Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

450 Az országgyűlés felsőházának £4. "ülés* Felhozták azt, hogy a mai időpont egyáltalában nem alkalmas ennek a törvényjavasltnak megalkotására, mert termelési krízis van, ,hitelkirízis van, eladási krízis ívian, szóval a krízisek egész özönében leledzünk. Igaz is lenne, hogy az időpont nem alkalmas ilyen törvények hozására, ha egy ad hoc alkotásról lenne iszó, minthogy azonban a telepítés — mint már beszédem elején kifejtettem — az egy hosszú évekre, sőt évtizedekre terjedő akciót jelent és minthogy a kormány olyan bölcs volt előrelátásában, hogy belevette a javaslatba azt, hogy csak olyan emberek kaphatnak földbirtokot, akik már bizonyos mértékben vagyonosak, azt hiszem, hogy emiatt elhalasztani a dolgot hiba lenne. A törvényjavaslat ismer tulajdoni telepítést és haszonbérleti telepítést. A fősúlyt a tulajdoni telepítésre fekteti és haszonbérleti telepítést csak kivételesen enged meg. En ebben a kérdésben nagyon sok tekintetben csatlakoznám gróf Széchenyi Aladár őméltóságának felfogásához, aki a bizottságban kifejtette azt, hogy tulajdonképpen elsősorlbian a haszonbérleti telepítést kellene szem előtt tartani és a tulajdoni telepítésit csak mint kivételt és másodsorban institúciót. (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van!) Ez a magántulajdon szempontjából is nagyon fontos. En a haszonbérlőt, ha nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, vagy ha rosszul gazdálkodik, kiteszem, a tulajdon pedig továbbra is az enyém. Ha azonban tulajdoni telepítésbe megyünk ibele, akkor a tulajdont a tulajdonos minden körülmnéyek között elveszítette. A telepes szempontjából pedig azt hiszem, ez teljesen mindegy, a telepes megkapja, megműveli a földet, húzza a föld hasznait, akár tulajdonosi (minőségben teszi ezt, akár pedig haszonbérlői minőségben. Neimi akarnék elzárkózni az elől, hogy ha valaki már 10—15 évig haszonbérlő volt és józanságának, komolyságának tanújelét adta, aikkor ne lehessen belőle tulajdonost csinálni. Igenis, avanzsáljon tula^ donossá, de először mutassa meg mint haszonIbérlő, Jiogy arra való-e ás hogy megvannak-e az értelmi tulajdonságai, megvan-e a gazdasági ereje és szorgalma. Most azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy az állami omnipotencia növeltetik-e ezzel a törvényjavaslattal, igen, vagy neimi? Kétségtelen, hogy e törvényjavaslat folytán még több emiber jut függőségi helyzetbe a kormánytól, mint amennyi eddig volt és van. Mert bizonyos függőségi helyzet fog fennállani azok között, akiknek a íbirtokait el akarják: venni, és azok között, akik mint telepesek fognak (részesülni különféle bonifikációkban ... (Mozgás.) Bocsánatot kérek, ki kell fejtenem álláspontotmat. (Derültség.) Azt mondják, hogy garanciák vannak a törvényben arravonatkozólag, hogy a törvény jól fog végrehajtatni. Egyrészt garancia a miniszteri felelősség, másrészt pedig van egy jogorvoslat, amelyet a törvény megenged, t. i. a panaszos eljárás a miniszteri határozatok ellen a királyi ítélőtáblákhoz. Ami a miniszteri felelősséget illeti, ez egy nagy alkotmányjogi biztosíték és garancia, amely nagyon fontos, de a miniszteri felelősség csak bizonyos esetekben adhat védelmet A miniszter jogilag felelős akkor, ha túllépi a törvényt, ha hatalmi túllépéseket követett el az országgyűléssel, vagy pedig az államfő hatalmi körével szemben. A jelen esetben erről nem lehet szó, hiszen a «törvény imaga adja meg ; 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. a minisztériumnak a módot a legminiciózusalblb detail kérdésekig, hogy hogyan járjon el a telepítésnél. De nézetem szerint politikai felelősségről sem lehet szó, mert ha az országgyűlés megszavazta a törvényt, azáltal kifejezte, hogy bizalomnnal viseltetik a imiinisztérium iránt, nem fogja ezt a bizalmat a minisztériumtól megvonni későbben • azért, Imiért a törvény keretei között hajtja végre és foganatosítja az eljárásokat. Ami a panaszjogot illeti, erre vonatkozólag ímeg kell jegyeznem, hogy van egy alaptörvényünk, az 1869 : IV. t.-c, mely azt rendeli, hogy az igazságszolgáltatást a közigazgatástól el kell választani. Ez fájdalom, a mai napig nelm történt meg teljesen, mert úgy a magánjogszolgáltatás, mint pedig a büntetőjogszolgáltatás terén igen sokszor érintkeznek ezek a hatáskörök és egyimás hatásköreibe belenyúlnak. De mutatkozik ez a mi jogorvoslati rendszerünknél is. A mi jogorvoslati rendszerünk rendkívül komplikált. Nekünk vannak polgári ügyeink, amelyekben jogorvoslatot beadni a polgári bíróságihoz, nekünk vannak közigaizgatási ügyeink, amelyekben jogorvoslatot lehet beadni a közigazgatási hatósághoz, értve alatta a minisztériumot is, nekünk vannak közigazgatási ügyeink, amelyekben a jogerős közigazgatási határozatot bírói úton lehet érvényteleníteni és hatályon kívül helyezni. Például ha az apai jogtól megfoszt valakit az árvaszék jogérvényesen, ez egy közigazgatási intézkedés és hatályon kívül helyezése iránt a bíróságnál rendes pert lehet folyamatba tenni. Vagy itt van a vízi törvény, vagy itt vannak más törvények, amelyek értelmében jogérvényesen bizonyos kártérítési összegek állapíthatók meg közigazgatásilag és ezeknek hatálytalanítása iránt lehet a bírósághoz fordulni. Most egy új jogorvoslatot kaptunk. Panaszt lehet beadni a közigazgatásnak, illetőleg a végrehajtó hatalomnak, a minisztereknek a döntése ellen a polgári hatósághoz. Eddig panaszt közigazgatási véghatározatok ellen csakis a közigazgatási bírósághoz lehetett beadni. A törvényjavaslat ezt a panaszt egyedüli jogorvoslatnak jelzi és nem mondja meg, hogy a királyi ítélő táblák milyen eljárási szabályok szerint fognak eljárni. A közigazgatási bíróságra vonatkozó törvény eljárási része részletesen körülírja, hogy milyen kellékekkel kell bírnia a panasznak, a védőiratnak, milyen a szóbeli tárgyalás, milyen a bizonyításfelvétel, milyen a határozathozatal, milyen a végrehajtás, stb., úgy, hogy teljes garanciánk és megnyugvásunk van, hogy milyen szabályok szerint ítélkezik a közigazgatási bíróság. A polgári perrendtartás szintén tartalmaz a fellebb vitelre vonatkozó szabályokat, amelyekben egészen határozottam és világosan, minden garancia szem előtt tartásával körülírja, hogy hogyan kell eljárnia a királyi ítélő tábláknak. Ebbe az előttünk fekvő törvényjavaslatba nem vették bele sem azt, hogy a polgári perrendtartás szerint járjanak el, sem azt, hogy a közigazgatási bíróság előtti eljárást alkalmazzák, hanem a minisztert hatalmazzák fel a rendelet kibocsátására. Hogy milyen lesz ez a rendelet, azt nem tudjuk, reméljük, hogy a legjobb lesz. Az igazságügyminiszter úr a bizottságban e tekintetben egészen határozott álláspontot foglalt el. Az én felfogásom szerint magában a törvényben kellene kimondani azt, hogy milyen eljárási szabályok szerint kell elbírálni ezeket a fontos kérdéseket. Igen nagy különbség lesz ezen pereknek az el-