Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

Az országgyűlés felsőházának 25. üle ben lennénk, akkor érteném. Azonban akkor sem helyeselném, — akkor valószínűleg nem is kellene ez —, de akkor még meg lehetne érteni. De ma, amikor a legszorosabban vett kötött gazdálkodási rendszerben vagyunk benne, amikor nem a birtokos számadásától és elhatározásától függ, hogy termel-e cukorrépát, termel-e dohányt, vagy hagymát, vagy más ipari növényt amelynek a termelése munkáskezeknek munkaalimiat ad (Ügy van! Ügy van!) hanem ezt egy felsőbb elhatározástól, kontingentálástól, engedélyezési rendszerektől teszik függővé, — hiszen a birtokos még egy hízómarhát sem tud beállítani, ha nem biztos benne, hogy exportengedélyt kaphat (Úgy van! ügy van!), akkor ezt igen veszedelmes dolognak tartom. Mert nem kell más, csak elvonni a lehetőségeket a gazdaságtól, a termeléstől és akkor miért tartsa a ununkást az a gazda. Igenis ez egy veszedelmes precedens, amely a jövőben igen súlyosan kihasztálható nemcsak a gazdák ellen, hanem az egész magyar gazdasági élet ellen is. A miniszter úr ő nagyméltósága a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál rámutatott arra, hogy 60% a közép- és nagybirtok és 40% a kisbirtok aránya, amely utóbbit ebben a törvényjavaslatban erősíteni akar. Elfogadom azt, hogy azok a kisexisztenciák, amelyek a törpebirtok kategóriájába tartoznak, ima nagyon nehezen prosperálnak. De nézzük, miért? Azért, mert a legtöbb esetben a kisbirtokuk olyan helyen van, hogy a körülmények és a viszonyok, vagy — mondjuk úgy — az adottságok nem tudják azt a termelési ágat következetesen felvenni, amelyekből egy kisbirtok a maga jövedelmét természetszerűleg nagyobbítani és erősbíteni tudná. Mert kerti veteményekről beszélünk, ipari r növényekről beszélünk, de ezeknek termeléséihez nemcsak egyedül talaj- és klimatikus viszonyok kellenek, hanem ezekhez kellenek olyan fekvésű adottságok, amelyek erre predesztinálnak. Hiszen nem kell másra rámutatnom, mint arra, hogy a mai vasúti forgalom és a vasúti tarifa, a, mai teherautó-politika és ennek következményei, az útviszonyok mind gátolják azt, hogy valaki áttérhessen ilyen termelési ágakra, és itt van, ha szabad így kifejeznem magamat, a tévedése gróf Apponyi t. felsőházi tag úrnak, mert a termelés átállításához és átalakításához elsősorban olyan előfeltételek megteremtése szükséges, amelyek jövedelmezővé teszik % Nem a termelést kell már ól-holnapra átalakítani, hanem fáradságos, de konzekvens és biztos munkával kell megteremteni a lehetőségeket a jövőben felveendő termelési ágak feltételeihez. T. Felsőház! Méltóztassék elgondolni, hogy ezelőtt körülbelül tíz esztendővel járták az országot a tanácsadók, kik előadásokat tartottak arról, hogy térjenek át az Alföld gazdaságai is a nyugati fajú sertések tenyésztéséire, yorkshirei stb. fajokra. Meg voltam leptve, aimikor ezt hallottam és láttam. Van egy olyan gazdatársadalmi réteg, amely visszaenüékesik arra, hogy én akkor a felhívás ellenére óva intettem őket ettől, mert ennek helyes, okszerű és jövedelmező megalapozásához és folytatásához olyan feltételek szükségesek, amelyek ott az adottságokban nem voltak sehol feltalálhatók. A kopár legelők, a kiégett szikes közlegelők miatt ezeknek a kérdéseknek megoldása egy fantazmagória, az soha (helyes, soha jó nem lehet. Hiszen a termelés átalakításánál kétségtelen, hogy a fásítás és öntözés igen nagy szerepet fog majd játszani, de az is egészen bizore 1936. évi május hó 8-án, pénteken. 475 nyos, hogy gazdasági vonatkozásaiban a leg eislő feladatnak kell lennie, hogy) az Alföld több mint egymillió hold szikes talajának legalább egy jó részét termőerejűvé tudjuk tenni. Nem úgy kell megbírálni ma a szikesi talajok. javításának kérdését, mint szokták. Tudom, nagyon nehéz feladat, nagyon komoly, sok munkával járó és hosszú időt igénybevevő feladat, de nemcsak azt kell tekinteni, hogy a szikes legelő megjavítása mibe kerül, hanem úgy kell nueglbíirálni, hogy most, amikor munkaalkalmat kell teremteni, most, amikor az ínségimunkákban ima jóformán az állam segélyt ad a megélhetésre^, ezek az erők összpontosítandók arra, hogy olyan területeket hozzanak a termőterületek közé, amelyek eddig nem tartoztak oda, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen átváltoztatásuk sokba vagy kövésbbé sokba kerül. Nem ezen fordul mg a kérdés, hanem azon, hogy iha a magyarországi sziks talajok egy tekintélyes részét termőerejűvé tudjuk tenni, lehetőséget teremtenünk arra, hogy ennek az országnak több polgára tudjon a földdel való foglalkozásból megélni, mint eddig. Ez nemzetgazdasági feladat, amelyet feltétlenül teljesíteni kell. Mikor tegyük ezt, ha ezt az alkalmat nem használjuk fel, amikor a munkanélküliek tömege van 'és amikor ki kell okoskodni, hogy vájjon milyen munkát adjunk snb titulo ezeknek a munkásoknak, hogy megélhetéshez, juthassanak. Igen t. Felsőház! Vitán felül áll az, hogy azokhoz az erőviszonyokhoz, amelyek a termeléshez szükségesek, a munka, a tőke és a nemzeti erők, szükséges még, hogy az ember abban a foglalkozási ágban, amelyet űz, hozzáértéssel és szakismerettel rendelkezzék. Ez a mondatom bekapcsolódik azoknak a felszólalásaiba, akik az alsóbb szakoktatás, a tömegszakoktatás kérdését olyan magasan szárnyaló szavakkal itt előttünk elmondták. Kétségtelenül igaz, hogy az alsó szakoktatás kérdése ma éppen a földbirtokpolitikai elgondolásokkal szoros összefüggésben áll, merem mondani, együttesben van és ennek kiépítése feltétlenül szükséges. Csak egyre kell nagyon vigyázni: azokat, akiket kiküldenek majd a szakoktatás elvégzésére, magukat is először ki kell oktatni, {Ügy van! Ügy van!) mert, ha kimennek majd a nép közé, és elméleteket fognak hirdetni, ha a helyi viszonyok nemismeretében fognak bizonyos termelési ágak felvételére r

rábeszélni egyeseket, vagy többeket, akkor egészen biztos, hogy a ^szakoktatás kérdése is a traktorakció nívójára fog idővel satnyulni. (Ügy van! Ügy van!) Legelőször ezeket, kell kioktatni, hogy ezeknek meglegyen a tudásuk, a szakértelmük, hogy ne legyenek hiúk arra, hogy minél bombasztikusabb ifrázisokat tudnak mondani, hanem az legyen az ambíciójuk, hogy azt tanítsák, ami az adott viszonyok között a népnek szükséges és ami gazdasági helyzetüket tényleg előbbre is túrná vinni. {Ügy van! Ügy van!) A felsőbb szakoktatás kérdésében pedig igenis korlátokat kell szerény nézetem szerint szabni, abban a tekintetben, hogy hány fiatalember kerüljön ki diplomával az életbe, mert az a felfogás, hogy elmegyünk és diplomát szerzünk, s amikor pedig a diploma megvan, akkor azt mondjuk, most pedig helyezzen el az állam és ha nem tud, akkor helyezzen el törvényerőnél fogva, a magángazdaságokban, ez nézetem szerint a tézis megfordított beállítása, és nem helyes benne a következtetés. A gazdatisztek megbecsüléséből én is ki