Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

212 Az országgyűlés felsőházának 13. üli az szükséges, hogy a gazdaságok olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben a gazdák a maguk gazdasági üzemét rentábilissá tudják tenni. (Ügy van! Ügy van!) Hogy valaki bármilyen alacsony vagy magasabb kamatot és közterhet el tudjon viselni, ennek alapja az, hogy a gazdaság jövedelmezősége elérje azt a fokot, amely mellett úgy a köztartozásokat, mint az adósságok kamatát, megfelelő törlesztés mellett, saját megélhetésének biztosításával fizetni képes. Abban, hogy egy gazdaság ezt a rentabilitási fokot elérje, sok tényező játszik közre. Kétségtelen azonban, hogy mindezek két főtényezőre vezethetők vissza. Az első a köztartozások nagyságának mérve, a másik pedig terményeinek értékesítési lehetősége. Ez a két főszempont az, mely a gazdaságok jövedelmezőségét megszabja. A köztartozások fokozott nagysága az elmúlt esztendőkben nem csökkent, sőt bizonyos vonatkozásokban emelkedik. Már azért is emelkedik, mert a gazdatársadalomtól, a földbirtoktól befolyó köztartozásoknak egyrésze éppen az adóalanyok kimerülése miatt nem igen hajtható be, sőt nem is igen vethető ki és ezek a kiesések is a többé-kevésbbé még közterhet viselni képes birtoktestekre hárulnak rá. (Ügy van! a baloldalon.) Ez már magábanvéve is — eltekintve a számos szociális tehertől, amely szintén csak növekedőben van • — állandóan emeli a köztehertartozás összegét. De ha nézem az értékesítési viszonyokat és vonatkozásokat, el kell ismernem, hogy a világgazdasági helyzet és az annak következményeképpen jelentkező rendsserbefog

: lalások minket sem kerülhettek ki s mi is benne vagyunk az értékesítés rendszeresített módjában. Fel kell azonban tennem a kérdést, vájjon az a gazdasági értékesítési rendszer, amelyben nemcsak a minimum, hanem sok esetben a maximum is meg van állapítva az értékesítésnél, milyen helyzetet teremt a gazdatársadalomra, amikor az időjárásnak — sajnos — igen mostoha csapásai az utóbbi esztendőkben éppen ezt az országot mezőgazdaságilag igen súlyosan érintették? (Ügy van! a baloldalon.) Ha megállapítjuk és irányítani akarjuk azt, hogy az értékesítés egyes esetekben milyen színvonalon mozogjon, akkor kétségtelenül szabadon kell hagynunk az utat arra, hogy a lehetőségek megnyilván, emelkedhessenek az értékesítési árak, mert a termények mennyisége nagyrészben az időjárástól függ, azt úgysem tudjuk irányítani és ha az ott kiesett és hiányzó terménymennyiségek értékesítési öszszege más módon nem pótolható, akkor a gazdaságok vezetésének rentabilitása helyes pénzügyi egyensúlya, fenntartható. Igen t. Felsőház! Merem állítani, hogy ma a gazda a gazdaságok legnagyobb részét — talán kivételnek lehet mondani azt, aki nem tartozik ez alá a kategória alá —vagy abszolút veszteséggel, vagy pedig olyan minimális lehetőséggel vezeti, (Ügy van! a baloldalon. — Egy hang a báloldalon; A minimális lehelőség is kevés!) hogy teljesen kizártnak tartom azt, hogy a gazdatársadalom a mai gazdasági helyzetben továbbra is eleget tehessen a múltban vállalt fizetési kötelezettségének. (Ügy van! a baloldalon.) Nem akarok most részletesen rámutatni arra, hogy amikor a törvény bezárt kört alkot a védett birtokosok kategóriájával, akkor azok, akik kimaradtak az imént már elmondott okokból, részben talán saját maguknak nem egészen jól felfogott érdekképviseletéből, részben pedig rábeszélésre, részben talán még álszégyenből is és akik talán éppen olyan, vagy ;

se 1935. évi december hó 3-án, kedden. talán még súlyosabb helyzetben vannak, mint azok, akiket az az 55.000-es létszám magában foglal: ez a legközelebb álló gyűrű De, ha tovább nézem, van egy másik közelálló gyűrű is, azoknak a köre, akik nem negyvenszeresig, hanem csak harminckilenc és félszeresig, vagy harmincnyolcszorosig vannak eladósodva. Ezek • is ott állnak már, hogy jogosan számíthatnának ugyanolyan elbírálásra, ugyanolyan állami segély igénybevételére, mint az az 55.000 ember. Van azután egy másik gyűrű, amelynek adóssága nem éri el a védettség határát, attól I messzebb is áll, de súlyos, nehéz gondokkal ! küzd és adóssága nem fogyó, hanem emelkedő ! tendenciájú, mert hiszen gazdaságának jövedelmezősége nem tudja fedezni azokat^ a köte! lezettségeket, amelyekkel tartozik. Van még | egy másik gyűrű is, ebbe tartoznak, akiknek | adóssága vagy igen kevés, vagy pedig azok, i akik olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy | nincs adósságuk. Ha papírra vetjük a mai gazdasági helyI zet mezőgazdasági vonatkozásait és kiszámítI juk, hogy mi a kötelezettsége ma egy katasz| téri koronának, — nem akarok holdszámot j mondani, mert hiszen különböző holdak révén : ez különböző elbírálás alá esik — algebrailag | ki lehet mutatni azt, hogy az a kataszteri koi róna mikor fog odakerülni, hogy ugyanazzal a i joggal kérhesse ő is a védettségbe való felvételét. ! Ha a gazdasági helyzet, a gazdasági vii szonyok jobbra nem fordulnak, vagy a kor ' mányzat nem fog hamarosan olyan intézkeÏ désekkel jönni, amelyek lehetőségeket és mó! dot nyújtanak biztos, rentábilis, helyes gazdálkodási módhoz, akkor ez a rendelet és ez 1 a törvény az én szerény nézetem szerint csak i a kezdet kezdetének tekinthető és ezt követő, leg a gyűrűzés szerint fog minden gazdatársai dalmi réteg ugyanezzel a joggal előállni, hogy i kérje az ő adósságainak bizonyosfokú enyhítését, elengedését. j Az én elgondolásomnak az a lényege, hogy , a gazdaadósságok rendezésének alapfeltétele, • hogy olyan rendelkezések és intézkedések jöj\ jenek az összes gazdasági vonatkozásokban, i így elsősorban a köztartozásoknál és az értéi kesítésnél, hogy stabilizálni lehessen a gazda-, sági életet. Egyensúlyba kell jönnie a gazda; sági életnek és ha ez megtörtént, akkor be! szélhetünk végleges rendezésről (Ügy van! I balfelől.) és arról, hogy megmentettük, vagy I legalábbis talpraállítottuk a magyar gazdasá: got annyira, hogy a maga nagy nemzeti muni kaját a jövőben folytatni és elvégezni tudja. A mostani rendelet, amint már ismételten I mondottam, kétségtelenül segítséget nyújt, ', (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a kér; dés azonban az, hogy ez a segítség, amelyet j nyújt, a gazdaságokat fizetésképesekké tudja-e I tenni. Mert ha a gazdaság továbbra is olyan helyzetben marad, hogy ezeket a kamatszoi\ gáltatásokat sem fogja tudni fizetni, akkor j nem segítettünk rajta. Mikor tud eleget tenni ezeknek a fizetési kötelezettségeknek? Akkor, j ha a gazdaságok termelése és a termel vények I értékesítése ezekkel összhangba tud * kerülni. • Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a mai világgazdasági és a mai magyar t gazdasági helyzetben egyre kell különösen súlyt helyeznünk. Arra, hogyha ama számtalan mezőgazdasági termény közül, amely exportunk legjelentősebb részét teszi, egyik-másik termel; vény — hogy úgy fejezzem ki magamat — ki tud ugrani abból a depresszióból, amelyben ma úgyszólván összes termeivényeink vannak.