Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

440 Az országgyűlés felsőházának 23. ennélfogva nem is képes mindig a népszaporulatot felvenni. De nemzeti szempontból nézve a dolgot, én nem szívesen látom földmítveslakosságunknak az iparban, a városokban való elhelyezkedését, ahol a nyomor és a nélkülözések őket a szocialista szakszervezetekbe hajtják, amelyekben alacsonyabb műveltségük folytán védetelenül a marxizmus karjaiba kerülnek. így válik azután nemzetközivé a legjobb, legmegbízhatóbb és legkonzervatívebb elemünk. Szabad-e eltűrnünk és még elősegítenünk a földmíveslakosság városba való tódulásának és elproletarizálódásának végzetes folyamatát? Amíg nem sikerül a marxizmus mételyét ártalmatlanná tenni, amíg nem sikerül a marxizmust leküzdeni, addig kötelességünk minden eszközzel odahatni, hogy a mezőgazdasági ifjúságot megmentsük a mezőgazdaságnak. Szerezzünk nekik a mezőgazdaságban munkát és kenyeret, hogy ne kényszerüljenek a városba boldogulásukat keresni. A marxizmus leküzdéséhez azonban egy intenzív és minden egyes emberhez szóló, nemzeti, keresztény valláserkölcsi gondolaton nyugvó, meggyőző propagandára volna szükségünk, hogy átvezethessük a munkástömegeket a nemzetközi, a magántulajdont tagadó és az osztályuralomra törekvő szocialista szakszervezetekből nemzeti alapon nyugvó munkásterületekbe, ahol a munkás szociális, kulturális és gazdasági érdekeinek teljes védelmét kell, hogy találja, ne kényszerüljön a szocialista szakszervezetekhez csatlakozni. Ezt nélkülözöm a kormány eddigi működésében és ez az oka annak, hogy féltem mezőgazdasági lakosságunkat a marxizmussal való közelebbi érintkezéstől. Ebből a felfogásomból kifolyólag örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak a kisgazdák és törpebirtokosok erősítésére szolgáló rendelkezéseit, amelyek a mai állami és társadalmi rend védőgátját szélesítik, de aggályosnak tartom a törvényjavaslat 7., 8., 9., 10., 13. és 29. §-ait» mert megsértik a magántulajdon elvét, amennyiben a birtokos leadottt földjéért nem kap teljes kártalanítást, hanem kénytelen egy részét, harmadrészét annuitásban eladni, amelynek értéke nagyon problematikus. De nem fogadhatom el a 29. |-ra vonatkozólag az egyesített bizottságok által benyújtott módosító indítványt sem, mert eszerint csak a 8. §-on alapuló átengedéseknél volna fizetendő készpénzben az egész kártalanítási összeg, a többi kategóriákban megmaradnának az eredeti javaslatban szereplő rendelkezések, úgyhogy ezáltal egy semmivel nem indokolható igazságtalanságot iktatnánk törvényibe. Helyesebb lett volna, vagy talán az egyetlen helyes út lett volna nem kivételt tenni, hanem az annuitások értékállandóságát valami módon biztosítani. Marad tehát, mint járható út, a belső telepítés. Ezt a problémát a törvényjavaslat nem oldja meg százszázalékig, sőt azt lehetne mondani, hogy hatása csak szerény keretek között mozog, de mindenesetre biztosítja a népszaporulat egy részének elhelyezését, megélhetését és egészségesebb földibirtokmegoszlást eredményez. En, — ha helyesen fogom fel a kormány intencióját, — azt látom, Ihogy ez a törvényjavaslat csak egy láncszem, még pedig a harmadik láncszem a még várható és a mezőgazdaság felsegítését szolgáló törvények és rendelkezések sorozatában. A törvényjavaslat nem oldja meg például ülése 1936. évi májtis hó 6-án, szerdán. a nincstelenek kérdését. Nem oldja meg az első földreform által földhöz és házhelyhez juttatottak felsegítését. Nenn tartalmaz intézkedéseket a f öldadóterhek igazságosabb elosztásának eléréséhez sem, mert nálunk a földadó nem progresszív, ami annál súlyosabban esik latba, mert Magyarországon a progresszív adók az összes állami bevételeknek csak 6%nát teszik ki. Végül nem tartalmaz a törvényjavaslat semmiféle intézkedést a többtermelés és a földhozam emelése érdekében. Ahhoz, hogy az állandóan növekvő mezőgazdasági lakosságnak földet és munkát adhassunk, ahhoz, hogy minél több ember élhessen nagyon szűkre szabott mezőgazdasági mívelésre alkalmas területeinken, amelyek nagy diszproporcióban állanak a földmívelő lakosság számával, okvetlenül szükséges, hogy a kisgazda tanuljon meg minél kevesebb parcellán családjával együtt tisztességesen megélni, mert ezáltal több embert tudunk földhöz juttatni. Hogy ez elérhető legyen, mindenekelőtt a földmívesosztályt kellő szakoktatásban kell részesíteni, hogy nagyobb rátermettséggel, tudással és felkészültséggel vehessen részt a termelésiben. A mezőgazdaság {megmentése érdekében hozott óriási nemzeti áldozatok ellenében jogunk van követelni, hogy ez a, földmíves nép minél jobban sáfárkodjék a legnagyobb nemzeti vagyonnal, a földdel és azon minél többet és jobhat termeljen, különben kockára teszi a telepítési akció eredményét. Minden szakmában követelünk szakképzettséget. Védekezünk közérdekből a kontárkodás ellen. Nemrégen elfogadtunk egy törvényjavaslatot, amely az t

iparűzéshez követelt iparengedély megszerzését megnehezíti, csak a földmívestől, aM kezében 'tartja a legnagyobb nemzeti értéket, amelynek szakszerű kezeléséhez a legnagyobb nemzeti érdek fűződik, nem követeltünk soha semmiféle szakképzettséget, de tovább is megyek: nem is nyújtottunk neki alkalmat hogy ezt a szakképzettséget (megszerezhesse, így 'érthető, hogy a kisbirtokos még mindig 20%-kai kevesebbet hoz ki földjéből, mint a nagybirtokos, hogy tyúkja évente 50—£0 tojást ad 120—130 helyett és tehene 1800 liter tejet ad 2900 liter helyett és így megértjük dr. Halácznak, az Országos Gazdasági Kamara főtitkárának számadását is, aki 140 millió pengőre becsüli azt a differenciát, amellyel a kisgazdák 1934-íben elmaradtak a nagybirtokosok mögött. Ami most a szakoktatást illeti, nem akarok semmiféle összehasonlítást tenni más országok viszonyaival, de azok a, számok, amelyekre bátor vagyok a Felsőház figyelmét felhívni, élénk fényt vetnek szakoktatásunk hiányaira. Nálunk a 12 éves gazdagyermek az elemi iskola elvégzése után köteles még három évig az úgynevezett ismétlőiskolába járni. Azokon a földmívesvidékeken azonban, ahol több, mint 40 tanuló jön össze, az úgynevezett gazdasági irányú népiskolák lépnek az ismétlőiskolák helyébe. Ezekben az Iskolákban a tanítási idő a téli hónapokban hetenkint 7 óra, amiből egy óra esik a hittanra és három-három óra közsoneretek tanítására és a mezőgazdasági oktatása. Nyáron azonban csak hetenkint három óra az oktatás ideje. Géfher Lajos országos szaktanfelügyelő szerint ilyen iskola van az országban 1070, amelyekben 2314 néptanító végzi ja, mezőgazdasági I tanítást. Ezek közül 1317 tanítónak sem elmé' leti, sem gyakorlati mezőgazdasági szakkép-