, jóindulatot tanúsít, ígéretekben bőven van részünk, de hogy nevén nevezzem meg a gyermeket, mégsem történik olyan na­gyobb beruházás, vagy olyan rendelkezés, amely tulajdonképpen a mi szomorú gazdasági viszo­nyainkon segítene. Ez a törvényjavaslat szerintem valahogy el­lentétben van »a kormánynak földbirtokpoliti­kájával, ugyanis míg egyrészt igen helyesen csinálta meg a gazdavédelmi rendeleteket, másrészt ezzel a javaslattal tulajdonképpen kí­nálja a földet a gazdáknak és az az érzésem, hogy talán odajutunk a földkínálással, mint voltunk ia konjunktúra idején a ibankokkal, amikor azok igazán majdnem dobálták a gaz­dák után a pénzt, hogy azt felvegyék, aminek következtében igen sok gazda és birtokos tönkrement. Ezt a, törvényjavaslatot tulajdonképpen senki sem kívánta, legkevésbbé a gazdák, mert ez most nem időszerű. Előbb rendbe kellene hozni az 1920. évi földreform útján földhöz juttatott gazdákat, 'mert ezek a birtokosok leg­nagyobbrészt, mint azt igen helyesen kifejtette Wekerle Sándor ő nagyméltósága az együttes bizottságban, szánalmas állapotban vannak, a földek elhanyagoltan, műveletlenül hevernek, minden kultúra nélkül. Nem volt szükség azért sem erre a törvényre, mert hiszen az a törpe­birtokos, vagy munkás, akinek pénze van, úgy is vehet és vesz is földet; erre a célra van föld elég és a kormánynak is rendelkezésére áll. De mit is akar az a törpebirtokos és kis­gazda 1 ? Akarja a közterhek leszállítását, a,z adó­zás egyszerűsítését, terményeinek jó értékesí­tési lehetőségét, olcsó tarifát és megfelelő hitel nyújtását, hogy tudjon boldogulni. Szerény vé­leményem szerint ez, a törvény a mezei mun­kásoknál a munkanélküliek számát fogja sza­porítani. Nálunk ugyanis nagybirtokosoknál; uradalmaknál szokás, hogy münden arató­munkás kap a nyári munka elvégzéséért kö­rülbelül 15—16 holdat, ugyanis 9—10 hold őszit, é—-5 hold tavaszit aratásra, azonkívül kapnak a leszerződött (munkások három hold kukorica­földet harmadából és ha a család nagyobb, ak­kor negyedes kukorica-földet is, megmunká­lásra,. Ezenkívül munkálnak cukorrépaföldet, cirokföldet, szénát kaszálnak, szóval ezalatt az idő alatt a nekik juttatott földeken megkere­sik a télire valót. Most mi fog történni 1 ? Eze­ket a 15—16 holdakat el fogják venni az ura­dalmaktól és ezekkel fogják a törpebirtokosok birtokait kiegészíteni. Az aratómunkás, a ré­szes tehát kereset nélkül fog maradni, mert a földet, melyet eddig művelt, elveszik, a törpe­birtokost pedig nem lehet arra kényszeríteni, hogy az ő földjén még más munkásokat is al­kalmazzon, Nagy hibája tehát ennek a tör­ése 1936. évi május hó 8-án, pénteken. vényjavaslatnak az, hogy míg egyrészről a megélhetést akarja biztosítani, addig másrész­ről a munkanélküliséget növeli. En Békés és Csanád megyében élek, megle­hetősen ismerem az ottani viszonyokat. Purgly ő excellenciája is felhozta ezeket niai beszédé­ben s előadta, hogy miként oszlanak meg ott a iföldek, hogy mennyi kisbirtok és törpebir­tok «seréit már gazdát. Megemlítem itt, hogy kiosztottak Békés megyében 52.728 kat. hold földet, 33.470 ember között. Hogy ezek az em­berek ihogyan gazdálkodnak, arra nem térek ki, mert nem akarom megismételni azt, amit Wekerle ő nagyméltósága és Purgly ő excel­lenciája mondottak, de hogy kötelezettségeik­nek hogyan tettek eleget, azt bátor leszek itt elmondani. Földreform-földet kapott 12.888 ember. Kö­zülük részben teljesítette kötelességét 3350 em­ber. Fizetniök kellett volna adóban 2,142.240 pengőt, fizettek összesen 115.000 pengőt. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Vagyonváltságföldet kapott 17.825 ember. Részben eleget tett kötelezettségeinek 4803 em­ber. Fizetniük kellett volna 1,331.930 pengőt, fizettek összesen 92.226 pengőt. A legutóbbi közigazgatási bizottsági ülé­sünkön a pénzügy igazgató azt jelentette, hogy Békés vármegyében az elmúlt hónapig 10 millió és néhány százezer pengő adóhátralék volt. Ez a Ihátraléjk nem onnan származott, mintha a hatóságok nem volnának erélyesek, mert ezek megtesznek mindent, hogy a kincstár érdekeit megvédjék, ennek a hátraléknak az oka az, hogoy a közterhek nagyok és elviselhetetlenek s a gazdatársadalom a legjobb akarat mellett sem tud kötelezettségeinek eleget tenni. Azt mondják, hogy Békés vármegye az ország egyik legeladósodottabb vármegyéje — ugyanezt mondotta tegnap Liptay ő méltósága is. Érde­kes volna megtudni mindenesetre, hogy az egész országban mennyi az adóhátralék, érde­kes volna ismerni ezt a statisztikát. Azért hoztam ezeket az adóügyi kérdéseket a miniszter úr ő nagyméltósága elé, hogy meg­tudjuk, vájjon a kormány nem tart-e attól, hogy ezeknek az új reformtörvényeknek élet­beléptetésével a mai rossz közgazdasági álla­potok mellett a kincstár fog megint káro­sodni. Amikor tehát én a t. kormány figyel­mét ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan ezekre a nagy közterhekre, a munkanélküli­ségnek és az adóhátralékoknak szaporodására bátor voltam felhívni, tisztelettel kérdem, hogy van-e a kormánynak elgondolása vagy terve arranézve, hogy ha a munkanélküliek száma szaporodni fog s ezenkívül ezek az adóhátra- , lékok és nagy köztérnek is megmaradnak, eze­ket a terheket valahogyan enyhíteni lehessen, mert különben ismét csak az amúgyis túlter­helt társadalmat fogják súlyosan megterhelni. Egyebekben a módosított törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: S. Bálint György ő méltóságát il­leti a szó. S. Bálint György: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslat tár­gyalásánál igen sok felszólalás hangzott el pro és contra, azonban mégis meg kell állapí­tanom azt, hogy ez a törvényjavaslat igenis 1 , a lehetőségekhez képest is, nagyon sok százezer törpe kisbirtokos és földmíves munkásember

Next

/
Thumbnails
Contents