Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

480 Az országgyűlés felsőházának 25. i lentkezo nagybirtokkal szemben az is növeli, hogy ha megvizsgálják a nagyibérlők névsorát, alig akad köztük egy-két magyar név. A nagybérlet köntösében jelentkező nagybirtok elleni ellenszenvet teljesen meg lehetne szüntetni, akkor, ha nagybirtokosaink mellőzve a nagybérleteket, bérbeadandó birtokaikat, akár kisbérletek, akár a mentől nagyobb számban szaporítandó középbérletek formájában azoknak a társadalmi osztályoknak bocsátanak rendelkezésre, amely társadalmi osztályok évszázadokon keresztül jóban és rosszban társai voltak a nagybirtokososztálynak. (Gróf Széehenyi Aladár: A földbérlő szövetkezetnek!) Én a középbérletről beszélek, méltóságos uram. Az ezekből a társadalmi osztályokból származó bérlők nemcsak a földtulajdonost tisztelnék a nagybirtokosban, hanem egyúttal évezredes közös történelmi hagyományaik egyik fő letéteményesét és hálával is viseltetnének az iránt a nagybirtokososztály iránt, amely ebben a szomorú időkben őket megfelelő gazdasági boldoguláshoz juttatja. A sors gúnyja ellenben az, amit a másik oldalról, a nagybérlők részéről látunk. A nagybérlők társadalmi osztályához tartozó felekezeti sajtó a társadalmi osztályuknak juttatott nagybérleteket, amelyek nagyon sok tekintetben kisemberektől és a magyar középosztálytól vonattak el, azzal hálálja meg, hogy a történelmi nagybirtokososztályt ízléstelen, minden tisztességes magyar embernél visszatetsző, otromba viccekkel tisztelteti. (Gróf Széchenyi Aladár: Az előfordul!) Szerintem sokkal több gyakorlati eredményt lehetett volna elérni, ha akár a telepítési, akár a hitbizományi javaslat nem nyúlna olyan mélyen a magántulajdon elvébe, hanem a nagybirtokokat inkább több kisbérlet és mentől több középbérlet létesítésére kényszerítette volna. Itt jóformán állandóan csak a nagybirtokról és a kisbirtokról voll? szó, ellenben a középbirtokról nem, pedig mi, akik középbirtokon gazdálkodunk, állítani merjük, hogy egy középbirtok bír annyi szákismerettel és annyi belterjességgel, mint a nagybirtok, foglalkoztat is aránylag annyi munkást, mint a nagybirtok, mert hiszen azokat a gépeket, amelyek csak egy nagybirtokon kifizetődők, a középbérlő nem is használhatja. De szerintem a nagybirtokososztály maga is sokkal jobban járna, ha középibérletek alakjában adná bérbe birtokait, s a nagybirtokosok aránytalanul jobban jönnének ki, mint most, amikor a nagybérlőnek sokszor potom áron dobják oda bérbe birtokukat. Ismét tiszántúli példára vagyok Ibáfcar hivatkozni. A magyar katolikus vallásalapnak Püspökladányban levő 22.000 katasztrális holdján a háború előtt igen kevésszámú kisbérlőtől eltekintve, négyöt nagybérlő gazdálkodott.^ A r háború után nagy mértékben megszaporították a kisbérletek számát s ugyanakkor a nagy vagy on ok körül középbérleteket rendszeresítettek. Ma nagyszámú fcisbérlő mellett a magyar középosztályhoz tartozó tkilenc középbérlő gazdálkodik ott s ez a rendszer igen szépen bevált. De bátor vagyok hivatkozni Debrecen városára is, Magyarországnak egyik legnagyobb földesurára, amely most, amikor az egyik 3500 holdas bérlet lejárt és csak egy bérlő jelentkezett rá, az is a réginél sokkal alacsonyabb bér felajánlásával, ezt a 3500 holdas birtokot hat középbirtokra osztotta fel és úgy hirdette meg, amire már igen tekintélyes számú középbérlő jelentkezett magasabb haszonbér ajánlásával. se 1936. évi május hó 8-án, pénteken. Nemzeti szempontból is végtelenül fontosnak tartom, hogy ezieken a birtokokon mentől több középbérlet alakíttassék, mert a középbérletek alakításával nagyon sok ma elhelyezkedni ïism tudó, szakértelemmel és megfelelő forgottkével bír ófiatalember özönlenek vissza a falvakba, ahol állandóan is lakván, ezek nívóját emelné. De végtelenül fontosnak tartom — és azt hiszem, ezen 'kell a hangsúlynak lennie, — hogy mentől több középbérletet azért alakítsanak, mert csak ez úton lehet új életre hívni a magyar történelem színpadáról csaknem teljesein eltűnt magyar középbirtokososztályt, (Ügy van! a középen.) Erről a helyről, ahol a» ősi vármegyék kiküldöttei ülünk, ismételve kérem, méltóztassanak nagybirtokos urainknak és a miniszter úr ő nagyméltóságának is mentől melegebb megfontolás tárgyává .tenni ezeknek a középbérleteknek rendszeresítését, mert ez pénzbe nem kerül és financiálisán meg is oldható, mert hiszen, hála Istennek, elég forgótőkével rendelkező középbérlőket ma még tudnának találni. Szent meggyőződésem, hogy a nagybirtok, amikor most meghúzzák felette a lélekharangot, amikor elindul az elaprózódás felé, nemzeti hivatását úgy tölti Ibe igazán, ha újra életre hívja középjb érietek alakjában azt a régi magyar középbirtokos-osztályt, amely végeredményben ezer esztendőn keresztül mégis csak gerince volt ennek az országnak és amelynek főérdeme van abban, hogy ez a középosztály átmentette a hazát. -, Méltóztassanak ímegengedúi, hogy miint gyakorlati gazda csak nagyton röviden foglalkozzam a szakoktatás kérdésével is. Az természetes,, hogy továbbtanításra, mint minden foglalkozási ágban, a mezőgazdaságban is szükség van. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a természeti erők sehol sem érvényesülnek «annyira, mint éppen a mezőgazdaságban. Az is természetes már! miost, hogy a tudománynak elsősorban ott kell a mezodaságnak segítségére mennie, ahol a természeti adottság ta, legszomorúbb, azt ^megint nem vonja senki kétségbe, hogy ez nálunk a Tiszántúlon a legszomibmbb. A Dunántúlnak és vidékének úgy a talaja, mint a (klímája nagyban hasonlít a nyugatihoz és közelebb is esvén a nyugathoz, jobban megfigyelheti a magasabb helyeken végzett kísérleteket, hamarabb juthat az eredmény ékhez és előbb valósíthatja ímeg ezeket a kísérleti eredményeket, mint nálunk a Tiszántúlon, Éppen ezért nagyon kérjük mi tiszántúliak a földin ívelésügyi kormányzatot, hogy a fentiek alapján minél több gazdasági szakiskolát adjon nekiünk, valamint kísérleti telepeket; bár nem a szakotatás és nem ezek a kísérleti telepek fogják megváltoztatni a Tiszántúl talajkultúráját és klimatikus viszonyait, hanem elsősorban a fásítás és a csatornázás. Méltóztassanak megengedni, hogy most nagyon röviden csak arra legyek bátor felhívni a

z illetékes hatóságok figyelmét, hogy vezessék be a mezőgazdasági szakoktatásba a minél több kereskedelmi ismeret oktatását és gyakorlati ! keresztülvitelét. Hiszen ma állandóan azt halljuk, hogy a keresztény ifjúságnak kereskedelmi pályákon kell elhelyezkednie, az pedig szintén köztudomású dolog, hagy a gazda egyúttal kereskedő is, majdnem azt mondhatnám, hogy aki nem érzi magát kereskedőnek, az ne is menjen gazdának. Méltóztassanak megnézni, hogy zsidó gaz-