Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

Az országgyűlés felsőházának 2U- ülése birtoké. Közismert azonban az is — és ezt a magyaróvári gazdasági akadémia a múlt évben megtartott tenyészállatvásárral kapcsolatos mezőgazdasági kiállításon számszerűleg is igazolta, — hogy ha a szaktudást sikerül a kisgazdák termelésénél érvényre juttatni, illetve a kisgazdaságok termelését megfelelően irányítani, úgy nagyon lényegesen lehet a kisgazdaságok jövedelmezőségét fokozni. A törpe- és kisbirtokok jövedelmezőségét fokozni lehet továbá azáltal is, hogy a szövetkezeti együttműködés megszervezésével biztosíthatjuk a kisgazda-termények legkedvezőbb értékesítését és gondoskodunk a közszükségleti cikkek olcsó beszerzéséről. A keszthelyi gazdasági akadémia üzemtani tanszéke a kisgazdák értékesítési problémáit vizsgálva, megállapította, hogy az 1930/31. termelési évben megvizsgált 140 kisbirtok 20%-kai olcsóbban adta el terményeit, mint az egységes árut nagy tömegben eladó nagybirtok és a szükséges iparcikkeket 26%-kai drágábban vásárolta. Vagyis a kisbirtok drágább eszközökkel termelt és olcsóbb áron értékesített, mint a nagybirtok. Ha tehát altruisztikus alapon megszervezzük a kisgazdák terményeinek szövetkezeti értékesítését és szükségleteik beszerzését, könnyen lehetne emelni a törpe- és

1 kisgazdaságok jövedelmezőségét, ami egyenlő értékű volna olyan földreformmal, amely az összes törpe- és kisgazdaságok jobb boldogulását előmozdítja. Ebből az következtethető, hogy a törpe- és kisbirtok megsegítésének nem egyedüli módja az újabb földhözjuttatás, mert mezőgazdasági kultúránk fokozottabb kiépítésével, s kisgazdáink termelésének szakszerű irányításával és a szövetkezeti tömörülésben rejlő erők felhasználásával ugyanazt az eredményt érhetjük el, mint újabb földosztással, és ezáltal javíthatunk a törpe- és kisgazdaságok helyzetén. Mélyen t. Felsőház! TJj birtokpolitikánk megvalósításánál törpe- és kisgazdaságaink jobb boldogulását biztosító ezeknek a lehetőséségeknek a .kihasználására már azért is nagy gondot kell fordítanunk, imtert az erre a célra fordított 'befektetéseiknek hasznát látná minden birtokos, tehát azok a kisgazdák is, akik nem tudnak több földet szerezni, vagy már nam! jut nekik. A törvényjavaslat hatását Ilyen módon ki lehetne terjeszteni az összes törpéié® kisgazdaságokra és ezáltal annak főleg szociális jelentőségét lényegesen lehetne fokozni. A javaslatnak azok a paragrafusai, amelyek előnyöket biztosítanak a szakembereket nagyobb iszámban alkalmazó birtokosoknak, valamint azoknak a földigénylőknek, akik szaktudással rendelkeznek, kétségtelenül kedvezően fogják befolyásolná a mezőgazdaságunk termelésének fejlődését. A tervezett telepítési tanács (megszervezése, telepfelügyelők alkalmazása, imintagazdaságok és szövetkezetek létesítése pedig a termelés jövedelmezőségét fogja előmozdítani az^ egész vonalon. Nem tehetem tehát magáimévá azok véleményét, akik lekicsinylik a javaslat jelentőségét, mert számításuk szerint a javaslat 25 év alatt csak néhány százalékkal fogja növelni a kisgazdák kezén lévő szántóföldi terület nagyságát. Véleményem szerint ennél az eredménynél sokkal számottevőbhek a javaslatnak vázolt várható indirekt eredményei és azok hatása nemcsak néhány ezer kisgazdára, hanem az összes (birtokosokra, a törpe- és kisgazdákra egyaránt kiterjed. Minden talpalatnyi magyar földnek leggazdaságosabb kihasználása érdekében, különösen megcsonkítottságunk óta, a szaktudás térhódíFELSÖHÁZI NAPLÓ I, 1986. évi május hó 7-én, csütörtökön. 453 tásának biztosítását és ezzel kapcsolatban a törpe- és kisgazdaságok termelésének irányítását olyan fontosnak tartami hogy szerény nézetem szerint célravezető volna a javaslat végrehajtását azzal megkezdeni, hogy a jövedel(miező gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges a szaktudást, az üzemi kalkulációra való készséget, továbbá az együttműködésre való hajlandóságot imdntegy beleneveljük falusi népünkbe és addig is, amíg ez kielégítő miértekben megtörténhetik, kisgazdáink termelésének irányítását arra alkalimias szerv létesítésével megkezdjük. Hazánkban a szaktudás hivatásos terjesztői ezidőszerint kizárólag a gazdasági szakiskolák. Gazdasági szakiskolákkal, különösen az alsó fokon nem rendelkezünk kellő számban. és tekintettel arra, hogy azok tervbevett szaporítását az ország pénzügyi helyzete, sajnos a kívánt mértékben nem teszi lehetővé, a gazdatanácsadás megszervezése útján kell a szaktudást a magyar falvak minden zugába a legrövidebb időn belül eljuttatni. A tanácsadásban már is résztvevő mintegy száz gazdasági tanáron kívül a szaktudás terjesztői az okleveles gazdák, számszerint körülbelül hatezren és ezek közül elsősorban a nép között élő okleveles gazdatisztek, számszerint körülbelül kétezren. Igaz ugyan, hogy a gazdatisztek főfeladata földesuraik érdekét szolgálni, azok azonban, akik a gazdatisztek munkáját jól ismerik, meggyőződhettek arról, hogy a falu népe között élő gazdatisztek szaktudása, direkt, vagy indirekt, érvényre jut, a szomszédos kisgazdaságokban is. Még akkor is, ha a gazdatiszt nem közlékeny, és nem ad direkt tanácsot, akkor is széles körben érvényesül az ő tudása, mert munkáját a kisgazdák megfigyelik és utánozzák, különösen akkor, ha annak nyomán megfelelő eredmény is mutatkozik. Nemcsak a magyar mezőgazdaság fejlesztése és a szaktudás terjesztése körül sok érdemet szerzett gazdatiszti társadalom érdekében, hanem főleg azért, mert a kisgazdatársadalom termelésének irányításánál és azok szövetkezeteinek megszervezésénél a jövőben a gazdatisztekre rendkívül fontos szerep vár, a gazdatisztek jövőjével, a javaslattal kapcsolatban foglalkozni kell. Foglalkozni kell ezzel inár csak azért is, mert ha a gazdatiszti jsors még

1 mostohábbá válik, úgy mezőgazdasági kultúránk nagy kárára, a jövőben még kevesebben fcgnak törekedni gazdasági szakismeretek elsajátítására, mint törekedtek a múltban, illetőleg törekszenek a jelenben. Már pedig a mai állapotok is tarthatatlanok egy agrárországban. Ma az a helyzet, hogy akkor, amidőn, például az 1933/34. tanévben agrárországunkban, jogra 5479 hallgató iratkozott be, hazánk négy gazdasági főiskolájának összesen csak 451 hallgatója volt. Végtelenül szomorú és földbirtokpolitikánk eredményes végrehajtását nagymértékben veszélyeztető jelenség az, hogy náluunk mindenki a hivatalnoki pályára gravitál, és a legszebb, a legmagyarabb foglalkozás elsajátítására, gazdasági szakismeretek szerzésére olyan kevesen törekszenek, f főleg azért, mert a gazdasági szakképzettséget, még a birtokos osztály tekintélyes része sem részesíti abban a megbecsülésben, amelyet az méltán megérdemel. Sőt, vannak birtokosok, akik egyetlen fiúkat is hivatalnoki pályára nevelik, birtokuk kezelését pedig szakképzettséggel nem bíró egyénekre bízzák, „ .. . ., •..: . 72