Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

428 Az országgyűlés felsőházának 23. gondol andónak tartom, hogy más alkalmazásban nem hajthatnának-e több hasznot az országnak, különösen az ínségesek, a nincstelenek és munkanélküliek kérdésének rendezésében. Általános hangnemben előadott és újat nem tartalmazó szerény bírálatomat nem akarom folytatni, mert kritizálni könnyű, teremteni pedig nehéz. Bár az egészséges, megfontolt és indokolt kritikát teljes mértékben elfogadhatónak tartom, mégis sokkal fontqsabbnak és szükségesebbnek tartom, ha a legjobb kritika helyett olyan indítványt sikerülne kihozni, mely a kritizált törvényjavaslatnál jobbat nyújtani alkalmas. Olyan tervet értek ezalatt, mely a rendelkezésre álló financiális segítőeszközök másféle felhasználásával gazdaságpolitikai és szociális téren nagyobb hasznot és nagyobb előnyt hozni volna alkalmas, mint az az előny, melyet a telepítésre teljesen elégtelen segítőeszközöktől elvárhatunk. Ke méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha bátorkodom egy ilyen tervvel a magas Ház színe elé lépni. (Halljuk! Halljuk!) Becsületesen megvallom, hogy ennek a tervnek szellemi szerzője nem én vagyok, de annak elgondolását auyira osztom, annak megvalósításában akkora lehetőségeket látok, hogy a t. Ház magas színe előtt való előadására a t. Ház engedelmét és jóakaratát kérem. Több mint valószínű, hogy ennek a tervnek lényeges hibái vannak. Életképessége felett a magas Ház és a kormány ítélkezni fognak. Az én célom az, hogy a mi országunkat nagy mértékben tángáló, ilyen kérdésben minden elképzelhető lehetőség szóvátétessék, és pedig lehetőleg egy ilyen magais fórum előtt és ezen keresztül a nyilvánosság előtt. Tisztában vagyok azzal, hogy tervemmel jelen törvényjavaslat tárgyalását és megszavazását megakasztani nem fogom. Ezzel elkéstem. De hiszen minden törvény idővel módosítható. A tervet, melynek vázlatát kegyes engedelmükkel most felolvasni fogom, egyszerűség kedvéért Beichmann tervének fogom elnevezni. E tervezet a következőképpen szól (olvassa): »Egyebet sem hallunk és olvasunk, mint a mezőgazdaság bajait, panaszait. Mindenki a kormányintézkedéseiktől várja a bajok orvoslását, de ugyanakkor a gazdák nagyrésze élénken tiltakozik minden állami 'beavatkozás ellen, csupán olyan beavatkozást látna szívesen, mely a termények árát emelné. Önmagunk pedig nem teszünk mást, mint amit eddig tettünk — tisztelet a kivételnek — és haladunk azon a csapáson, melyet elődeink a problémanélküli világban jelöltek meg számunkra. Végre is az állam belőlünk, egyesekből áll. Az egyiknek segítségét csak úgy nyújthat, ha a másiktól elvesz.. Milyen címen vegye el harki a szorgalmas munkás gazda keresetét azért, hogy a kevés'bbé szorgalmasnak és munkakerülőnek adja oda? így a végén senkinek sem lesz semmije. Hasonlítunk ahhoz, aki azt az ágat,, amelyiken ül, lefűrészeli. Magunk teleharsogjuk a világot, hogy a mezőgazdaság nem rentábilis, és hogy mindenki tönkremegy. A hitelezőről nem tételezhetünk fel annyi naívságot, hogy egy biztos tönkremenés felé haladó üzemnek kölcsönt, illetve hitelt nyújtson, vagy azt prolongálja. A mezőgazdaság úgyszólván elakadt szekerének kiemelését és továbbhaladását a termelések helyes átállításában látom. Nem akarom ülése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. az »irányító« kifejezést használni, mert az ezen elgondolással történt próbák nem váltak be, mint miként semmiféle próbálkozás, mely nem történik szervesen és a gyakoratban, nem is válhat be. Minden újításnál a kézzelfogható gyakorlaton kell lennie a 'hangsúynak és nem szabad szem elől téveszteni azon évszázados bizalmatanságot, mely a falu népében nagymértékben kifejlődve van. Kényelmesebb dolog gabonát és tengerit termelni, mint más utakat keresve az ipari, kereskedelmi és kertészeti növények termelésére áttérni, mert ezek sokkal több utánjárást és szorgalmat igényelnek. Már most az ipari, kereskedelmi és kertészeti növények termelése elsősorban kisgazdáknak való és nem a nagygazdaságoknak. Hogy az utóbbiak közül egyesek mégis foglalkoznak ezzel, igazolja azon állításomat,, hogy a kisgazda mily nehezen ibarátkozik az újításokkal, és hogy mily mulasztások történnek azzal, hogy megsegítésük nem itt kezdődött. Pedig az építést» szerény nézetem szerint, itt kezdeni célravezetőbb volna, mint a telepítéssel. Amennyi idő szükséges a telepítéshez, ugyanannyi idő alatt sokkal nagyobb körben időszerűbb gazdálkodásra lehetne tanítani, nem is szólva a lényegesen kisebb tőkeszükségletről, de annál nagyobb morális hatásról. Elgondolásom gyakorlati illusztrálására legyen szabad egy-két rentabilitási számítással szolgálnom, amellyel előbbi állításomat, hogy az ipari, kereskedelmi és kertészeti növények termelésével elsősorban kisgazdáknak kell foglalkozniuk, megindokolom. Salátamagtermelés. Egy katasztrális holdon, 5—7 mázsa magsaláta teremhet. Ez a menynyiség a nagygazdaságban sohasem kerülhet szállításra, mert vagy az első, vagy az utolsó érések feltétlenül veszendőbe mennek, miután nagy területen tömegmunkással betakarítása másként lehetetlen. Következik az aratása, hordása, cséplése. Ezek a műveletek mind veszteséggel járnak, részben az elpergés, részben a gép általi törés folytán. Mindezek után tisztításra kerül a mag. Ez szintén igen körülményes és költséges, de ettől is eltekintve, a legtökéletesebb' gépi tisztító berendezés sem tudja olyan tökéletesen rendben tenni, mint ahogyan azt kisgazdáknak módjában áll eszközölni. Ugyanis a kisgazda, aki az ilyen növényekből fél, vagy egy holdat termel, házanépével, vagy egy-két általa jólismert munkásával az érés kezdetekor a sorokon végigmegy és minden fejet megütögetve, a kihulló érett magot köténybe összegyűjtve, hazaviszi. Elmarad tehát a pergési vesztesége, a cséplési és tisztítási költsége és mindezeken felül csaknem abszolúte tiszta» hibátlan, tökéletes árut kap. Ha figyelembe vesszük, hogy a magkereskedők ma is 90—110 pengőig szerződnek métermázsánként ezen mag termelésére és feltételezve egy .alacsony, csak négymázsás hozamot, így is 360 —440 pengőt hoz egy katasztrális hold föld. Cirok termelése. Megfelelő termelési módozat mellett várható termés egy katasztrális holdon 8—10 métermázsa kalász és 14—18 métermázsa magtermés. Egy métermázsa kalász értéke 25—40 pengő között mozog. Egy hold kalász értéke tehát 200—400 pengő. Miután a mag tápértéke szorosan megközelíti az árpa tápértékét és minden jószág etetésére igen alkalmas, nem kell ezen növény termelésének rentabilitását bővebben szemléltetnem. Ezt a növényt így a nagygazdaság értékesítheti, A kisgazda-