Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés felsőházának 18. ülése már pedig a szerzeményi javakban, ha a köznemes tudott ilyen jószágot szerezni, ő is csinálhatott végrendeletet,, még pedig csinálhatott olyan végrendeletet, amelyekkel nemzedékekre megszabhatta birtokának, vagyonának hárulását. A köznemesség nem látott a hitbizományban valami különös kegyet, valami különös nagy dolgot, sőt abban, hogy a hitbizományról szóló törvény megtiltotta a birtok elzálogosítását, még bizonyos hátrány is mutatkozott, mert az ősiség,, ha bizonyos akadályokat gördített ugyan az ingatlanok átruházása elé, de nem akadályozta az ingatlan zálogbaadását. Voltak különben már 1687 előtt is de facto hitbizományok, ilyen volt már a XVI. század közepén a nagy Thurzó-féle hitbizomány, azután a^ XVI. század végén, meg a XVI. század elején és közepén alapult két nagy Pálffy-hitbizomány, egy Harr ach^f éle hitbizomány, stb. Ezeket ugyan nem nevezték hitbizomány oknak, mert akikor még ez az elnevezés nem volt közkeletű, azon'ban jogi hatásukban mégis egészen hitbizományi jellegű alapítások voltak. A konklúzió tehát, amelyre jutni akarok az, hogy pusztán azért, mert a hitbizomány formális intézménye nem magyar földön keletkezett, arra nem lehet az idegenség bélyegét rásütni. Egy intézmény, amely 250 esztendőn keresztül fennállt, élt és hatott, amely fennállásának nálunk immár most a harmadik évszázadát éli meg, azt hiszem, méltán tarthat számot ia honfiúsításra, éppen úgy, mint törvénytárunknak sok más adoptív gyermeke. Hiszen ha annyira idegen lenne a hitbizomány alapgondolata a magyar gondolkodástól, akkor nem alapítottak volna a magyarok éppen az utóbbi időkben olyan sok hitbizományt, mint amennyit alapítottak. Az 1687-től 1848-ig terjedő idő alatt, 160 esztendő alatt 27 hitbizomány létesült Nagy-Magyarországon. Az 1848— 1867-ig terjedő idő alatt 5 hitbizományt alapítottak, 1867 óta pedig, négy évtized alatt öszszesen 61 hitbizomány keletkezett, tehát négy évtized alatt mégegyszer annyi, mint a megelőző 180 esztendő alatt. Köznemesi hitbizomány pedig 1848-ig egyetlen egy sem volt és csak azután lett 11, ami világos jele annak, hogy a köznemesség nem tartotta szükségesnek 1848-ig az ősiség mellett, továbbá a szerzeményi javakban való szabad végrendelkezési jog mellett, hogy ezt az intézményt igénybevegye. Az a jelenség, hogy éppen az utóbbi négy évtized alatt alapítottak a magyar családok nagyobb számban hitbizományokat, mindenesetre cáfolata annak, hogy ez az intézmény a magyar lélektől, a magyar gondolkozástól annyira idegen, mint ahogy annak ellenzői állítják. Mélyen tisztelt Felsőház! A fentiekben azt kívántam kimutatni, hogy azok a közkeletű jelszavak, azok a fő argumentumok. — mert hiszen van még több is, de azokkal nagyon hosszadalmas dolog volna* foglalkozni — amelyeket a hitbizomány intézménye ellen annak ellenzői sorompóba állítanak, nem állják meg a helyüket. Abban a tekintetben, hogy vájjon a hitbizomány intézményét fenntartsuk-e, átalakítsuk-e vagy eltöröljük, nem az a kérdés, hogy az bizonyos doktrínákkal egyezik-e vagy nem egyezik, nem az a kérdés, hogy az az intézmény honnan jött, honnan eredt. Egyetlen helyes mérték van csak éspedig az, hogy megfelel-e a hitbizomány ,a, magyar nemzeti gondolatnak, a magyar érdeknek. Ha ez az intézmény nem felel meg a magyar nemzet érdekéX'ELSÖHÁZI NAPIÓ i, • : 36. évi március hó 26-án, csütörtökön. 311 nek, a magyar nemzet létfennmajadási érdekének, akkor ezt az intézményt meg kell szüntetni, de ha megfelel, akkor legfeljebb megreformálni, átalakítani kell, de mindenesetre fenn kell tartani. A nagyméltóságú igazságügyminiszter úrnak és az egyesített bizottságoknak is egyhangúlag az volt a nézetük, hogy semmiféle nemzeti érdek nem kívánja a hitbizományi intézmény megszüntetését, a nemzeti érdek legfeljebb azt kívánja, hogy a hitbizományi intézménynek azokat a káros kinövéseit, amelyek talán nem isi lannyira a hitbizomány jogintézményével, mint inkább a latifundáliisi jelleggel és a lekötöttséggel függnek össze, kiküszöböljük. A javaslat azt az álláspontot foglalja el ebben a kérdésben, amelyet a polgári törvénykönyv szerkesztésére kiküldött bizottság jegyzőkönyvei szerint a^ bizottság is elfoglalt, hogy a baj nem a családi hitbizomány puszta létében, hanem bizonyos esetekben azoknak túltengésében rejlik. Ezt a túltengést kell tehát kiküszöbölni, de egyébként meg kell óvni ennek az intézménynek értékes tulajdonságait, mivel értékes tulajdonságai kétségtelenül vannak. Meg kell mindenekelőtt szüntetni ennek az intézménynek azt a privilégiális jellegét, amely a hitbizomány alapításának jogát kizárólag a nemességhez köti és meg kell adni erre a lehetőséget .a, mai felfogásnak megfelelően az Összes társadalmi rétegeknek, ha erre rászolgáltak. Ezek a helyes alapelvek vezették a törvényhozást a részletintézkedések megtételében, amelyeknek ismertetésére a t. Felsőház engedelmével ezennel rátérek. A javaslat a megvalósítani kívánt célok szerint négy főrészre tagozódik. Mindenekelőtt a túlságos nagyterjedelmű és latifundális jellegű hitbizományokat akarja a közérdeknek megfelelően korlátozni. Ennek megfelelőien • az első fejezet foglalkozik azzal, hogy a, meglévő hitbizomány oknak mi legyen a sorsa. Mivel pedig a javaslat a hitbizomány intézményét nem megszüntetni, hanem csak reformálni kívánja, a második fejezet foglalkozik a hitbizományi jog reformálásával^ a harmadik fejezet az új hitbizományok alapításának módozatait írja körül, a negyedik fejezet pedig egy új intézményt, a kis családi hitbizományok intézményét vezeti be a magyar jogba. Az 1. § a törvény általános célját jelöli meg s azután a fennt vázolt négyes feladat megvalósításához fog hozzá a javaslat éspedig elsősorban annak a kérdésnek a megoldásához, hogy a földbirtok helyes eloszlása érdekében milyen intézkedéseket kell tenni a fennálló hitbizományokra nézve. Ebben a kérdésben három alkérdésí foglaltatik. Az első az, hogy mi maradjon meg hitbizományi kötöttségben, illetve mi legyen az alól feloldva. A második az, hogy mivel ilyen módon az eddig egységes tekintetek alá eső hitbizományi területek differenciálódtak, a differenciálódás következtében milyen legyen a viszony a feloldott és a kötelék alatt maradó vagyonrészek között, a harmadik pedig az, hogy milyen legyen a két vagyonrész tulajdonosainak jogi helyzete kifelé harmadik 'Személyekkel, a hitelezőkkel szemben. Ennek a három kérdésnek a. megoldása szerint tagozódik az első fejezet első, második és harmadik címre. A differenciálást az első cím hajtja végre. Ennek elvi alafpja az, hogy oióval meghatározza, hogy milyen ingatlanok fognak ezentúl is hitbizományi lekötöttségbe 51