Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

466 Az országgyűlés felsőházának 24. ülése 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. tüntetni, ahelyett, hogy a piacnál menő portékának volna a legolcsóbb szállítója és ezzel állana a közgazdaság* [rendelkezésére. A szekér fuvar méltánytalan ©s túlzott megszüntetése 'megint csak a kis ember éknek okozna kárt. A kormánynak elhatározott szándéka — és ebben egyetért vele az egész magyar közvélemény —, hogy a ikisgazdaüzemeket nemzeti «zempontból szaporítani kell. Csakhogy organikusan kell a kisjgíazdaüzemek versenyképességét növelni. Olyan politikai atmoszférát kell teremteni, amely mellett az általános javulás keretein belül speciálisan a kisgazdaüzemek versenyképesek lesznek. Óriási anyagi kárt szenvednek a kisgazdák évről-évre először is egyszerűen rossz munkájuk folytán, (másodszor pedig, mert mindent kicsinyben vesznek és kicsinyben adnak el. Arra, hogy gazdaságilag szervezkedjen, ma még kevéshbé hajítandó a tömeg ahhoz, hogy a közös beszerzés és a közös értékesítés terén jobb eredményt érjen el, még sokáig kell majd nevelni, tanítani és egész felfogását módosítani. Ez a munka annál gyorsabban fog sikerre vezetni, minél hamarább fogjuk őket megtanítani a saját, otthonukban, a saját portájukon hasznot hozó munkára, (Az itt elért sikerhez fog igazodni hajlamosságuk minden egyéb haladást jelentő eszmével szemben is, .mint például (hitelszövetkezetek létesítése stb. Háborúban és^ békében a magánélet és a közélet száz és száz (megnyilvánulásaiban látjuk, hogy mi minden függ az embertől, hiszen az isteni gondviselésen, kívül igazán minden az emberen niúlik. Annál inkább így van ez a földkérdésnél,, a földkérdés megoldásánál kell tehát a legelső s orb an .ós a legintenzívebben azzal törődni, akin minden múlik, tehát az emberrel. A 'kormányzatnak oda kell hatnia, hogy olyan irányú munka folyjék, hogy azt a kisgazdát mentől jobb munkára, mentől nagyobb tudással képezze ki. Bocsánatot kérek, ha itt ugyanezen a napion megismétlem, mint keletmagyarországi, szabolcsi középbirtokos, aki nem is vagyok okleveles gazda, azt, amit előttem szólott igen t. felsőházi tagtársam, Groffits Károly magyaróvári gazdasági akadémiai tanár úr felhozott. Én ezt nem ma mondom először s azt amit mondok, ázi életíből veszem. Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, de én egy hatéves mimikára tekintek vissza, amellyel sikerült egy vármegye területén belül körülbelül 80.000 hallgatót összegyűjteni gazdasági téli tanfolyamokra. Én tehát ennek a munkának tapasztalatai alapján beszélek s ezért, ha megismétlem a mondottakiati, talán az ügynek fogok használni, mert a miniszter úr és a közvélemény is látni fogja fogja,, hogy mégis csak kell valami igaznak lennie abban, amit a felsőháziban egy ülésnapon egy nyugatmagyarországi gazdasági akadémiai tanár és egy keletmagyarországi hirtokos ember elmond- Azért tehát méltóztassanak megengedni, ha körülbelül ugyanazokat fogom mondani, de. mégis valami kis változtatással. Ezek után tehát, amiket mondottam, önmagától következik, hogy nekünk a fejlődést vertikális irányba kell terelnünk, mert nem oszthatunk mindenkinek földet, hanem voltaképpen az volna a cél, hogy mentől kisebb terület minél jb'b'ban megdolgozva adjon megélhetést egy családnak és meg vagyok róla győződve, mélyen t. Felsőház, hoey nagyon teoretikusan és nagyon indokolatlanul odavetett szám wo a 15 katasztrális hold, mert hogyha a gazdasági szakoktatás és tanácsadás el fog terjedni, és eredményes munkát fog végezni, akkor ennél a területnél sokkal kisebb területen fog boldogulást és megélhetést találni egy család. (S. Bálint György: Ugy van! Teljesen igaza vau!) Hogy a nemzetnek tágabb látókörű, jobban dolgozó gazdákat neveljünk* a gazdasági tudást kell a íföldet művelő milliók • közkincsévé tenni. így nevelünk magunknak községi, járási, vármegyei és országos viszonylatban olyan gazdanemzedéket, amely igazán hivatva lesz arra, hogy a gazdatársadalmat jó irányban helyesen vezesse. Az utóbbi évek nyomorúságos viszonyai a kisgazdáknál, miután náluk a belterjesebb gazdálkodás nem pénzbefektetést, de főleg több és jobb munkát igényel, olyan lelki hajlamiot váltott ki, amely éppen a belterjes irány követésére serkenti őket. Ezt a lelki hajlamot,, a nyomorúságiból fakadt ezt a Ibelső vágyat kell-nekünk most közérdekből kihasználni, mint alkalmas pillanatot a, szakoktatás felkarolására, a gazdasági tanácsadás megszervezésére. Az iskolai tanítás e tekintetben nem célravezető, mert annyi pénz nincs, hogy nagyszámú iskfolát fel lehetne állítani, de meg nem is érnénk el velük ezt a célt, mert nékünk nemcsak á fiatalságot kell tanítani, ami a jövőt jelenti, hanem ia ma gazdálkodók, a ma birtokban levő és mindenféle korú férfiak és nők munkáját kell javítani. A leghíresebb német szakférfiak egyike, Areboe tanár is azt mondja, hogy »mit ér a tanítás, ha nem követi azt az állandó tanácsadás«. Ezért kell nekünk megszerveznünk a gazdasági tanácsadást, és talán itt térnek el a mi lítjaink, már t. i. az előttem felszólalt uraké' és aa enyém, ment a gazdasági tanácsadás megszervezésé^ az, élet tanított meg engem, megtanított bizonyos dolgokra, amelyeket itt elmlondani kötelességemnek érzek. A gazdasági tanácsadást 1903-ban Amerikában kezdték, amikor Texasban a gyapottermelő gazdákat rovarkárok miatt óriási károsodás érte. Ott az állam kiküldött szakembereket és ezeken keresztül igyekezett a gazdákat meggyőzni, hogy úgy gazdálkodjanak, ahogyan kell. Dániában az elterjedt szövetkezetek útján, — aholis a kisembernek életszükséglete az, hogy bent legyen a szövetkezetben — a szövetkezet útján Wirtschaftskonsulent hat arra a gazdára, mert kiteszik a szövetkezetből, ha nem lígy dolgozik, ahogy kellene. Svájcban Európa egyik leghíresebb tanára, Laur professzor megszervezte az egész országra szétterjedőén a Bauernsekretärek útján az állatok törzskönyvezését és főleg a számtartások vezetését.^ Angliában szintén elterjesztették a gazdasági tanácsadást, Németországban, ahol 700 gazdasági iskola van, nemcsak hogy megszervezték a tanácsadást és minta gazdaságokkal és kísérleti körzetekkel támasztják alá, hanam Németországban még a hitelintézetek egyrésze is nagyobb öszszegben ad hitelt annak a gazdának, aki megfogadja az intézet gazdasági tanácsadójának az utasítását. Most, legújabban halljuk, hogy Németországban a mezőgazdasági munkásokat épúgy képesíteni akarják, mint az ipari munkásokat. Meg van róla a tervezet és hamarosan meg fogják csinálni. Azt akarják, hogy két esztendeig tanonckodjék a gyermek, minden béres mellé két tanoncot felvehet az arra kijelölt gazdaság, amikor két esztendeig már tanonckodott, segéd lesz belőle és ha már jól tud dolgozni, akkor lesz belőle gazdasági mun-