Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-14
Az országgyűlés felsőházának 1U. ülése hogy az igen t. kormány ebben a gazdaadóssági kérdésben egy lépést tett előre és mivel abban a reményiben vagyok, hogy az itt elhangzott kéréseket fokozatosan teljesíteni fogja, ezt -a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik,) Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni nem kíván senki, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága óh&jt nyilatkozni. Pabinyi Tihamár pénzügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha ös&szefoglalom a vitának a lényegét, akkor a következőket állapíthatom meg: * A törvényjavaslat, illetőleg az a gazdaadóssági rendelet, amelynek pénzügyi alátámasztására ez a javaslat szolgál, nagy többségben elfogadásra talált és a kritika, amely elhangzott, nem annyira a tartalmára vonatkozott, — mert azt bizonyos eltérésekkel, amelyekre még rátérek — általában helyeselték, — hanem aggályok voltak arra vonatkozóan, hogy elég-e az, ami (benne van és megjegyzések hangzottak el a mezőgazdaság érdekében más területeken teendő intézkedésekre nézve. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Ha mindenekelőtt magával azzal a területtel foglalkozom, amelyet a rendelet szabályoz, akkor a következőket kívánom röviden — utalással egyébként e tárgyban történt számos megnyilatkozásomra előadni. A választás, amely előtt álltunk, nem a* volt, hogy minden egyes eladósodott gazdát megmenthetünk, hanem az, hogy olyan észszerű területre lokalizáljuk a gazdaadósságok kérdését, amelyen eredményesen tudunk segíteni a gazdán három okból: először,, — és ezt aláhúzom — mert olyan szolgáltatásokat kívánunk tőle, amelyek nem haladják meg a teherbíróképességét: állítom, vállalom és a következmények szent meggyőződésem szerint igazat fognak nekem adni, hogy ebben a keretben maradtunk, másodszor, mert a hitelezőtől — bankoktól és nem bankoktól egyaránt — rendkívül súlyos áldozatokat kívánunk. Egyáltalában nincs igaza Keszthelyi felsőházi tag úrnak, amikor kiélezve, az ellenkezőjét állítja. Arra is rá fogok térni,, — s ez a harmadik ok — hogy az államnak súlyos, de ésszerű és még a mai nehéz viszonyok közt is elbírható áldozatai keretében oldjuk meg a kérdést. Ha egyszer egy bizonyos bázisra építettünk és ez a bázis a két évvel ezelőtt kiadott első gazdarendelet volt, akkor természetszerűen ennek a talaján meg kell maradnunk, ami lehet kellemetlen, lehet antipatikus, lehet a saját személyemre és a kormányra nézve is fájdalmas, de nincsen más választás, mert csak ezen a bázison és ezen a területen tudunk segíteni, egy szélesebb bázison pedig nem tudnánk segíteni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy álmatlan éjszakák töprengéseiben készült el ez a megoldás. Ha a rendezést lényegesen szélesebb körre lehetne^ ma kiterjeszteni, akkor azt hiszem a kormány és annak pénzügyminisztere lenne a legboldogabb, ha ennek a javaslatnak az optikáját ezzel meg tudná javítani és ha politikailag és szociális szempontból még egy kis áldozat meghozatalával is általános elismerést tudna biztosítani, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy arra az álláspontra, hogy 1935. évi december hó U-én, szerdán. 227 ezt nem tettem és nem tehetem, a nemzet egészéért való felelősség kényszerít. Mert itt nem arról van szó, hogy szép szavak hangozzanak el arról, hogy még ezeken és még azokon is segíteni kell, hogy a hitelező nem eleget visel, hogy az állam túlsókat, vagy túlkeveset visel. Itt egy megcsonkított és históriájának egyik legnehezebb helyzetébe került nemzetnek a legértékesebb, a fundamentumát képező osztályáról, a mezőgazdaságnak az istápolásáról van szó, olyan ésszerű határok között, amely ésszerű határok betartása azt jelenti, hogy nem tudom az adóprést jobban megcsavarni és erre nem is vagyok hajlandó, (Helyeslés.) imár pedig minden további áldozatot ezzel kellene előteremteni. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak elhinni, hogy in ultima analysi erre ment volna ki, mert ha a hitelezőt is jobban megcsorbítom jogaiban, ez adókiesésben nyilvánul meg, amit pedig be kellene hozni, már pedig a históriai állam épületét a nagy nehézségek és terhek ellenére is meg kell és meg fogom védeni. Ez azonban meggyőződésem szerint csak akkor lehetséges, — és lehetséges, mert úgy lesz — ha észszerű határok között maradunk, ha magának az épületnek oszlopait nem engedjük megrázni még olyan aépszerűnek, szociálisnak vagy méltányosnak látszó kívánságokkal sem, hanem igenis megtartjuk inkább, inkább vállalva bizonyos mértékig a népszerűtlenség vagy az ellenszenv súlyos következményeit is. (Elénk helyeslés.) Nem illik egy pénzügyminiszterhez s nem is szeretem a túlságosan színes szavakat, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy százszázalékos igazság az, ha azt mondom, hogy a legmardosóbb lelkiismeretfurdalás konzekvenciáját vontam le, amikor megszabtam annak végső határát, ameddig el tudtam menni. Itt állok, másként nem tehettem. Ez a válaszom azokra az egyébként méltányos és szépen megindokolt szavakra, amelyek az adósságrendezésben a továbbmenetelt, annak nagyobb területre való kiterjesztését kívánták. Ami azután azt illeti, hogy az előírt fizetést bírja-e az adós vagy nem, itt disztingválni kell esetek és esetek között. Nagyban és egészben ez 4-5%-os terhet jelent a konverzió előtt is, mert akkor 3*5 kamat van, x k% tőketörlesztés és %%-ot tesz ki a váltóbélyegilleték összesen, ha évente négyszer prolongálják a váltót; ha pedig a 10 holdig terjedő, 50 évre vonatkozó konverzió utáni helyzetet nézem, — tekintve, hogy illetékmentességet adtunk, ott tehát nincs váltóilleték — akkor tőkében és kamatban az összteher szintén 4-5%-ot tesz ki. Ez a mai viszonyok között átlagban körülbelül egy mázsa búzának az árát képviseli. Ez olyan Összeg, amelyet a gazda még elbír és tapasztalatom is az, — ellentétben azzal, ami itt elhangzott — hogy tényleg elbírja. Tapasztalatom továbbá az, hogy a védettek fizettek és fizetnek is. Ha azonban az országgyűlés képviselőházában és felsőházában olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy ezt nem lehet fizetni és hogy ezt nem fogják elbírni, ez természetszerűleg nem fogja a fizetőképességet emelni. Ne méltóztassanak elfelejteni azt sem, hogy ahol baj van, ahol aszály van, ott egészen speciális kedvezmények vannak az adófizetés és a magánadósságok tekintetében is. Ha az adóbehajtásnál vannak egyéni panaszok, méltóztassék azokat tudomásomra hozni, de nekem határozottan tiltakoznom kell az ellen a beállítás ellen, mintha itt mohó, min37*
